Médianapló

Médianapló - Tíz mondat a pocakról

2024. augusztus 08. 16:32 - Zöldi László

A prófétáknak idővel kihull a hajuk, pocakot eresztenek. (Bayer Zsolt publicista, Élet és Irodalom, 1993. május 21.)

A pártvezetők pocakja akkor is nő, ha az ország elszegényedik. (Medveczki Zoltán, a Magyarországi Zöld Párt elnöke, Észak-Magyarország, 1994. április 30.)

Sajnos a csípőnadrág a pocak és a szalonnás derék divatját is magával hozta. (Fiala Ilona felvidéki újságíró, Új Szó, 2006. november 4.)

Jól néznek ki a legények. Nincs köztük kövér, az a halálom. Pocakos tábornokok. (Orbán Viktor miniszterelnök a díszzászlóaljról, atv.hu, 2012. október 6.)

Halálom a pocakos miniszterelnök, amúgy. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2015. szeptember 23.)

A fiatal tüntetők figyelmeztették az országot kormányzó Fiatal Demokraták Szövetségének korosodó, pocakos vezetőit, hogy lejárt a szavatosságuk. (Bruszt László szociológus, hvg.hu, 2017. április 20.)

A diktatúra csak pocakosodik tovább. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2020. június 15.)

A pocakomat levitte a Covid. (Köstner Vilmos kézilabda-mesteredző, Hajdú Online, 2021. április 14.)

A magyar állam pocakos. (Bod Péter Ákos volt gazdasági miniszter, Klubrádió, 2024. július 23.)

A NER-ben is a slim-fit volt a trendi, de aztán a pocak ráborult a sliccre. (Tömpe István publicista, Népszava, 2024. augusztus 7.)

komment

Médianapló - Egy történelmi egyperces 1956-ból

2024. augusztus 07. 16:09 - Zöldi László

 „Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” (Örkény István a Magyar Rádióról)

 

Ha ezt az esszét valaki elolvassa majd tíz év múlva, vajon megérti-e, hogy a szállóige-nyomozás bevezető soraiban miért említek két fiatal politikust? Vajon Donáth Anna és Magyar Péter neve mond-e nekik akkor majd valamit? A válasz attól függ, hogy álló- vagy hullócsillag lesz-é belőlük. Ezen azonban tűnődjék az utókor.

Mindenesetre a két pályakezdő politikus szóba hozott egy nagy hírre vergődött és látszólag közismert mondást. A politikusnő például tavaly épp visszavette a Momentum vezetését. Bejelentette, hogy a pártja szeretné irányítani az ellenzéket. S mert ebben leginkább a másik „legerősebb” ellenzéki párt akadályozhatta, harcot hirdetett a Demokratikus Koalíció ellen. Papírlapról olvasta fel, hogy „Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik.” Majd felnézett, néhány másodperces hatásszünetet tartott, és ironikus félmosollyal az arcán kibökte: „Reggel, éjjel meg este.” (24.hu, 2023. február 4.)

Az utalást élénk derültséggel fogadták a küldöttek, elvégre elnöknőjük Gyurcsány Ferenc öszödi beszédéből a leggyakrabban idézett mondatra utalt. A DK mostani elnöke ugyebár 2006. május 26-án, még szocialista politikusként és a szociálliberális kormány fejeként a Balaton-parti kormányüdülőben próbálta meggyőzni az MSZP képviselőcsoportjának tagjait. Híres, sőt hírhedt mondata így hangzott: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” (Népszava, 2006. szeptember 18.)

Ma már nyilvánvaló, hogy a parlamenti frakció zárt ülése és a kiszivárogtatás között miért telt el 16 hét, hogy aztán 2006 októberében feje tetejére álljon az ország. A másik politikai oldalon szükség volt egy olyan botrány kirobbantására, mely az önkormányzati választás előtt megrendíti az erősebbik kormánypárt helyzetét. Egyébként pedig 2023-ban Donáth Anna párttársai tisztában voltak azzal, hogy a ’reggel, éjjel meg este’ szó szerinti utalás a politikai ellenfél hajdani beszédére.

Abban is ama részre, amiről az egyik nyelvész értelmező azt írta, hogy Gyurcsány Ferenc a megszokott éjjel-nappal helyett „megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este)”. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a Momentum-elnök stábjából bizonyára olvasta valaki Örkény István szállóigéjét, amelyben az író a köznyelvben gyakran használt éjjel-nappal szópárt használta. Miután azonban a 2006-os miniszterelnök rögtönözve beszélt a balatonőszödi kormányüdülőben, 1956 legismertebb szállóigéjét úgy szőtte a mondandójába, hogy a napszakokat nem az éjjel-nappal összefüggésben említette.

