/A strasbourgi vitáról/ Akik összejöttek, vérgőzös állapotban voltak.

/Ursula von der Leyenről és Manfred Weberről/ Bejelentették, hogy meg akarják buktatni a magyar kormányt.

Bejelentettem az ellenállást.

Hagyjuk az európai ügyeket, azt lerendeztük!

Magyarországnak nem is Európával, hanem magával kell foglalkoznia.

Erre összpontosítok. A brüsszeliek meg egyék meg, amit főztek.

Óriási lendületet fogunk adni a magyar gazdaságnak.

Mi egy járműipari nagyhatalom vagyunk.

Minden nagy autógyár itt marad Magyarországon.

/”Hosszabb távon milyenek a magyar gazdaság kilátásai?”/ Fényesek.

(A miniszterelnök a huszonnégy perces interjú alatt ötször köszörülte a torkát.)

Ma reggel az a megtiszteltetés ért, hogy a Facebook törölte az egyik bejegyzésemet. Orbán Balázs nagy hírre vergődött mondatáról gyűjtöttem össze a legjellemzőbb megnyilvánulásokat, ezt találta sértőnek valaki. Azért érzem megtisztelve magam, mert tizenhárom éve blogolok a Facebookon, és most először találtak méltatlannak a megjelenésre.

Ez sértette a szakmai önérzetemet, de most végre engem is cenzúráztak, ami a XXI. századi Magyarországon az elismerés sajátos formája. Kár, hogy a bejegyzést nem én írtam. Talán a feljelentőm nem is tudja, hogy ebben az országban nekem van a legnagyobb magán archívumom, amelyben a három és fél évtized alatt összegyűjtött mondatokat tárolom. Ez körülbelül egymillió mondat hozzávetőlegesen ezer témában.

Ebből származnak azok az összeállítások, amelyeket fél évtizede a véleményemet tükröző cikkek függelékében közlök. Igyekszem félreérthetetlenül megfogalmazni az álláspontomat, de mert médiatanár vagyok, a témáról tíz mástól való mondatot is hozzáfűzök, hadd gondolkodjanak el az olvasók. A Médianapló című blogot ugyanis eredetileg a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak szántam. Az állásfoglalásra szerettem volna őket megtanítani, és az anyagismeretre, mely tartalmazza a véleményüktől eltérő álláspontokat is.

A jó olvasó akkor gondolkodik el, ha megismeri az adott témáról kialakult mértékadó álláspontokat. Szeretném persze meggyőzni a magam igazáról, de meg kell adni neki a lehetőséget, hogy a véleményemet összehasonlíthassa a másokéival. Ezzel magyarázható, hogy a Médianapló az átlagosnál árnyaltabb közelítésmódjával népszerűtlen lett ama olvasók körében, akik a bloggertől a maguk visszaigazolását várják. Népszerű lett viszont ama szerkesztők körében, akik a digitális sajtóban nem párt-üzeneteket, nem is szekta-faliújság cikkeket akarnak közölni, hanem kommentárokat.

Vagyis hírmagyarázatokat például egy zsurnáltudós tollából. Az utánközlő portálok jóvoltából évente egymilliónyian kísérték figyelemmel a Médianapló-bejegyzéseket, amelyek szinte kizárólag a nyilvánosság különböző jelenségeiről szóltak. Idestova két éve azonban történt valami, mely végül is elvezetett a fészbukos letiltáshoz. Életkorom miatt 2023 első napjától lemondtam a napi megjelenésről. Már csak arról írok jegyzetet, ami nagyon foglalkoztat. De mert szerettem volna megtartani az olvasókat, a Tíz mondat című összeállítást önállósítottam.

A hét minden napján közlök ugyan bejegyzést, de a véleményemet csak kétszer-háromszor írom meg, a többi nap a mintegy ezer témában felgyülemlett mondatokból válogatok ki tízet-tízet. Valamivel kevesebb olvasót vonzanak, a vélemény ugyanis kapósabb, mint a dokumentáció. Mindazonáltal nem panaszkodhatom, elvégre az olvasók kétharmadát sikerült megtartani. Ám a néhány nap előtti újítás mozgásba hozta a följelentésre hajlamosak egyikét.  

