Vannak mondatok, amelyek túlélik önmagukat. Nyakra-főre idézik őket, ezzel magyarázható, hogy akkor is fennmaradnak, ha nem érik el a szállóigék színvonalát. A sors iróniája, hogy Gyurcsány Ferenc a politikába való visszatérése, 2001 óta legalább harminc szállóigével vétette észre magát, két leggyakrtabban idézett mondata mégse tartozik a legszellemesebb gondolatai közé. Mindkettő az őszödi beszédben hangzott el.

Az egyik nem a mostani bejegyzés témája. Éppen csak megemlítem, hogy 2006. május 26-án, a balatonöszödi kormányüdülőben, az MSZP-frakció zárt ülésén ismerték meg a szocialista politikusok. Íme: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Az ebből idézett ’hazudtunk reggel, éjjel meg este’ gyakori fordulat a parlamenti hozzászólásokban és a parlamenten kívüli publicisztikákban.

A másik gyurcsányi mondat önmagában kevésbé érthető, de legalábbis magyarázatra szorul. A szocialista országgyűlési képviselőket lerohanó, majd többé-kevésbé meggyőző miniszterelnök az erőteljesebb hatás kedvéért Pápán élő édesanyját hozta szóba. Aki a helybéli rendelőintézetben járt, és ezt kérdezte csodálkozva: ”Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?” Mire Gyurcsány Ferenc a családon belüli stílusra váltva ezt válaszolta: „Egy lószart, mama!”

Azt jelenti, hogy szó sincs róla, hogy nem igaz, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy frászt. Az egyik túlságosan értelmiségi, a másik tárgyszerűen unalmas, a harmadik mesterkélt. A negyedik megfelelne ugyan a stiláris célnak, nem köthető azonban olyan közéleti személyiséghez, aki megosztja a közvéleményt. A lóizés mondat viszont árasztja a prolis hangulatot, a megfogalmazás kendőzetlen. Aligha véletlen, hogy rákaptak a publicisták.

Például Bayer Zsolt, a kormánypárt egyik megmondóembere. Néhány napja is idézte, ezúttal az orosz-ukrán háborúra utalva. Teljes valójában megtalálja az olvasó a bejegyzésem utáni összeállítás végén. S ha már valaki veszi magának a fáradságot, és félbehagyja a tartalmi mondandóm olvasását, akkor szembesülhet azzal, hogy Bayer úr további ötször fejezte ki a mondással valaminek a tagadását. idestova három évtizede foglalkozom szállóigékkel, de most először találkoztam azzal a jelenséggel, hogy két gyökeresen eltérő nézetrendszerű személyiség ennyire egymásra cuppant.

Ráadásul úgy, hogy az idéző publicista egyszer sem írta le az idézett politikus nevét. Iróniáját csillogtatva felülmúlhatatlan vagy halhatatlan klasszikusnak titulálta Gyurcsányt. Hol idézőjel nélkül idézte a kétségkívül karakteres mondást, hol kitette az idézőjelet. Majd szintén kitette, de a legcsúnyább szóban lévő második magánhangzót kipontozta. Hol pedig úgy pontozta ki, hogy elfelejtette kitenni azt a fránya idézőjelet.

Az idézés módja tehát változó, az viszont a kormánypárti publicista szokásává vált, hogy a másik politikai oldal egyik vezető politikusának szavaival fejezze ki a nemleges álláspontját. Vajon mivel magyarázható ez az ellenállhatatlan vonzódás? Beérem azzal, amit Bayer Zsolt nemzedéktársa, Hadházi László humorista fogalmazott meg. Elmesélte, hogy pályakezdőként káromkodással segített rá a poénra, most azonban, hatvan körüli, tapasztalt előadóként már nem szorul a kocsmai stílusra, elvégre „lehet szépen is csúnyán beszélni”.

Az összeállításnak van még egy érdekessége. A többnyire kormánypárti szerzők csúfondáros megállapításait árnyalja egy gyulai DK-s politikus, aki szembe került Gyurcsány Ferenccel. A lószaros idézettel ő is tagadott persze, a hajdani miniszterelnök szavaival a jelenlegi pártelnök hatalomgyakorlását vonta kétségbe. Az a benyomásom, hogy így teljes egy családi eredetű és ehhez képest nagy hírre vergődött mondás közéleti karrierje.

Tíz mondat egy szállóigéhez

 „Egy lószart, mama!” - szerintem ebből az indulatos mondatból fejthető meg az őszödi felszólalás legfontosabb üzenete. (Ripp Zoltán történész, Mozgó Világ, 2007/1.)

Hogy emberiség elleni bűnt csak a zsidók ellen lehetséges elkövetni? Hát, hogy egy klasszikust idézzek: Egy lószart, mama! (Bayer Zsolt publicista egy matuzsálemi korú és Ausztráliában bíróság elé állított magyar katonatiszt peréről, Magyar Hírlap, 2009. október 1.)

Tehát szögezzük le - egy felülmúlhatatlan klasszikust idézve -, hogy jótékonykodnak a norvégok mivelünk? Egy lószart, mama! (Bayer Zsolt publicista a magyar kormány által diszkriminált Norvég Alap civil szervezetről, Magyar Hírlap, 2012. szeptember 27.)

A fiúi szeretet mára klasszikussá nemesedett kiáltása, a „lószart, mama!”. (Ugró Miklós újságíró, Magyar Nemzet, 2014. március 6.)

Aztán Vona kiállt Orbán lemondásának szükségességével, meg hogy egymillió jobbikos ment el szavazni. Klasszikust idéznék: „Egy lószart, mama!” (Bayer Zsolt publicista, Magyar Hírlap, 2016. október 4.)