Azóta 18 év telt el, és a közéleti arénába lépett fiatal (harmincas-negyvenes) politikusoknak 1956 olyan régen volt, mint mondjuk a mohácsi csata. Ezzel is magyarázható, hogy a közismert szállóigét ösztönösen Gyurcsány Ferencnek tulajdonítják. Ennek persze más oka is van. A legismertebb politikai mondások úgy szállnak szájról szájra, hogy lassanként elmosódik az eredetük. A frissiben politizálók hajlamosak annak a nevére venni, aki időben közelebb van hozzájuk. Ráadásul példánk esetében a neve ismerősebben cseng, mint egy amúgy is halott íróé.

E korosztályban kivétel Magyar Péter, aki vagy odafigyelt a stábjára, vagy történelmi műveltségéből telik az 1956-os Örkény Istvánra is. Miközben ugyanis járta az országot, ahol csak megszólalt, ott a beszédébe szötte, hogy a propaganda miniszter Rogán Antal munkatársai „Hazudnak reggel és este, minden hullámhosszon.” (Klubrádió, 2024. április 26.) Ekkor még elkövette ugyanazt a hibát, mint Donáth Anna, hogy nem vette komolyan az éjjel-nappal sorrendet. A hullámhossz hangoztatásából mégis kiderül, hogy Örkény Istvánnál keresi a forrást, nem pedig Gyurcsány Ferencnél.

Néhány nap múlva pontosította is magát, mert így fogalmazott a kormánypárti propagandistákról: „Hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudnak minden hullámhosszon.” (Telex.hu, 2024. május 6.) Magyar Péter önkorrekciója azért figyelemre méltó, mert a Momentumhoz hasonlóan ő szintén politikai ellenfelének tartja a Demokratikus Koalíciót, és neki is jól jött volna az oldalvágás Gyurcsány Ferenc irányába. Mégis ragaszkodik az 1956-os kiindulóponthoz. Lehet, hogy a filológiai pontosságot többre tartja, mint a politikai hasznot?

Most már „csak” az a kérdés, hogy amire a két fiatal politikus utalgatott, az valójában hogyan, mikor és miért hangzott el. Az is kérdés persze, hogy egyáltalán elhangzott-e? Standeisky Éva történész szerint „Örkény István írta meg a Szabad Kossuth Rádió forradalmi bizottságának önkritikus, bűnbánó nyilatkozatát, amely végül is nem jutott ki az éterbe. ’A Rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.’ A szöveg az 1956 utáni évtizedekben szájhagyományként terjedő legendaként élt tovább.” (Mozgó Világ, 2005/1.)

Az idézet eleje és vége meggyőző, ám a kitűnő történész kételyének is hangot adott, hisz’ a szöveg „nem jutott ki az éterbe”. Kijelentését illő komolyan venni, még ha elemzésének alapvetően nem is Örkény szállóigéje volt a témája, a rá vonatkozó állítás inkább csak lábjegyzetnek vélhető. Nos, három egymástól független forrás árulkodik arról, hogy sokan hallották a hányatott sorsú rádiójegyzetet.

Például Tóbiás Áron 1956 októberében a Szabad Kossuth Rádió szerkesztőbizottságának tagjaként gondozta Örkény István kéziratát. Egyebek mellett ezért fogták perbe 1957-ben. Néhány mondat a visszaemlékezéséből: „Amikor rám került a sor mint másodrendű vádlottra, akkor az adatok felvétele után a legfőbb ügyész helyettese, aki a vádat képviselte, szót kért, és azt mondta, hogy napoljuk el holnap reggelig a tárgyalást…Másnap feláll, és azt mondja: módomban van benyújtani a másodrendű vádlottnak azokat az anyagait írásban, amelyeket a Szabad Kossuth Rádió számára készített. És odatett egy paksamétát a bíróság asztalára, mert a prágai rádió felvette a teljes anyagot.” (Jel-Kép, 1989/3.) 

A második ellenérv az emigráns sajtóban látott napvilágot. Szemerédi Tibor 1957-ben disszidált Ausztriába. Üzemmérnöki diplomát szerzett, majd orvosi műszerekkel kereskedett. A Bécsi Napló szerkesztőbizottságában képviselte az Ausztriában élő magyarokat. Maga is gyakran publikált, például ezt írta: „Ott ültem a rádió mellett, mikor beolvasták az emlékezetes ’Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.’ kezdetű bocsánatkérést. Ettől kezdve Szabad Magyar Rádióként jelentkeztek be.” (Bécsi Napló, 2001/1.) 

Vajon az emigráns cikkíró Örkény István egyes szám harmadik személyben megfogalmazott szövegét (hazudott) miért idézte többes szám első személyben (hazudtunk)? Mielőtt erre keresném a magyarázatot, még felidézem a rádiójegyzet sugárzását igazoló harmadik dokumentumot. Az egri főiskola egyik kommunikáció szakos hallgatója interjút készített a Szabad Európa Rádió legendás könnyűzenei műsorvezetőjével. Cseke László szerint a SZER 1956 őszén tájékozódási gondokkal küszködött. Nem volt tudósítója Budapesten, a „hazai” újságok két-három napos késéssel érkeztek Münchenbe, miközben „otthon” a helyzet óránként változott.