Orbán Balázs szeptember 25-én, egy kormánypárti podcastban kimondott valamit, ami végigsöpört a hazai nyilvánosság fórumain, sőt a nemzetközi nyilvánosság ingerküszöbét is átlépte. Erről van egy hatvankét mondatból álló dokumentációm. Nem egyetlen tízmondatos összeállítást készítettem azonban róla, hanem kettőt. Az egyiket a kormánypárti politikusok és újságírók véleményeinek szenteltem, a másikat azoknak az újságíróknak, publicistáknak és politológusoknak, akik elmarasztalták a miniszterelnök politikai igazgatóját.

A kormánypárti összeállítás a kormánypárti följelentőt hidegen hagyta, hisz’ a legkeményebb elmarasztalás is ama kereten belül maradt, amelyet Orbán Viktor úgy fogalmazott meg, hogy egyik legközvetlenebb munkatársa félreérthetően fogalmazott, ami hiba volt. A másik összeállítás, az elmarasztalóké viszont nem tetszett a kormánypárti följelentőnek. Holott az elmarasztalók között négy hölgy is volt, akik a nyilvánosság fórumain nem a durvaságukkal tűnnek ki. Továbbá két szerző a Magyar Hang szerkesztőségében dolgozik, amely a Fidesz hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív újságírók lapja. Ebbéli minőségében pedig az Orbán-rendszer kérlelhetetlen, de korántsem durva stílusú ellenzéke. Talán éppen azért fájt a följelentőnek, hogy a bírálat nem a másik politikai oldalról érkezett.

Itt tartunk most. A Facebook-döntésből levonható az a következtetés, hogy vissza kéne térni az ökumenikus összeállításokhoz. Ha egy kormánypárti vagy ellenzéki politikus mond valamit, amire sokan kapják föl a fejüket, ismét olyan tízmondanyi dokumentációt válogatok, amely tartalmazza a teljes politikum legjellemzőbb megnyilvánulásait. Íme, az első kísérlet, amelyre a kormánypárti olvasók esetleg elmondják majd, hogy több is lehetett volna benne a kormánypárti vélemény.

Csakhogy a múlt hét csütörtökjén Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón bejelentette, hogy a kormányzat lezárta az úgynevezett Orbán Balázs-ügyet. Ezt a kormánypárti politikusok és publicisták utasításnak vették, és azóta hallgatnak róla, mint hal a szatyorban. Kérem a mélyen tisztelt följelentőt, hogy ezt a szempontot vegye figyelembe, előre is köszönöm.

Tíz mondat Orbán Balázsról

Helyes, ha engedjük, hogy a fiatal vitézek az egekbe szökelljenek, de az öreg varázslók sem bucskázhatnak le a trónusról. (Huth Gergely újságíró, PestiSrácok.hu, 2024. szeptember 27.)

Nem kell rossz mondatokat mondani. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, 444.hu, 2024. szeptember 30.)

A nagy hiba az volt, hogy belekutyulta ’56-ot. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, 2024. szeptember 30.)

Orbán Balázs szavai végigsöpörnek a világ médiáján. (Lakner Zoltán politológus, HírKlikk.hu, 2024. szeptember 30.)

A történészek máig adósak 1956 teljes és igaz történetének feltárásával. Erre utalhatott Orbán Balázs, amikor azt mondta, „Megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a magyar életekkel.” Igen, elveszítettünk 200 ezer nagyon értékes magyar életet. (Bencsik András újságíró a disszidensekről, Demokrata.hu, 2024. október 1.)

A gondolat annyira szerencsétlen, hogy idézni is kínos. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2024. október 4.)

Nem hiba volt, s főként nem félremagyarázhatóság. csak őszinteség. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 5.)