Ahogy Vona újsütetű cimborája szokta volt mondani két bérmálkozás között: „Egy lószart, mama!” (Bayer Zsolt publicista, Magyar Idők, 2018. január 11.)

Egy lószart mama. Nem szabad bedőlni ennek a magát jó szándékúnak feltüntető, de alapvetően rosszat akaró színpadi, színházi dumának. (Horváth K. József újságíró Nagy Ervin színészről, a Tisza Párt egyik szervezőjéről, Magyar Hírlap Online, 2024. április 4.)

Itt az idő, hogy ideidézzünk egy halhatatlan klasszikust: „Egy lósz..rt, mama!” Senkinek semmiféle kötelezettsége nincs a sajtóval szemben. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. augusztus 1.)

Lószart, mama! Két okból se fogadtam el, hogy te dönts erről. (Leel-Őssy Gábor volt DK-politikus Gyurcsány Ferenchez, Facebook.com, 2024. augusztus 5.)

A Nyugat mostani legnagyobb hazugsága, miszerint Oroszország alig várja, hogy lerohanja Európát. Egy lósz.rt, mama! (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. szeptember 27.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Lendvai Ildikó orbánbalázsozott, Novák Katalin újságírózott, Gyurcsány Ferenc tiszázott, Magyar Péter dékázott, Csillag István pedig magyarpéterezett.

Egymásra talál-e a vezér nélküli sereg és a sereg nélküli vezér? (Csillag István volt gazdasági miniszter, Népszava, szeptember 23.)

Az elmúlt kerek száz esztendőben Magyarországnak három történelmileg meghatározó vezetője Horthy Miklós, Antall József és Orbán Viktor. (Franka Tibor újságíró, Demokrata.hu, szeptember 24.)

Az eddigi ellenzéki pártok lenullázták magukat. (Ágh Attila politológus, Népszava, szeptember 24.)

Egy nagy párt nem lehet semleges sarokban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus a Tisza Pártról, Facebook.com, szeptember 24.)

Nem akarunk egy DK-s ó-baloldali temetőt látni. (Magyar Péter tiszapárti politikus a fővárosi vezetésről, ATV, szeptember 25.)

Az ellenzéki „fakó”. (Pilhál György újságíró a Demokratikus Koalícióról, Magyar Nemzet Online, szeptember 25.)

A választók nem bocsátanak meg négy kétharmadot. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester az ó-ellenzéki pártokról, hvg.hu, szeptember 25.)

Mi pont ’56-ból kiindulva valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök két és fél évvel ezelőtt csinált. Mert ez felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, Mandiner.hu, szeptember 25.)

A Jó reggelt, Magyarország! műsorvezetőjének gyakorlatilag esélye sem volt szóhoz jutni. (Solti Hanna újságíró Magyar Péter vendégszerepléséről a Kossuth Rádióban, 444.hu, szeptember 26.)

A társadalmi elégedetlenség miért nem a kormánypártot, hanem a parlamenti ellenzéket roncsolja szét? (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszava, szeptember 26.)

Amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott egy podcastban, az nem október 23-ához vagy június 16-ához méltó, hanem november 4-éhez. (Tompos Ádám újságíró, Hang.hu, szeptember 27.)

Most éppen a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott. (Orbán Viktor miniszterelnök Orbán Balázsról, Magyar Rádió, szeptember 27.)

Helyes, ha engedjük, hogy a fiatal vitézek az egekbe szökelljenek, de az öreg varázslók sem bucskázhatnak le a trónusról. (Huth Gergely újságíró az Orbánok ügyéről, PestiSrácok.hu, szeptember 27.)

Elegendő-e félreértésről beszélni, vagy el kell határolódni a szövegtől, sőt, akár a beszélőtől is? (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.hu, szeptember 27.)

Akármi lesz a sorsa, politikailag súlytalanná vált. (Szerető Szabolcs újságíró Orbán Balázsról, ATV, szeptember 27.)

Ha Orbán Balázst elküldik, akkor az idén Novák és Varga után a Fidesz harmadik tisztáldozata lenne. (Sarkadi Zsolt újságíró, Telex.hu, szeptember 27.)

Hiba, sőt bűn volt Putyin részéről, hogy hagyta magát beleprovokálni ebbe a háborúba. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, szeptember 27.)

Még a SPAR áraiból is honvédelmet csinálnak. (Tóta W. Árpád publicista, Kispolgár.com, szeptember 27.)

Aki a valóságra kíváncsi, az jól válassza meg azon orgánumokat, ahonnan tájékozódik. Háborús időkben különösen. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, szeptember 28.)

Orbán Balázs megnyilatkozásának fényében speciel a szuverenitásunkat nem kellene sűrűn emlegetni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, szeptember 28.)

Abszolút inkorrekten viselkedtek. (Novák Katalin volt köztársasági elnök a magyar újságírókról, 444.hu, szeptember 28.)

Ahol nem felejtik el a hősöket, ott új hősök születhetnek.

Magyarország ötösre vizsgázott árvízi védekezésből.

A magyar állam ma hatékonyabb, szervezettebb, felkészültebb.

Az Európai Uniós elnökség elmúlik - mint a nátha.

A nagyhatalmak kettéválasztják a világgazdaságot.

A blokkosodás nem tesz jót a világgazdaságnak, a nemzetállamoknak.

A gazdasági semlegesség új kifejezés, próbálom bevezetni.

A gazdasági semlegesség lényege, hogy ne a politika szemüvegén keresztül nézzük a gazdaságot.