Az „információzárlatot” október 30-án oldotta föl a vezetőség. Örkény rádiójegyzete után ugyanis Nagy Imre miniszterelnök bejelentette az 1945-ös állapot, a többpárt-rendszer visszaállítását. Ettől kezdve „A SZER hírfigyelő minden szót lejegyzett, amit a Kossuth Rádió közölt.” (Új Hevesi Napló, 2001/10.) Visszajutottunk az alapkérdéshez: vajon ama bizonyos rádiójegyzet miért és hogyan hangzott el?

Örkény Istvánt e dolgozatért 1956 után eltiltották a publikálástól, és csak a hatvanas évek elején térhetett vissza az irodalmi életbe. Az ’56-os jegyzetről 1974-ben beszélt először: „Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam.” Annak nem találtam nyomát, hogy a ’74-es interjú melyik lapban jelent meg. Talán azért nem, mert nem is jelent meg. Az viszont biztos, hogy 1981-ben, a Magvető-kiadó gondozásában látott napvilágot a Párbeszéd a groteszkről című könyv, ebben jutott hely a Brády Zoltán készítette interjúnak.

Elképzelhető tehát, hogy ami a kötetben jelent meg, az azonos az 1974-ben készült, de kéziratban maradt interjúval. Ennek feltárása további kutatást igényel. S itt térhetünk vissza a hazudott-hazudtunk szópárhoz. A változtatás kétségkívül Örkény Istváné. A téma feldolgozása közben szembesültem ugyanis azzal, hogy az eredeti szövegben mivel magyarázható a jegyzetíró távolságtartása. De azzal a kérdéssel is, hogy 1974-ben miért fogalmazott úgy, mintha önkritikát gyakorolt volna.

Az írót ugyebár behívták a Parlamentbe, a Magyar Rádió ideiglenes helyére. Elfogadta a felkérést, és ott helyben meg is írta a jegyzetet. De ha már ott volt,  miért nem olvasta föl? Hát kérem, azért nem, mert nem arra kérték föl, hogy személyes vallomással rukkoljon elő. Megbízatása arra szorítkozott, hogy a rádiós munkatársak nevében szakítson a Rákosi-korszak propaganda-adójával, amelyet a korabeli népnyelv „hazugládának” nevezett. A Szabad jelzővel megkülönböztetett Kossuth Rádió első munkanapján Örkénynek elő kellett készítenie a terepet a miniszterelnöki beszéd befogadására. Nagy Imre pedig úgy jelentette be a többpárt-rendszert, hogy utána Tildy Zoltán államminiszter szólalt meg a kisgazdák nevében, Erdei Ferenc miniszterelnök-helyettes a Parasztpártéban, Kádár János államminiszter pedig a frissiben megalakult MSZMP nevében.

A jegyzetet Basa György olvasta föl. A rádió színtársulatának kellemes hangú tagja bemondói feladatokat is ellátott. Örkény István tehát az újjászervezett Magyar Rádió álláspontját fogalmazta meg, e távolságtartó megnyilvánulást támasztotta alá az éterben megszokott orgánum. Hogy aztán 18 év múlva az író többes szám első személyben újrafogalmazta 1956-os szállóigéjét? A szórványos szakirodalomban többen is pedzegették, hogy az utólagos hazudtunk-ban benne rejlett a rádiós munkatársak öntisztulási igénye, sőt talán a sematikus szépírói korszakától búcsúzó jegyzetíró önkritikája is.

Mindazonáltal a történeti hűség kedvéért maradnék az 1956. október 30-án elhangzott szövegnél. S itt ütközünk az újabb akadályba. Vajon órára, sőt percre pontosan mikor is hangzott el az a bizonyos jegyzet? Az értelmezésekből három időpont bontakozik ki. 14 óra 6 perctől kezdődött a felolvasás, illetve 15.15-től vagy 17 órától. Talán majd olyan hangszalagot is találunk, amely a Szabad Kossuth Rádió mondatait, például az örkényi szállóigét időrendi pontossággal rögzítette. Addig is érjük be néhány idézettel az Örkény Istvánhoz méltó történelmi egyperces értelmezéseiből. Íme, tíz mondat az ’56-os szállóige alakulásáról                    

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött a „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” (Örkény István író, Párbeszéd a groteszkről, Magvető, 1981, az interjút készítette Brády Zoltán 1974-ben)

Kedden jött a hír az ostromlott Budapestről, hogy a szovjet tankokat visszavonják. Diadalmas hangon szólt a rádióbemondó: „Az elmúlt hosszú esztendőkben ez a rádió a hazugság eszköze volt. Hazudott éjjel, hazudott nappal. Minden hullámhosszon hazudott.” (A Time magazin 1956. november 12-i cikke Ormay József kanadai magyar történelemtanár fordításában, Krónika, 1986/9.)

