Bakai József az én időmben a legjobb magyar tízpróbázó volt. Vagy tízszer nyert országos bajnokságot, a visszavonulása után pedig kitűnő atlétákat nevelt. 82 éves múlt, és figyelemmel kíséri a sportágát. Néhány napja fejeződött be Rómában az Európa-bajnokság, azóta táblázatokat tesz föl a fészbukos üzenőfalára.
A magyar atléták közül ötvenkilencen érkeztek meg az olasz fővárosba, és a legtöbbjükről ezt írta a nyugalmazott mesteredző: „Kiesett.” Hát bizony atlétáink nemcsak képletesen futottak még Rómában. Mint az egyik hozzászóló megjegyezte: turistákat küldtünk az Európa-bajnokságra. Tucatnyi atlétánk jutott az elődöntőbe, és alig néhányan a döntőbe. Ha a kalapácsvető Halász Bence nem szerez ezüstérmet, akkor a magyar csapat érem nélkül marad az olimpiánál és a világbajnokságnál alacsonyabb rangú kontinensviadalon.
Egy hajdani sporttárssal gyakran sétálunk az Újlipótvárosban. Fölfigyelt a gerelyhajításban egy hatalmas tehetségre. Tavaly, az érettségi évében két centi híján 85 méternyit dobott, és elérte a nemzetközi szintet. Sportbarátom azon háborgott, hogy egy évvel érettebben a fiatalember húsz méterrel kevesebbet hajított az Európa-bajnokságon. Megértőbben értelmeztem a kétségkívül silány teljesítményt. Tavaly, nem sokkal a 85 méteres dobás után indult a budapesti világbajnokságon. Akkor 76.18-cal nem jutott tovább. Ez csak kilencméternyi különbség. Azóta tizenegyet fejlődött - vissza.
A keserű iróniánál nem telik többre, mert nem értek a dobószámokhoz. Furcsállom azonban a Magyar Atlétikai Szövetség elnökének megállapítását: „A csapat nem vallott szégyent.” Talán arra gondolt, hogy a magyar atlétáknak volt egy másik ezüstérmük is. Igaz, Világos Adriána gerelyhajító Szerbia színeiben lett második helyezett. S ha a környező országokban élő magyar atléták is beleszámítanak az elnöki állásfoglalásba, akkor kedvenc számomban, a 400 méteres síkfutásban is akadt egy figyelemre méltó eredményünk.
A kolozsvári Miklós Andrea 50.71-gyel lett ötödik a döntőben. Innen érdemes felgöngyölíteni, vajon miért vagyunk versenyképtelenek a nemzetközi mezőnyben. Női négyszázon az országos csúcs 51,50 másodperc, még 1980-ból való. A magyar atlétika állapotáról a 4x400-as váltó azért kecsegtet hiteles információval, mert arról árulkodik, milyen a felhozatal. Nos, az országos csúcs tavaly ősz óta 3:27.79. A váltó 3:31.28-at futott Rómában. Az előfutamában nyolcadik lett, a mezőnyben pedig a tizenötödik. A holland lányok nyertek 3:22.29-cel.
A számok magukért beszélnek. De van itt még valami, ami tűnődésre késztet. Mr. Algoritmus jóvoltából naponta kapom a táblázatokat és a videó-felvételeket az amerikai atlétikáról. Az Európa-bajnoksággal egy időben rendezték például az egyetemi bajnokság döntőit. Arra figyeltem föl, hogy női négyszázon az első négy helyen kísértetiesen hasonló mezben futó fekete lányok érkeztek a célba. A vaddisznót ábrázoló és vörösbe hajló mez az arkansasi egyetem jelképe. Mind a négy diáklány a nemzetközi szintet jelző ötven másodpercen belül futott. A váltást se szúrták el, és űridővel, 3.17.96-tal nyertek.
Az egyetemi staféta mintegy tíz másodperccel futott jobbat, mint legjobb formájában a magyar válogatott. Ez körülbelül nyolcvanméternyi különbség. A holland Európa-bajnok „csak” negyven métert vert volna a mi négyszázasainkra, ha lányaink bejutottak volna a döntőbe. Az arkansasi hölgyek persze nem föltétlenül teszik majd ki az Egyesült Államok váltóját a közelgő olimpián. Elvégre az amerikai egyetemek a világ összes országából vonzzák a tehetséges sportolókat.
Ha az arkansasi négyek közül esetleg valaki nem amerikai állampolgár, akkor Sydney McLaughlin, a négyszáz gátas világrekorder, világ- és olmpiai bajnok beszáll majd a stafétába. Épp mostanában futott síkon 48-cal kezdődő időt. Ő is csak 24 éves, és két esztendeje még egyetemi színekben versenyzett. De ha fölemészti erejét a gáton rá váró három futam, szóba jöhet Abby Steiner is. Két éve még a Kentucky egyetem színeiben versenyzett, és a diploma megszerzése után évi egymillió dolláros szerződés kapott a Puma sportszer-gyártól.
A jelek arra utalnak, hogy az amerikai diáksport kimeríthetetlen. Télen fedett pályán, nyáron a szabad ég alatt, hétről hétre versenyeznek a sport-ösztöndíjasok. A diploma megszerzése után olyan szponzori szerződésre vágynak, amelyből életük végéig megélhetnek. De hát ezt a Magyar Atlétikai Szövetség hurráoptimista elnöke is tudja. Tehetséges futó korában maga is tanult amerikai egyetemen.
Tíz mondat a magyar atlétikáról
A magyar csapat túlnyomó többsége legfeljebb az induló mezőnyök létszámát növelheti. (Békesi László volt távolugró, a Magyar Atlétikai Szövetség volt elnöke az atlétikai világbajnokságról, Újnépszabadság.com, 2023. augusztus 18.)
Olyan ország a házigazda, ahol az atlétikai stadionra jut több százmilliárd forint, de sporteseménynél lényegesen fontosabb dolgokra egy fillér sem. (Bede Márton újságíró, 444.hu, 2023. augusztus 18.)
Négy-öt év múlva eljuthatunk oda, hogy eredményességben is kifizetődhessen ez a világbajnokság. (Orendi Mihály edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)
Attól még nem lesz sportoló nemzet a magyar, hogy volt itt egy atlétikai vb. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, augusztus 31.)
Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2023. szeptember 2.)
A világverseny nem rehabilitációs és alsó tagozatos verseny. (Bakai József volt tízpróbázó, mesteredző, Facebook.com, 2024. június 13.)
A többség turista. (Bresztyenszky László futóverseny-szervező, Facebook.com, 2024. június 13.)
A formájukon előre látszott, hogy nincs rendben. (Adamik Zoltán volt tízpróbázó, kecskeméti edző, Facebook.com, 2024. június 13.)
Rossz érzés volt látni a sokadik helyezéseket. (Kőrösi István hozzászóló, Facebook.com, 2024. június 13.)
A csapat nem vallott szégyent. (Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Eurosport.com, 2024. június 13.)