Még ’56 szellemével is képes volt szembemenni, csak hogy belerúgjon a hazájukért harcoló ukránokba. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2024. október 5.)

Nem mondott mást, mint hogy nem dicsőítette Zelenszkij ukrán elnököt. (Kondor Katalin újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. október 6.)

Orbán Balázs világot bejárt kijelenése nyomán a Fidesz 1956-hoz való viszonyulása is megkérdőjeleződik. (Rónay Tamás újságíró, Népszava, 2024. október 10.)

Most sem vagyunk az Unió tagja, s mint látjuk, van élet az EU-n kívül is. (Világgazdaság, 1999. december 17.)

Az Unió spájzában vagyunk. (Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december 17.)

Az Európai Unión kívül is van élet, de nem biztos, hogy megéri. (Napló, 2004. április 24.)

Magyarország az Unió laboratóriuma, ezért találjuk magunkat össztűz alatt. (Népszabadság, 2012. április 24.)

A vesztesre tervezett konfliktusokat elbukjuk az unióban, a többit pedig megnyerjük. (Népszabadság, 2012. augusztus 27.)

Nemzeti céljainkat az Európai Unión belül jobban el tudjuk érni, mintha azon kívül maradtunk volna. (Erdélyi Magyar TV, 2019. május 8.)

Európai Uniónk eresztékei recsegnek. (M1, 2020. június 6.)

A magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. (Magyar Rádió, 2023. december 15.) 

Nem áll szándékunkban kilépni. (Miniszterelnök.hu, 2024. október 8.) 

Mi, magyarok továbbra is az Unióban keressük az álmainkat. (Hír TV, 2024. október 9.)

Amikor a miniszterelnök úr átadta az én borítékomat, bekövetkezett az a döbbenetes helyzet, hogy én a III/III-as listán szerepelek. (Torgyán József kisgazda politikus, Népszava, 1991. június 7.)

Én vagyok az egyetlen, aki bevallottan háromperhármas voltam. Én vagyok az egyetlen, aki elmondtam, amit elkövettem. A többiek meg bujkálnak, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit követtem el. (Csurka István MIÉP-politikus, Vas Népe, 1994. március 22.)

Nagyobb szégyen, ha egy politikusnak III/III-as kartonja van, mintha szeretője. (Hankiss Ágnes művelődéstörténész, Magyar Televízió, 1997. július 6.)

Én a Kádár-korszakban is négynegyedben gondolkoztam, nem háromperháromban. (Somló Tamás rockzenész, Magyar Televízió, 1997. augusztus 16.)

Erőszakot követtek el rajtunk, de kurvaként bánnak velünk. („Váradi Péter” volt III/III-as ügynök, Magyar Hírlap, 2002. július 9.)

A mai Fidesz szerintem tele van III/III-sal. (Eörsi Mátyás DK-politikus, ATV, 2015. március 9.)

Nem igaz, hogy a III/III megszüntetésével a szervezet megtisztult volna a diktatúrát fenntartó személyektől. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2015. március 26.)

Crvendakics nem hibázott. Hárompontos. Három per három. (Ifj. Knézy Jenő sportriporter a Szekszárd-Sopron kosárlabda-mérkőzésen, M4, 2018. május 3.)

Márton Gréta is három per háromnál jár. (Borsos Attila sportkommentátor a Metz-Ferencváros kézilabda mérkőzésen, Sport TV, 2021. január 24.)

Horváth III/III József. (Molnár Bálint publicista a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet újdonsült vezetőjéről, Kolozsváros.com, 2024. október 6.)