Ragaszkodunk ahhoz, hogy Magyarországon gyártsák a világ legjobb autóit.

/Orbán Balázsról/ Most éppen a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba.

(Az Észak-Macedóniában fekvő ohridi tónál készített, 25 perces interjúban a miniszterelnök egyszer köszörülte a torkát.)  

Amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott, azt az év legnagyobb politikai botrányának nevezték. Sok „legnagyobb” skandalum volt, az Orbán-kormány hatalomgyakorlása bővelkedett a botrányokban. Mégis az a benyomásom, hogy akik most minősítették Orbán Balázs szavait, túlzásba estek. Szakmájuk: a politika, a politológia és a publicisztika szabályai szerint felnagyítottak egy hebehurgya, bár korántsem érdektelen elszólást.

A Mandinernek van egy pályakezdő munkatársa, akinek az olvasmányélményei még nem ülepedtek le, és zavaros fejtegetései kiforratlan stílusban nyilvánulnak meg. Leült vele egy podcastra a miniszterelnök bizalmi embere, és a huszonéves újságíró elkezdett nyilvánosan gondolkodni. Ahelyett, hogy kérdezett volna, az érdekes vezetéknevű politikusnak előadta bájosan kidolgozatlan elméletét. Orbán Balázs vette a lapot, és kibökte azt, amiről a Karmelita szobáiban szokott beszélgetni a főnökével és a beosztottjaival.

Íme, az okfejtése: „Mi pont ’56 miatt visszük azt a politikát, amit viszünk.” Majd néhány érdektelen mondat csúszott ki a száján, és így folytatta: ”Mi pont ’56-ból kiindulva nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök két és fél évvel ezelőtt csinált. Mert ez felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát.” (Mandiner.hu, 2024. szeptember 25.) Az első érdekesebb mondat, mint a második. Az elsőből talán nem is lett volna botrány, ha Orbán Balázs nem érzi kötelességének, hogy megmagyarázza.

Fölösleges volt a gondolatmenetbe belerángatni az ukrán elnököt és a szomszédos országban zajló háborút. De ha már megtörtént, legalább tudjuk, miként is állunk a másik Orbánnal. A miniszterelnök politikai igazgatója ugyanis kimondta azt, amit eddig csupán sejtettünk: Orbán Viktor sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít Nagy Imrének, mint ahogy gondoltuk volna róla. Elvégre az 56-os miniszterelnök bejelentette Magyarország semlegességét, és ezzel kiléptette hazáját az úgynevezett Varsói Szerződésből. Vagyis a szovjet érdekszférából, ezért a halálával fizetett.

Magyarország ma már nem a Varsói Szerződés tagja, hanem a NATO-é. Egy háború idején pedig a jelenlegi magyar miniszterelnök kacérkodik a semlegesség gondolatával. Ez épp elég ahhoz, hogy kísértse az elődök sorsa. 1849 óta túl sok magyar miniszterelnököt öltek meg ahhoz, hogy országunk első embere eltűnődjön Batthiány Lajos, az in effigie (jelképesen) felakasztott Andrássy Gyula, aztán Tisza István, Bethlen István, Bárdossy László, Sztójay Döme, Szálasi Ferenc és Nagy Imre végzetén.

Ha az olvasók közül bárki úgy véli, hogy rémeket látok, akkor azt válaszolom, hogy ez legalább annyira hiteles képzelődés, mint amilyenekkel tegnap és ma a publicisták kecsegtették az olvasókat. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy Orbán Viktort idestova három évtizede foglalkoztatja a magyar minisztelnökök sanyarú sorsa. Talán nem ez az életérzés határozza meg minden kül- és geopolitikai cselekedetét, de hogy ott motoszkál a fejében, azt a mellékelt mondatok bizonyítják.

Ma reggel, a szokásos pénteki interjújában így határolódott el a bizalmi emberétől: „Most a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott, ami ebben az összefüggésben egy hiba.” (Magyar Rádió, 2024. szeptember 27.) Szerintem Orbán Balázs nem fogalmazott félreérthetően, hanem kikotyogta a másik Orbán féltve őrzött titkát.

Tíz Orbán Viktor-mondat a miniszterelnökségről

A politikai váltógazdálkodást azért találták ki, hogy olyan politikusok vezessék az országot, akik el tudják viselni, hogy nem kell mindenáron miniszterelnöknek vagy parlamenti képviselőnek lenniük. (Kritika, 1992/február)

Csak legvégső esetben vállalnám el a miniszterelnökséget. Nem azért, mert nem érzem magamban a képességet egy ilyen hivatal ellátására, hanem mert óriási a kockázata, amit a dolgok kiszámíthatatlansága jelent. (Szegedi Egyetem, 1996. október 1.)

Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink (megölték, meghalt, megőrült egyikük-másikuk), nem túl vonzó a feladatkör. (Új Hírnök, 1997. november 22.)

A szabadságom egy része akkor veszett el, amikor letettem a miniszterelnöki esküt. (Vas Népe, 2001. május 16.)

Magyarországon az emberek még mindig úgy gondolják, számos dolog a miniszterelnök jókedvétől, döntésétől vagy elkötelezettségétől függ. (Napló, 2010. október 1.)

Mindig szoktam mondani a testőr-parancsnoknak is, hogy miniszterelnöknek szerződtem, nem pedig börtönlakónak. (tv2, 2011. május 1.)

Én csak egy szegény, korlátozott hatáskörrel rendelkező miniszterelnök vagyok. (Magyar Rádió, 2014. január 31.)

Andrássy Gyula az egyetlen miniszterelnökünk, akit előbb felakasztottak, és utána lett miniszterelnök. A többiek fordítva jártak. (Magyar Rádió, 2016. november 11.)