Az Örkény István által idézett mondat pontosan így hangzik: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A szöveg azonban a köztudatba úgy került, ahogy Örkény István emlékezett rá. (Radnóti Zsuzsa kiegészítése az 1974-es interjúhoz, Örkény István honlapja, 1992) 

Kedden, október 30-án délután 5 órakor megszólalt a budapesti Kossuth Rádió: „Itt a Szabad Kossuth Rádió, Budapest! Kedves hallgatóink, ebben az órában új fejezetet nyitunk a magyar rádiózás történetében. A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Kádár Zsófi diák-újságíró beszélgetése Cseke Lászlóval, Új Hevesi Napló, 2001/10.)

Nem azt mondták, hogy hazudtunk minden hullámhosszon. (Rab László újságíró, Népszabadság, 2007. március 1.)

Örkény Istvánt 1956. október 30-án a Szabad Kossuth Rádió szerkesztői felkérték arra, hogy írjon egy bevezetőt az induló adáshoz. A szöveg tehát az író műve, de ami abban megfogalmazásra, majd felolvasásra került, az a Rádió munkatársainak önvallomásaként hangzott el. (György Péter művelődéstörténész, Alföld, 2008/11.)

A miniszterelnök elferdítette a híres szállóigét, megbontotta a nyelvi hagyományból fakadó sorrendet (reggel, éjjel, este). A politikusok, újságírók, bloggerek pedig számos változatban ferdítették tovább. (Balázs Géza nyelvész Gyurcsány Ferencről Örkény István 100. születésnapja alkalmából, Magyar Nyelvőr, 2012/2.)

Ahogy a rádió mondta, hazudott reggel, délben, este, hazudott minden hullámhosszon. (Fazekas Csaba miskolci történész ünnepi beszédéből, Tiszaújvárosi Krónika, 2017. október 26.)

Örkényre ugrom, tán mert éppen kijöttem a körúton a róla elnevezett könyvesboltból. Felfedezés: nem tudtam, hogy tőle származik az ’56-ból való, ezernyi alakban idézett mondás: „hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon”, mármint a rádió. (Almási Miklós filozófus, Mozgó Világ, 2019/7-8)

 

Megjegyzés: ez az esszé tegnap jelent meg az ÚjÍrás.hu digitális felületén. Voltaképpen Farkas László főszerkesztő rendelte meg, aki néhány hónapja olvasta első, médianaplós változatát a Facebookon. Arra ösztönzött, hogy alaposabban nézzek utána a részleteknek, mert szerinte több van benne, mint amennyit megírtam.

Miközben dolgoztam rajta, a rendelő megbetegedett, és a lánya meg szerkesztőtársa beszámolója szerint még a halálos ágyán is szerkesztette a következő számot, amelynek megjelenését azonban már nem érhette meg. Farkas Laci tehát már nem olvashatta a mostani, véglegesnek szánt változatot. S ha az olvasó eljutott az esszém végére, akkor azt kérem tőle, kattintson az ujiras.hu legújabb számára. Mi, a szerzők a teljes összeállítást az elhunyt főszerkesztő emlékének szenteltük.

 

komment

Médianapló - Tíz mondat az árulókról

2024. augusztus 06. 11:32 - Zöldi László

Pozsgay Imre most azt a szerepet tölti be a közéletben, ami ilyen viselkedés után logikus. Az árulót az egyik oldalról is kidobják, a másik oldal is megveti. (Varga Gyula, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei volt első titkára, Új Kelet, 1996. február 7.)

Nem hiszek abban, hogy áruló lett volna köztünk. Simán összeomlott a párt. (Berecz János MSZMP-politikus, 168 Óra, 1998. február 17.)

A Fidesz az árulók gyűjtőpártjává vált. (Torgyán József kisgazda politikus, az Orbán-kormány volt tagja, Új Néplap, 2002. január 30.)

Az áruló saját magát csupán jó taktikusnak tartja. (Csányi Vilmos magatartáskutató, 168 Óra, 2002. december 12.)

A baloldaliaknak csak egy áruló fideszes, a jobboldalnak csak egy kommunista, még ha a „megtért” fajtából is. (Bugyinszki György újságíró Csintalan Sándorról, Népszabadság, 2007. december 18.)

Az árulást sokfelé szeretik, de az árulót sehol. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Facebook.com, 2013. július 12.)

Az ellenzék legnagyobb pártja azzal szórakoztatja magát, hogy ki az áruló. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus az MSZP-ről, ATV, 2017. július 27.)

Aki bármilyen módon megtöri az összefogást, az áruló, a rendszer része. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester az ellenzéki politikusokról, 444.hu, 2018. augusztus 20.)

A hatalom az árulást szereti, nem az árulót. (Dávid Ferenc DK-politikus, HírKlikk.hu, 2021. október 13.)

Magyar áruló. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2024. augusztus 5.)

komment

Médianapló - "Százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni" (Lefülelt mondatok, 24.07.28.-08.04.)

2024. augusztus 04. 17:20 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor milákozott, Gyurcsány Ferenc orbánozott, Mesterházy Attila gyurcsányozott, Schiffer András kasszázott, Bábel Balázs olimpiázott, Böjte Csaba pedig tusványozott.