Sem örökös polgármester, sem örökös miniszterelnök nincsen. (SzegedMa.hu, 2017. január 31.)

A miniszterelnök ne fenyegetőzzön! (Magyar Rádió, 2024. július 5.)

Kardos András végzettségére nézve filozófus. Néhány hónapja időlegesen átköltözött az egyik közösségi oldalra. Naponta széljegyzeteli a közéleti történéseket, reflektál a fejleményekre. Nem arra tart igényt, hogy egyetértsenek vele, arra inkább, hogy a bejegyzéseivel másokat is gondolkodóba ejtsen. Tegnap például, éjfél előtt néhány perccel kifejtette álláspontját Magyar Péter ATV-beli interjúja ürügyén a műsorvezetőről.

Emlékeztetett bennünket, hogy az úgynevezett filozófusper idején Szöllősi Györgyi hozta kínos helyzetbe Heller Ágnest. Az idős filozófus szavaiba közbe-közbevágott, nem hagyta befejezni a gondolatait. A 2010/11-es sajtókampányra emlékszem, a Heller-interjúra is, meglepődtem azonban, amikor most kiderült, hogy annak idején az ATV jelenlegi műsorvezetője olvasta az akkor legismertebb magyar filozófus fejére a kormányzati vádpontokat.

Bezzeg Magyar Péter jobban ismeri a média törvényszerűségeit, és nem hagyta magát a tegnap esti beszélgetésben. Amidőn a műsorvezető felolvasta a tiszapárti politikus exbarátnőjétől idézett számonkéréseket, az interjúalany öntudatosan hárított. Kardos András ezzel fejezte be az okfejtését: „Szőlősi Györgyi, aki rég eljött a kormánypárti médiától, ismét megérkezett egy kormánymédiához.” (Facebook.com, 2024. szeptember 25.) Mármint az ATV-hez.

Bár érdekes kérdés, ezúttal figyelmen kívül hagyom, vajon a kormánymédia szerves része-e az ATV. Azt is, hogy a műsorvezető akkor és most vádpontokat olvasott-e föl. Sőt, még azt se rovom föl, hogy a műsorvezető vezetéknevében az első ö rövid, ráadásul van benne még egy l is. Az idézetben olvasható média mibenléte foglalkoztat.

A ’kormánypárti média’ pontos kifejezés, a végrehajtó hatalom befolyási övezetébe sorolható rádiók, tévék, újságok és portálok összefoglaló neve. A ’megérkezett egy kormánymédiához’ azonban pontatlan fogalmazás, az ATV ugyanis nem média, hanem csak médium. Ha a posztoló nem akarja részletezni, hogy Szöllősi Györgyi hajdan melyik szerkesztőségnél dolgozott és most melyiknél dolgozik, akkor általánosítva úgy kellett volna fogalmaznia, hogy a kormánypárti médiától nem egy, hanem a kormánypárti médiához érkezett. Ha viszont árnyaltabban akart  fogalmazni, akkor a bejegyzés így szólt volna: a kormánypárti médiától egy kormánypárti médiumhoz érkezett.

Ugyanez vonatkozik a bejegyzésem utáni összeállításban olvasható idézetre is. Vona Gábor szerint „Egy médiában nem elegáns egy másik médiumot kritizálni.” Tartalmilag igaza van, de amit rögzített, azt jelenti, hogy a szerkesztőségek összességéből, egy hálózatból nem elegáns másféle szemléletű szerkesztőséget bírálni. Mindjárt más azonban a mondat jelentése, ha így fogalmazunk: ’Egy médiumban nem elegáns egy másik médiumot kritizálni.’ Az a benyomásom, hogy Vona Gábor nem világnézeti alapon működő szerkesztőségek feszültségét akarta érzékeltetni. Inkább a nyilvánosság-szakmán belüli szolidaritást igyekezett volna nyomatékosítani. 

A média ugyebár a nyilvánosság eszközrendszere. A keletkezés időrendjében tartalmazza a nyomtatott sajtót, a rádiót, a tévét és a világhálót. A média eredetileg latin kifejezés, a közbülső, ismeretelméletileg a közvetítő és közvetlen meghatározó többes száma. A szó egyes száma a médium. Az egyes számú médium többes száma lehet akár médiumok is, a szó többes számot jelentő médiának azonban már nem lehet többes száma a médiák. A többes számnak értelmezésem szerint nem lehet többes száma.

A rendszerváltás utáni első évtizedben Torgyán József és nemzedéktársai előszeretettel egyes számúnak értették a médiát, és többes számúnak a médiákat. A kétezres évek első évtizedében az egy nemzedékkel fiatalabb politikusok már leszoktak erről. Megkülönböztették a médiumot a médiától, a médiumnak nevezhető ATV-t, a 168 Órát, a Magyar Nemzetet vagy a Klubrádiót a médiának nevezhető összességüktől. A második évtizedben előtérbe kerültek a digitális médiumok, a megszólalók és a megszólaltatók újabb nemzedéke pedig zavarba jött.

A most negyven körüli politikusok azért, mert a legtöbben még nincsenek tisztában a kommunikációs képzés alapfogalmaival. Ez érzékelhető a bejegyzésem utáni összeállításban Kunhalmi Ágnesnél és Lánczi Tamásnál, akik élő adásban jöttek zavarba. Az újságírók meg azért berzenkedtek, mert sokan kommunikációs diplomára tettek ugyan szert, ódzkodnak azonban a médium kifejezés használatától. Tartalmilag értik persze, hogy a nyilvánosság eszközrendszerének alapegységeit jelöli, mégis úgy érvelnek, hogy a nagyközönség hajlamos a médiában dolgozót összetéveszteni a jósnővel.

Aki sejtelmes sötétet hoz létre a szobában, a térdével megmozgatja az asztallábat, és kísérteties hangon teremt kapcsolatot a páciens elhunyt hozzátartozójával. Szélhámoskodik egy kis pénzért. Amit szakmánk ifjú gyakorlói ellenérvnek tartanak, az mai gondolatmenetem legerősebb érve. A kétezer-húszas évekre a média annyira ellaposodott, hogy a művelői kezdenek hasonlítani az asztaltáncoltató és politikusokat megidéző médiumokhoz.

Tíz mondat a médiumról

A kereskedelmi médiumok nélkül ma nincs figyelem Magyarországon. (Geszti Péter dalszövegíró, Heti Válasz, 2008. május 29.)

A mai parlamenti baloldal a médiumokon keresztül érintkezik a közönséggel. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2013. december 21.)

A médiumok jobboldali elfoglalása akkor se tenné lehetővé az ellenzék kívánatos ellensúlyát, ha a balközép ellenzék ügyesebb, koherensebb, harciasabb lenne, mint amilyen. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2013. december 21.)

A főbb médiumok szétszóródtak. (Balázs Géza nyelvész, Magyar Idők, 2016. július 23.)

Néhány ember felparcellázza a Balatont, a médiákat /gondolkodási szünet/, a médiumokat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2017. október 16.)

Az akkor ellenzéki Fidesz kezében nem volt média /gondolkodási szünet/, médium. (Lánczi Tamás politológus, a Figyelő főszerkesztője, M1, 2018. szeptember 11.)

Azt hallottam valamelyik médiumban. (Szili Katalin volt országgyűlési elnök, Echo TV, 2019. február 7.)

Egy médiában nem elegáns egy másik médiumot kritizálni. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2019. december 17.)

Ha a médiát nézzük, akkor vannak olyan médiumok, amelyek… (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2021. december 27.)

Képes politikusként, tényfeltáró újságíróként, celebként is megszólalni. Nem véletlenül próbálkozott médiumok alapításával. (Forgács Iván publicista Ungár Péterről, Népszava, 2023. augusztus 19.)

A volt miniszterelnök tegnap anélkül dorgálta, korholta, ostorozta a Tisza Párt vezetőjét, hogy kiejtette volna a nevét. Az elemzők szerint lestricizte Magyar Pétert, bár ezt szó szerint azért nem rónám föl neki, mert a tiszások egyik akcióját „futtatófiúk kurvatempójának” nevezte. A bírálók azonban nem vették észre, hogy Gyurcsány Ferenc Magyart és híveit „feltörekvő újtörököknek” is titulálta. (Facebook.com, 2024. szeptember 24.)

Jó helyen kapizsgált, amikor olyan mozgalomra hivatkozott, amely száz évvel ezelőtt Törökországot átvezette a szultanátusból a köztársaságba. A szultán ugyebár kalifa is volt, és ha fiatal értelmiségiek meg alacsonyabb rangú tisztek detronizálják, akkor szekuralizálják az államot, vagyis szétválasztják az egyházi és a világi vezetést. Igazán kár, hogy Kemál Atatürköt és követőit nem újtörököknek, hanem ifjútörököknek hívták.

Látszólag apró a különbség, ám a pontatlan megnevezés azt sejteti, hogy a jó politikai adottságokkal megáldott Gyurcsány történelmi felkészültsége bizonytalan, hiányos. Tudható róla, hogy családi és egyéb okból több középiskolát is kipróbált, és nem a legjobb történelemtanárokat fogta ki. S mert felsőfokú tanulmányai másfelé vitték, a rendszeres történelemoktatásból csak a gimnáziumban vette ki a részét. Azóta autodidaktaként bővíti a történelmi ismereteit. Ha ráhibáz is valamire, a régi, jól bevált fogalmakra új szavakat talál ki.

Vagy csak áldozatul esett a rögtönzésnek? Például kamera elé ült, hogy kifejtse valakiről a véleményét, és felötlött neki egy történelmi párhuzam is. Senki sem akadt a környezetében, aki azt mondta volna neki, hogy Feri (vagy Főnök) ezt újra kéne venni? Fején találtad a szöget, Magyar Péter csakugyan azok embere, akik kiábrándultak Orbánból, de orbánizmust akarnak Orbán korrupciója nélkül. Újtörökök azonban nincsenek, jobban járnánk, ha ifjútörököket mondanál.

Nem ez volt Gyurcsány Ferenc első tévedése, tájékozatlanságból fakadó elszólása. Miniszterelnöksége idején, az ország első embereként, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként hiúsági kérdést csinált abból, hogy angolul adjon interjút angolszász lapok munkatársainak. S nem ismerte annyira a nemzetközi érintkezés nyelvét, hogy pontosan fejezze ki magát. A szarvashiba akkor következett be, amikor olyan újságíróval szembesült, aki nem ismerte a magyar történelmet, ezért kínos helyzetben nem is kérdezhetett vissza.

2007 márciusában interjú jelent meg vele a londoni The Times hasábjain. Egyik mondata így hangzott: „Az ország demokratikus többsége számára az Árpád-sávos zászló a magyar nemzetiszocialisták jelképe, amely alatt több százezer zsidót hurcoltak Auschwitzba.” Az összetett mondat első fele megfelel a történelmi valóságnak, a második fele azonban már nem. 1944 késő tavaszán és kora nyarán nem árpádsávos zászlók alatt hurcoltak el mintegy félmillió vidéki zsidót Auschwitzba. A nyilasok ugyanis ekkor még nem voltak hatalmon.