 

Legalább akkora üzlet, mint sport. (Dr. Szabó Lajos sporttörténész az olimpiáról, Klubrádió, július 28.)

Ami Putyinnál a szocsi olimpia volt, az nálunk szotyi olimpia lett volna. (Batka Zoltán újságíró, Facebok.com, július 28.)

Mivel tudják, hogy mi nem vagyunk bosszúállók, ezért lehet bennünket gúnyolni. (Bábel Balázs kalocsai érsek a párizsi olimpia megnyitó ünnepségéről, Indavideó, július 29.)

Nem értjük, hogy lehet megbotránkozni valamin, ami művészet. (Demény Péter költő, Transtelex.ro, július 30.)

Milyen jó lenne, ha Tusványos szelleme, lelkülete Brüsszelig is, vagy akár Kijevig, Moszkváig is eljutna. (Böjte Csaba ferences szerzetes, Reels-videó, július 30.)

Gyurcsány érzi, hogy a DK már nem lesz vezető ereje az ellenzéknek. (Mesterházy Attila volt szocialista politikus, Telex.hu, július 30.)

Több eseményen is hajszálon múlott a magyar siker, és rendre mi húztuk a rövidebbet. (Vésey Kovács László újságíró a párizsi olimpiáról, PestiSrácok.hu, július 31.)

Százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. (Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Nemzeti Sport Online, július 31.)

Otthonról hazamegyünk, és otthonról hazajövünk. (Havas Juli Erdélyből áttelepült író, Magyar Narancs, augusztus 1.)

A nemzet normális többsége ott áll mögötted, miképpen a magyarok istene is. (Bayer Zsolt publicista Milák Kristófról, Magyar Nemzet Online, augusztus 1.)

A kormány urizálása továbbra sem rengeti meg a politikai erőviszonyokat. (Kiss Róbert politológus, Népszava, augusztus 1.)

Szerepel, ha kell, ha nem. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök Orbán Viktorról, Facebook.com, augusztus 1.)

Horthy és Kádár nem volt ennyire mohó, rámenős. (Lányi András publicista, Klubrádió, augusztus 1.)

A NER az ellenzéki pártok kasszáját keményen föltöltötte. (Schiffer András volt LMP-politikus, ATV, augusztus 2.)

Általában Magyarországon próbál világhírű lenni mindenki. (Orbán Gábor, a Richter Gedeon Zrt vezérigazgatója a magyar cégek nemzetközi versenyképességéről, Telex.hu, augusztus 2.)

/”Abban a pofonban sokunk ökle benne volt.” Huth Gergely, a PestiSrácok főszerkesztője, Telex.hu, július 25./ Ebben az ökölcsapásban sokunk arca benne volt. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, augusztus 2.)

A rettenetes rendszereket a gyávaság tartja életben. (Egressy Zoltán író, Népszava, augusztus 2.)

Más a rendszer, nem olyan kiszámítható. (Novák Ferenc 93 éves koreográfus, Népszava, augusztus 3.)

Minden nép hülyíthető. (Zentai Péter műsorvezető, Klubrádió, augusztus 3.)

A király az király. (Orbán Viktor miniszterelnök Milák Kristófról, Facebook.com, augusztus 3.)

Szeretném boldogabbnak látni a királyt. (Rab László újságíró, Facebook.com, augusztus 4.)

komment

Médianapló - Tíz mondat az aranyos Milák Kristófról

2024. augusztus 04. 13:18 - Zöldi László

Egy zseni, két érem beszél helyette. (Szombathy Pál újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

A száz méteren már csak riválisa volt, ellenfele nem. (Ch. Gáll András újságíró, Index.hu, 2024. augusztus 3.)

Ha soha többet nem ugrik medencébe, akkor is szép volt, Kristóf. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

A király az király. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

Csak járta a maga útjár. És most ismét olimpiai bajnok lett. (Keszthelyi András politológus, Facebook.com, 2024. augusztus 3.)

Bebizonyította: nemcsak egy út vezet a csúcsig. (Kovács Gergő újságíró, Mandiner.hu, 2024. augusztus 3.)

A magyar úszás rendszere különböző utakat is egyenget, támogat. (Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya. M4Sport, 2024. augusztus 3.)

A magyar úszósportnak nagyobb szüksége van Milák Kristófra, mint neki ránk. (Thury Gábor újságíró, Nemzeti Sport Online, 2024. augusztus 3.)

A magyar sportújságírás nincs olyan állapotban, hogy magyarázatot adjon Milák elmúlt másfél évére. (Rab László újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 4.)

Valószínűleg eldöntötte, hogy az úszásával fog beszélni. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, YouTube.com, 2024. augusztus 4.)

komment

Médianapló - Tíz mondat a korlátozott világhírről

2024. augusztus 03. 18:12 - Zöldi László

Valahol azt olvastam, hogy a tokaji aszú csak Magyarországon világhírű, és ez tökéletesen igaz. (Király Enikő diplomás borkóstoló, Észak-Magyarország, 1997. április 29.)