A Magyarországot megszálló Hitler nem tartotta őket elég megbízhatónak, és a zsidók bevagonírozására Horthy Miklós közreműködésével mozgósította a magyar államgépezetet. Szálasi Ferenc, aki a konzervatív kormányzó szélsőjobboldali ellenzékét szervezte, csak 1944. október 16-án került hatalomra. Mire az árpádsávos zászlók a végrehajtó hatalmat jelképezték volna, Auschwitzban már elpusztult 438 ezer magyar állampolgár. Ez nem mentség persze a nyilasoknak, akik 1945 február közepéig árpádsávos zászlók alatt fővárosi zsidókat gyilkoltak halomra.

Történelemtanárként nem vagyok jó véleménnyel a legújabb kori magyar politikusok történelmi felkészültségéről. Közülük azonban a hiányosságaikat ügyesen leplezik azok, akik olyan stábot építettek maguk köré, amelynek tagjai megóvják őket az elszólásoktól, melléfogásoktól, tévedésektől. Az a benyomásom, mintha Gyurcsány Ferenc pártelnöki hatalomgyakorlása megnehezítené, hogy mielőtt föltesz valamit a fészbukos üzenőfalára, egy-két bizalmi emberének megmutassa a szövegeit. Kár értük.

Tíz mondat a politikusokról

Önmagunk higítjuk fel saját nyelvünket. Ez nagy fenyegetettség, hisz államférfiak nem képesek mondatokat befejezni, nem képesek igeidőket egyeztetni. S ezt nem is szégyellik. (Nemeskürty István művelődéstörténész, Hajdú-bihari Nap, 1996. március 14.)

A politikusoknak egyetlen tragédiájuk van: a média. (Kéri László politológus, Kelet-Magyarország, 2001. április 7.)

A történészek általában rossz politikusok, a politikusok pedig elfogult történészek. (Boross Péter MDF-politikus, volt miniszterelnök, Nap-kelte, 2002. július 30.)

Azokat a politikusokat hiányolom, akiknek az eszükön kívül stílusuk is van. (Jávor Béla publicista, Heti Válasz, 2003. május 9.)

A politikusoknak a pillanat hevében kell olyan marhaságokat rögtönözniük, amelyeket mi, újságírók tollunkat rágva, órák alatt találunk ki. (Zöldi László újságíró, Irodalmi Jelen, 2004. március 27.)

A buta politikusok termelik ki az okos újságírókat. (Lázár János Fidesz-politikus, Népszava, 2010. december 23.)

Tisztelet a kivételnek, de olyanok akarnak politikusok lenni, akik az igekötők helyes használatával sincsenek tisztában. (Kállai Ernő volt kisebbségi ombudsman, Népszabadság, 2014. augusztus 2.)

Felelős beosztásban lévő politikusok még soha nem beszéltek ennyi hülyeséget a történelemről. (Csunderlik Péter történész, Népszava, 2019. július 12.)

Sajnos a politikusok főleg a politikáról beszélnek, nem éppen tudományos igénnyel. (Csányi Vilmos viselkedéskutató, Magyar Narancs, 2020. november 26.)

A politikusok nem mélyülhetnek el a tárgyszerű elemzésben, amint lehet, előtörnek belőlük a politikai üzenetek. (Forgács Iván publicista, Népszava, 2023. május 20.)

A boldogság csak egy átmeneti állapot a remény és a csalódás között. (Bródy János dalszövegíró, Észak-Magyarország, 1995. március 3.)

Korábbi harcostársaim mai ténykedése átmenetileg elvette a kedvem attól, hogy a múltról írjak. (Berecz János volt MSZMP-politikus, Vas Népe, 1996. december 5.)

Az ország irányítása átmeneti szimpátiaveszteséggel jár. (Kövér László Fidesz-politikus, Új Dunántúli Napló, 2000. július 8.)

Demokráciában a hatalom mindig átmeneti. (Andok Ferenc szociológus, Magyar Hírlap, 2002. augusztus 2.)

Átmeneti miniszterelnök. (Pilhál György újságíró Gyurcsány Ferencről, Magyar Nemzet, 2006. április 10.)

Átmeneti problémánál nincs tartósabb. (Mészáros Tamás újságíró, 168 Óra, 2007. szeptember 21.)

Fogjuk fel a jelenlegi ellenzéket afféle átmeneti szövetségnek. (Kálmán C. György irodalomtörténész, magyarnarancs.hu, 2014. január 12.)

A politikában minden átmeneti. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. január 1.)

Ebben a bizonytalan, folyamatosan változó világban az is elég jó teljesítmény, ha az ember el tudja viselni az átmenetiséget. (Terék Anna író, Magyar Narancs, 2020. június 18.)

Átmenetileg jól vagyok. (Bodrogi Gyula 94 éves színész, Index.hu, 2023. november 26.)

Ma reggel a Klubrádióban megszólaltatták Iványi Gábort. A metodista lelkész jótékonysági hálózatot működtet, amelyet a kormányzat igyekszik ellehetetleníteni. Az egyházi vezető arról beszélt, hogy a helyzetet akár durva szavakkal is jellemezhetné, ő azonban ezt nem teheti meg. De amit egy lelkipásztor nem engedhet meg magának, azt vajon megtehetik-e az újságszerkesztők?

A Népszava szeptember 19-i megnyilvánulása talán nem lesz lábjegyzet a legújabb kori magyar sajtó történetében, de azért érdemes eltűnődni róla. Három címet idézek betűhíven ugyanabból a lapszámból. 1. „Szarik ránk a kormány, most nincs választási év”. 2. Magunkat fogjuk letojni. 3. „A béka s.gge alatt”. Mindhárom címet föltettem a fészbukos üzenőfalra, hátha a digitális ismerőseim kisegítenek a véleményükkel. A trükk most nem vált be.

Mindössze ketten fejezték ki az érdeklődésüket, közülük az egyik újságíró kolléga. Ő vette észre, hogy a ’szarik’ szót nem pontozták ki a szerkesztők, a ’segget’ viszont kipontozták. Vajon miért voltak szókimondók az egyik esetben, és miért voltak szemérmesek a másikban? Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy szeptember 18-án nem akadt egyetlen szempár a szerkesztőségben, amely legalább a címeket összeolvasta volna.

Ha pedig mégiscsak akadt, akkor viszont azon tépelődhetünk, vajon az immár csak egyetlen ellenzéki napilap a csúnya szavak használatával régi olvasókat akar megtartani, vagy újakat szerezni. Annak jegyében persze, hogy a durva, érdes stílus fokozza a témák iránti érdeklődést (meg a klikkelést). Nem a cikkek szerzőit hibáztatom, még akkor sem, ha ők adták a címeket.

Az első esetben az újság legjobb vidéki tudósítója készített riportot egy somogyi településen. Az egyik beszélgetőpartnere jellemezte szemléletetesen a német tulajdonban lévő üzem fizetésképtelenségét, amely nem ütötte meg a kormányzat ingerküszöbét. A második esetben a lap legjobb kritikusa mutatta be A tizedes meg a többiek című kultfilm digitális felújítását, idézve a forgatókönyv egyik párbeszédét, amelyben a ’letojni’ kifejezés háromszor is elhangzott. A harmadik esetben egy teniszező fogalmazott önkritikusan az Instagramon, ezt idézte a sportújságíró a címben.

Nem vonom kétségbe a szerzők jogát a címadáshoz. a három együtt mégis azt sejteti, hogy elkélt volna a gyakorlott szerkesztői szem a címek megjelenés előtti összeolvasásában. De mi van akkor, ha tudatos volt a három cím közös szerepeltetése? Ha a csökkenő példányszám miatt aggódó szerkesztőség a címadási gyakorlat megváltoztatásával próbált közelebb kerülni az eldurvult közbeszédhez?

Idestova két éve a Magyar Hang című hetilapban interjú jelent meg Hadházi László humoristával. A standupos elmesélte, hogy a régebbi helyükön túl közel volt hozzájuk a közönség, és „a fikciós humor nem ment át”. A szöveget személyesebbé kellett hangolni, és az előadóval megesett történetet „megdobta egy megfelelő helyre illesztett káromkodás”. Azóta több év telt el, és sokat tanult a szakmájából, ráadásul tágasabb helyen is fogadják a közönséget,. Már nem kell trágárságokkal rásegítenie a produkcióra.

A káromkodásnak, a trágárságnak változóban lévő funkciója van a nyilvánosság fórumain. A bejegyzésem utáni összeállítás egyik idézettje arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a profi véleményformálók gátlástalanul anyáznak a közösségi oldalukon, moderálják magukat a hivatásos sajtóban. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kormánypárti sajtóban annak ellenére alakult ki ez a kettősség, hogy a másik oldal hajlamos a kormánypári sajtó egyszínűségét, egyrétegűségét feltételezni.

A Magyar Nemzet már csak a hagyományai miatt sem engedte meg magának, hogy legdurvább hangú publicistája trágárságokkal írja tele az újságot. Az illetőnek be kellett érnie a dehumanizálás szelídebb megnyilvánulásaival, a politikai ellenfelek fehérjehalmazzá és takonygerincűvé nevezésével. Trágár szavai a közösségi üzenőfalára szorultak. A bejegyzésem utáni összeállításban meg is indokolja, hogy miért. Most mintha fordulat történt volna a kormánypári szócső szerkesztéspolitikájában.

A publicista bejelentette, hogy blogja immár az újságban jelenik meg. Holott a mai Magyar Nemzet anyagi helyzetéből telne arra, hogy maradjon a régi Magyar Nemzet kevésbé provokatív hangvételénél. Az a benyomásom, hogy nemcsak a Facebookon grasszálnak pártos rohamosztagok, ahogy az egyik idézett írja az összeállításban. A hazai nyilvánosság két legpatinásabb fórumát, a 151 éves Népszavát és a 86 éves Magyar Nemzetet is fenyegetik.

Nem valószínű, hogy 2024-ben a közbeszédet a lelkipásztorok templomi stílusához kellene közelíteni, de félő, hogy a kocsmai stílus sem lesz üdvözítőbb. Ha rajtam múlna, maradnék a kettő közti kávéházi stílusnál, amely a digitális sajtóban is életképesnek mondható.            

Tíz mondat a trágárságról

A nyilvánosság kitágulása az emberek számára a durvaság élményét adja meg. (Pozsgay Imre MSZMP-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 5.)

Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)

Fábry Sándor műfajának ellenállhatatlan sztárjai a trágár szavak. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. szeptember 6.)

Miért van, hogy ugyanaz a profi véleményformáló az egyik felületen nekiereszti a gusztustalanságot és anyázást, a másikon viszont tökéletesen tud disztingválni? (Joó István publicista, Mandiner.hu, 2021. március 29.)

Pártos rohamosztagok grasszálnak a Facebookon. (Tömpe István közgazdász, Újnépszabadság, 2021. december 1.)

Ma már egyre kevesebbszer érzem, hogy egy-egy csúnya szóval kell nyomatékosítani a poént. (Hadházi László humorista, Magyar Hang, 2022. június 24.)