A magyar bor csak Magyarországon világhírű. (Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély RT tulajdonosa, Népszabadság, 2003. október 10.)

Vannak magyarok, akik itthon világhíresek. (Méray Tibor Párizsban élő író, Népszabadság, 2004. április 30.)

Kelet-Európában világhírűek voltunk. (Bródy János rockzenész, Magyar Nemzet, 2008. június 14.)

Mi mind Magyarországon vagyunk világhírűek. (Kovács István olimpiai bajnok ökölvívó, Magyar Rádió, 2011. április 23.)

Semjén Zsolt az egész országban világhírű pártvezető. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2013. július 16.)

El kell érni, hogy a pálinka ne csak idehaza legyen világhírű. (Csalló Jenő, a Pannon Pálinkafőzők Egyesületének elnöke, Napló, 2016 augusztus 15.)

Hungarikum az, ami Magyarországon világhírű. (Bonta Miklós újságíró, Népszava, 2022. április 20.)

Magyarországon világhírű. (Rost Andrea operaénekes Miklósa Erika operaénekesről, Klubrádió, 2024. június 22.)

Általában Magyarországon próbál világhírű lenni mindenki. (Orbán Gábor, a Richter Gedeon Zrt vezérigazgatója, Telex.hu, 2024. augusztus 2.)

komment

Médianapló - Tíz mondat az urizálásról

2024. augusztus 02. 18:59 - Zöldi László

Egy felelős kormánytag, vezető politikus sem engedheti meg magának ezt a fajta urizálást, ami lehet, hogy korábban elment. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Hír TV, 2014. november 27.)

Nagyrészt igaza van Pokorni Zoltánnak, csak abban nincs, hogy korábban „elment az urizálás”, de most már nem. Korábban sem „ment el”. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Hírlap Online, 2014. december 6.)

Aki csak az urizálás ellen emel szót, fordítva ül a lovon. Nem a magánvagyonosodás kérkedő fitogtatása fölháborító, hanem a politikai kiváltság által szerzett magánvagyonok puszta léte. (Koltai Tamás kritikus, 168 Óra, 2014. december 11.)

Az urizálás a lopott pénz pofátlan elköltése. (Gulyás Balázs civil aktivista, ATV, 2014. december 23.)

Azt, hogy hol kezdődik az „urizálás”, a közvélekedés határozza meg. A mindenkori szereplők jól teszik, ha ezt figyelembe veszik. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2014. december 27.)

A végén még kommunista milliárdosok fognak itt urizálásról beszélni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 2015. február 27.)

Az urizálás nemcsak nem elegáns, hanem politikailag is káros. (Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár, 24.hu, 2018. július 17.)

A jacht az urizálás jelképe. (Závecz Tibor szociológus, ATV, 2020. augusztus 18.)

Nem Orbán és Márki-Zay között kell választani, hanem a lopásos urizálás és az ellenzéki lista között. (Rab László publicista, VárosiKurír.hu, 2021. november 21.)

A kormány urizálása továbbra sem rengeti meg a politikai erőviszonyokat. (Kiss Róbert politológus, Népszava, 2024. augusztus 1.)

komment

Médianapló - Tíz mondat az ezüstös Milák Kristófról

2024. augusztus 01. 13:34 - Zöldi László

Milákhoz tényleg szinte annyian értenek Magyarországon, mint a focihoz vagy a politikához. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, 2024. július 31.)

Máshogy áll a nyilvánossággal járó rivaldafényhez. (Vujity Tvrtko újságíró, Facebook.com, 2024. július 31.)

Milák most sem törte meg a csendet, magába zárkózva sétált az öltözőig, kezében az olimpiai éremért kapott ajándékdobozt pörgetve. (Végh János újságíró, Nemzeti Sport Online, 2024. július 31.)

Ha figyelembe vesszük, hogyan telt el az előző egy éve, nagyszerű eredmény az ezüst. (Horn Andrea újságíró, 24.hu, 2024. augusztus 1.)

Inkább az ezüstérmet nyerte meg, nem pedig az aranyat vesztette el. (Wiszt Péter újságíró, Origo.hu, 2024. augusztus 1.)

Nem a tehetségesebb, hanem a felkészültebb versenyző nyert. (Selmeci Attila, Milák korábbi edzője, Telex.hu,2024. augusztus 1.)

A sajtó folytatja a hadakozását Kristóffal. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2024. augusztus 1.)

Nyilatkozik, ha akar, úszik, ha akar, mosolyog, ha akar. Szabad ember. És ez ezerszer fontosabb, minthogy milyen érmet nyer. És még így is majdnem arany. (Kardos András publicista, Facebook.com, 2024. augusztus 1.)

Biztos, hogy Milák Kristóf mentális állapota miatt kell ebben az országban leginkább aggódni? (Kele János publicista, Facebook.com, 2024. augusztus 1.)

Lehet védeni, hogy ott és akkor úszik, s pláne akkor nyilatkozik, amikor neki tetszik, csak hát ez nem az a sportág, ahol katonás szigor nélkül eredményes lehet az ember. (Varga T. Róbert újságíró, Népszava, 2024. augusztus 2.)