A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. június 26.)

Szándékosan élek provokatív szóhasználattal. (Bayer Zsolt publicista, Facebook.com, 2024. szeptember 10.)

Gyors reagálású, mozgékony haderő a blog, mely segít levezetni a hirtelen felháborodást mind a blogolóban, mind az olvasóban. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. szeptember 15.)

A köznyelv eldurvult. (Malek Miklós zeneszerző, Klubrádió, 2024. szeptember 21.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor gátazott, Kósa Lajos és Fodor Gábor orbánozott, Magyar Péter dunázott, Lendvai Ildikó besézett, Puzsér Róbert pedig tartalmazott.

A Tisza megindult a Dunához. (Magyar Péter tiszapárti politikus az árvízről, Facebook.com, szeptember 14.)

Gyors reagálású. mozgékony haderő a blog. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, szeptember 15.)

Eljött a gumicsizmás politikusok ideje. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, szeptember 16.)

Örömmel láttam a Blikkben, hogy a főnök is elkezdett fogyókúrázni. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Blikk.hu, szeptember 16.)

A kormányfőnek újra nagyobb figyelmet kellene fordítania a kormányzásra. (Fodor Gábor volt Fidesz-politikus, Index.hu, szeptember 16.)

Nem lehet nem észrevenni, hogy Magyar Péter mennyire ügyes. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, szeptember 16.)

Az áradó Tisza után az áradó Duna. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, szeptember 17.)

Magyar Péternek ugyan valóban Orbán a vitapartnere, csak nem Balázs, hanem Viktor. (Kardos András publicista egy lemondott közszolgálati tévévitáról, Facebook.com, szeptember 17.)

A sors furcsa és szomorú fintora, hogy ennek az ellenzéknek jelenleg a fő ereje, arca az a Magyar Péter, aki korábban a jobboldal holdudvarához tartozott. (Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője, Demokrata.hu, szeptember 17.)

Olyan országban élünk, ahol mindenki olyan állat lehet, amilyen csak akar. (Bródy János dalszerző, Klubrádió, szeptember 17.)

A munkaerőm és a munkaidőm eladó - az identitásom és a véleményem nem. (Puzsér Róbert publicista, Facebook.com, szeptember 17.)

Az Orbán-rezsimet számos vonatkozásban „kizárták” a EU-ból. (Ágh Attila politológus, Népszava, szeptember 18.)

A kormánynak dolga, hogy döntést hozzon, ezért van. De azt is megtehetné, hogy nem a megfélemlítés és a parancs eszközeit veti be, hanem a meggyőzés és a tisztelet gesztusait. (Babarczy Eszter publicista, Telex.hu, szeptember 18.)

Beöltözött a Dunakanyar széldzsekis ellentengernagyának. (Tompos Ádám újságíró Orbán Viktorról , Hang.hu, szeptember 18.)

Csütörtökön dél körül tudom szögre akasztani a gumicsizmámat. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, szeptember 19.)

A NER minden bizonnyal legvisszataszítóbb figurája. (Pilhál Tamás újságíró Magyar Péterről, Magyar Nemzet Online, szeptember 19.)

Tíz éve önöktől kapom a fizetésem. (Selmeci János műsorvezető a hallgatókhoz, Klubrádió, szeptember 20.)

Most gátak vannak, akkor falak voltak. (Bencsik Gábor újságíró a hivatásos sajtóról, Mandiner.hu, szeptember 21.)

Magyar Péter nyerte a gumicsizma-versenyt. (Kövesdi Péter újságíró, Klubrádió, szeptember 21.)

A Fidesz reverendába öltözött propagandistája. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Bese atyáról, Népszava, szeptember 21.)

A dinasztia felhízta magát a Forbes-listára. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, szeptember 22.)

Az ellenzék se lenyelni, se kiköpni nem tudja a Magyar Péter-jelenséget. (Németh Péter újságíró, ATV, 2024. március 27.)

Nem értem, hogy miért gerjed ennyire a Magyar Péter-jelenség. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2024. április 2.)

A Magyar Péter-jelenség megosztja a közéletet. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, YouTube.com, 2024. április 13.)

A Magyar-jelenség többet árt ellenzéki oldalon, mint a kormányoldalon. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2024. április 27.)

Aki megpróbálja ezt a tüzet, ezt a Magyar Péter-jelenséget gyorsan oltogatni, az maximum az ellenzéki oldalon akarja továbbra is a maga pecsenyéjét sütögetni. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Privátbankár.hu, 2024. április 30.)

Működik a Magyar Péter-féle jelenség, nincs jele kifáradásnak. (Horn Gábor, a Republikon Intézet kuratóriumi elnöke, volt SZDSZ-politikus, Népszava, 2024. május 7.)

Magyar Péter személy. Azt, hogy jelenséggé vált, maga a Fidesz kormányzása szülte. (Zsolt Péter szociológus, Népszava, 2024. május 17.)

Ez a sok szempontból valóban bizarr jelenség, amit Magyar Péternek hívunk, azért jelent most millióknak reményt, mert a régi ellenzékiek tökéletesen alkalmatlannak bizonyultak. (Kárpáti Iván műsorvezető, Klubrádió, 2024. május 28.)

A Magyar Péter-jelenség minden ellenzéki pártot visszavetett. (Donáth Anna Momentum-politikus, Népszava, 2024. június 6.)

A Magyar Péter-jelenség miszlikbe szabdalta az eddigi ellenzéki politikát. (Ungár Péter LMP-politikus, Telex.hu, 2024. augusztus 23.)