 

 

komment

Médianapló - Tíz mondat Milák Kristófról

2024. július 31. 09:58 - Zöldi László

Jelen pillanatban még jól edzhető állapotban sincsen. (Virth Balázs, Milák edzője, Nemzeti Sport Online, 2023. október 17.)

Tartozik Magyarországnak annyival, hogy elvégzi a munkát, hiszen olyan talentum van benne , ami nagyon kevés sportolónak adatott csak meg. (Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, M4Sport, 2023. október 22.)

Felháborító és provokatív kijelentés, hogy egy olimpiai bajnok, világcsúcstartó még tartozna az országnak. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Instagram.com, 2023. október 24.)

Egyszerűen elege lett. (Ághassi Attila újságíró, Telex.hu, 2023. október 24.)

Milák lebegtet. (Bobory Balázs újságíró, Nemzeti Sport Online, 2023.október 24.)

Ha kilép a mókuskerékből, az az ő joga, senkinek semmi köze nincs hozzá. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2023. október 25.)

Ha nem kezd el azonnal komolyan dolgozni, nem ő úszik, hanem az olimpia. (Ballai Attila újságíró, Nemzeti Sport Online, 2023. december 2.)

A furák írják a jövőt. (Kozma Dominik volt úszó olimpikon, Magyar Nemzet Online, 2024. február 24.)

Ilyen kesztyűs kézzel még nem bánt senkivel a sportvezetés. (Vincze Attila újságíró, Népszava, 2024. május 16.)

Kristóf megvédi olimpiai bajnoki címét. (Selmeci Attila, Milák korábbi edzője, Index.hu, 2024. július 31.)

komment

Médianapló - Hatalmi ágnak nevezhető-e az a fránya média, pláne a negyediknek?

2024. július 29. 18:19 - Zöldi László

Figyelemre méltó összejövetelt tartottak Balatonfüreden. Az Index gazdasági háttér-cége, az Indamédia hajókázásra invitálta a marketing- és reklám-szakembereket. Egy év eleje óta működő magazin, a MediaFuture mutatkozott be nekik. Kopasz, szakállas-bajszos, negyven körüli igazgató számolt be a fejleményekről. Ingén a MediaRegatta felirat árulkodott az esemény laza jellegéről.

A kilencvenes években voltam már hasonló összejövetelen. Hetilapunk tulajdonosa, egy Németországból hazatelepült reklám-szakember ugyanezzel a szándékkal trombitálta össze a két rokonszakma képviselőit. Jártam a harmadik rokonszakma, a tartalomgyártó sajtó dunai médiahajóján is. Az idő tájt gyakorlatias kérdések kerültek szóba. Talán most is, Márton Szabolcs, az Indamedia CX „directora” azonban a 12 perces interjúból egyetlen mondatot szentelt az elméletnek is: „Tudjuk azt, hogy a média azért, pont most olvastam, a negyedik hatalmi ág: iszonyatos erő, iszonyatos véleményformáló, közösségformáló, társadalomformáló, kultúraformáló tényező.”

Rögtönzött szöveg. Például az ’azért’ némi bizonytalanságot sejtet. Az interjúalany esetleg olyan szerzőtől olvasott a médiáról, akinek nem föltétlenül ad a véleményére? A kétszer is megismételt ’iszonyatos’ jelző pedig nyomatékosítja, hogy az a fránya média körülvesz, befon bennünket, beleszól az életünkbe. Hirtelen tett szert arra, hogy majd’ mindenünket formálhassa. A kusza okfejtés George Gerbner amerikai médiakutató kultivációs elméletére hajaz.

A magyar származású tudós sokat írt a tömegmédiáról, különösen a televízió társadalmi, kulturális hatásáról, de nem merészkedett odáig, hogy a nyilvánosság eszközrendszerét elhelyezze Montesqueu államelméletében. Gerbner professzorral elég sokat beszélgettem, alapos és részletes fejtegetése emlékeztetett arra, amit tőle függetlenül Bodor Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke mondott: „Pontatlan, de igen elterjedt megfogalmazás, hogy a sajtó a negyedik hatalom. A negyedik hatalom azonban a nyilvánosság, melynek a sajtó csak az egyik eszköze.” (Zalai Hírlap, 1991. október 26.)

Már egyikük sem él, ezért nem kapcsolódhatnak be a vitába. A médiát ugyanis a keletkezés sorrendjében szoktuk porciózni. A papír alapú sajtóra, majd a rádióra - egyikük sem érte el a társadalom legszélesebb rétegeit. A televízió tömeghatása azonban már megért Gerbner professzornak néhány kötetet. A világháló pedig a nyilvánosság fórumait hozzáférhetővé tette azok számára is, akik eddig inkább a média passzív haszonélvezői voltak.

Az a benyomásom, hogy a MediaFuture tartalomfejlesztője akarva-akaratlanul érzékeny pontra tapintott. Egyébként sem ő az egyedüli, aki hatalmi ágnak véli a médiát, ráadásul a negyediknek. Az első ugyebár a törvényhozás (a parlamenti képviselők), a második a végrehajtó hatalom (a kormányzat), a harmadik az igazságszolgáltatás (az ügyészség és a bíróság). A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a diktátorok utálják, ha kormányzásukat (a törvények végrehajtását) ellenőrizni akarja a másik két hatalmi ág.

Demokráciában is dúl a küzdelem a hatalmi ágak között. A kormányzatot idegesítik a fürkésző tekintetek, de kényszeredetten elviseli őket. Ha mégis fölénybe kerül - ezt éljük át most -, akkor a média munkatársai óhatatlanul átvállalják a két hivatalos hatalmi ág ellenőrző funkcióját. A nyilvánosság eszközrendszere így válik a demokratikus intézményrendszer hiteles részévé. Ebből vonja le sok újságíró azt a következtetést, hogy a média hatalmi ág.

Szakmánk derekas tévképzete a politikusok egyetértésével találkozik. Meglepő módon az ellenzékiekével is, lásd Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter megnyilvánulását a bejegyzésem utáni összeállításban. Ha ugyanis hatalmi ág vagyunk, akkor logikus, hogy bennünket is ugyanúgy ellenőrizni, legyűrni, semlegesíteni kell, mint a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Nem állítom persze, hogy ezt állítják az említett ellenzéki politikusok. Csupán azt, hogy amit leírtak, kimondtak, abból ez is következik.

Vajon végiggondolták-e a folyamatot, ami a szemünk előtt zajlott le? Hisz’ a végrehajtó hatalom emberei állami finanszírozásból háziasították, semlegesítették az ellenzéki pártokat. Azóta az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. A következő lépés a hatalom gyakorlását helyettük ellenőrző újságírók kordában tartása, ezt Deutsch Tamás véste kőbe: „Az ellenzéki politikacsinálást az ellenzéki sajtó vette át.” (Telex.hu, 2021. április 6.)

Márton Szabolcs azzal fejezte be az interjút, hogy a MediaRegatta beszélgetésein „Elsődlegesen a szakma a célcsoportunk.” Nem azt várom tőle, hogy médiatudósokat hívjon előadónak a vitorlázással tarkított összejövetelekre. Beérem azzal is, ha elgondolkodik a bejegyzésem utáni összeállítás tíz mondatából ötön. A szerzők hatalmi ággá minősítik át a médiát, bizonyos értelemben nevezik hatalmi ágnak, de tartják hatalmi pólusnak is, amely kezd úgy viselkedni, mintha hatalmi ág lenne, és ha vannak, akik hatalmi ágnak határozzák meg, akkor a működését bizony ellenőrizni kell.

A bizonytalan fogalmazások láttán a reklám- és marketing-szakembereknek is érdemes volna óvatosabban mérlegelni a média hatalmi jellegét. Ha már nekünk, az újságíróknak nem nagyon sikerült.

 

Tíz mondat ama negyedik hatalomról

 

Amikor a sajtót kollektív hatalmi szervből a negyedik hatalmi ággá minősítik át, akkor a politikusoknak a nyilvánosságtól való irgalmatlan félelme nyilvánul meg. (Dlusztus Imre újságíró, Népszabadság, 1990. május 22.)

A médiaimperializmus tézise különösen azoknak a politikusoknak jön kapóra, akik a médiában - a „negyedik hatalmi ágban” - nem a demokratikus intézményrendszer legitim részét látják, hanem a politikai riválist, és ezért tartanak tőle. (Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Médiakutató, 2001/tavasz)

Sem a civil szervezetek, sem a sajtó nem tartozik az államhatalmi ágak sorába, hiszen nem gyakorolnak közhatalmat. (Latorcai János KDNP-politikus, Magyar Nemzet, 2010. augusztus 7.)

Tudomásul kell venni, hogy a média is egy hatalmi ág, s mint ilyen, a finanszírozásának az átláthatósága sérthetetlen közérdek, oda ellenőrizetlen pártpénzek nem folyhatnak be. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)

A sajtó is hatalmi ág, bizonyos értelemben. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Magyar Hang, 2019. február 1.)

Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János újságíró, ATV, 2019. november 9.)

Amennyiben negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, úgy - mint bármilyen hatalmat - korlátozni és ellenőrizni kell. (Demeter Szilárd fideszes kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)

A médiát tekinthetjük a negyedik hatalmi pólusnak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Azonnali.hu, 2021. július 19.)

Igen, a média valóban a negyedik hatalmi ág. Ráadásul egy olyan hatalmi ág, amelyet valójában senki sem ellenőriz. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2024. június 25.)

Tudjuk azt, hogy a média azért, pont most olvastam, a negyedik hatalmi ág: iszonyatos erő, iszonyatos véleményformáló, közösségformáló, társadalomformáló, kultúraformáló tényező. (Márton Szabolcs, az Indamedia CX „directora”, Index.hu, 2024. július 23.)

komment
süti beállítások módosítása