 Ha Németh Péter nem az újságírást választotta volna, akkor a foci NB I-ben is sokra vihette volna. De közös szakmánkat választotta, és az immár csak egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava főszerkesztője. A szombati számokban van egy rovata. a Pillantás a kilencedikről, ami nyilván arra utal, hogy ha kinéz az ablakon, akkor nemcsak a fővárost látja. Eme országos nézőpontból állapítja meg, hogy „Lényegében a kegyelmi ügy felbukkanásáig, azaz tizennégy éven át …uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát, és kitörölték onnan azt, amit csak lehetett,”

Majd később hozzáfűzi, hogy „a maradék tíz százalék próbál eljutni a közvéleményhez, eleddig sikertelenül.” Vitám van a két idézett mondattal, ebből azonban nem az következik, hogy kételkeden a szerző tehetségében. Nem is tehetem, hisz’ akaratlanul is a fölfedezője vagyok. Médiatanárként évtizedeken át foglalkoztam pályakezdő újságírókkal, és feltűnt egy Lendvai Péter nevű ifjú kolléga a HírKlikk.hu-n. Meglepően tájékozottnak mutatkozott, érdekes interjúkat készített vezető ellenzéki politikusokkal. S bár csodálkoztam, hogy tegezi őket, az pedig zavart, hogy gyönge a helyesírása, de tehetségesnek véltem.

Ezt többször meg is írtam a Médianapló 2017/18-as évfolyamában. Véletlenül derült ki, hogy a Lendvai vezetéknév mögött a Népszava leváltott főszerkesztője rejlik. Feltételezésem szerint a patinás újság tulajdonosa gáláns végkielégítés fejében olyan szerződést íratott alá vele, hogy meghatározott ideig nem él a nyilvánosság erejével. Akkor esett le a tantusz, amikor Kereszty András, a Népszava kilencvenes évekbeli főszerkesztője elmagyarázta, hogy Németh Péter édesanyja, Lendvai Vera sokáig dolgozott a Népszavánál.

A fia 2021 októbere óta ismét a Népszava főszerkesztője. Tájékozott, naprakész újságíró, lám, a tehetsége se vonható kétségbe, van azonban egy sebezhető pontja. Az a fránya kilencven százalék. Erről árulkodik a bejegyzésem utáni összeállítás. Mielőtt azonban elemezném, aligha árt megemlíteni, hogy olyan felmérés nincs, amely tükrözné Németh Péter álláspontját. Ehhez körülbelül nyolcezer magyar nyelvű sajtóterméket kellene megvizsgálni. De ha a kutatók beérnék a politikai irányultságú médiumokkal, akkor is néhány százat kéne figyelembe venni.

Olyan felmérés persze van, amely a hirdetési bevételek alapján a kormánypárti orgánumok 78 százalékos fölényét mutatták ki. Ha valaki ebből von le következtetést a nyilvánosságon belüli arányokról, és a kormánypárti túlsúlyt kikerekíti nyolcvan százalékra, akkor pontatlanul fogalmaz ugyan, de a becslése elfogadható publicisztikai fordulatnak. Az újságíró egy számmal próbálja nyomatékosítani elszomorító mondandóját. A kilencven azonban túlzás.

Nem tudom, hogy Németh Péternél miből lett a kilencven százalék, de hogy miért nem a valóban létező hetvennyolc százalékos felmérésből indul ki, azt sejtem. Ha ugyanis a hirdetési bevétel volna a bázis, akkor bizony a Népszava főszerkesztője szorult helyzetbe kerülne. Az ellenzéki napilap rendszeresen kap hirdetési pénzt a Rogán-féle propaganda-minisztérium keretéből és a legnagyobb állami cégektől is. Volt év, amikor a bevételek felét, mostanában inkább a harmadát, de az éves összeg így is, úgy is több százmillió forintra rúg.

Ettől volt szolidan nyereséges a Népszava kiadóvállalata, amikor még osztalékot is fizetett a tulajdonosnak. A teljes bevétel kevés azonban a jóllakáshoz, és sok az éhenhaláshoz. Az a benyomásom, hogy a kilencven százalék önkritikának is felfogható, elvégre a főszerkesztő kijelentése akár azt is jelentheti, hogy a Népszavát nem a nyilvánosság ellenzéki részébe sorolta.

De van a gondolatmenetében más ellentmondás is. Árulkodó félmondatban hozza szóba a kegyelmi ügyet. Szerinte addig volt kilencvenszázaléknyi a kormányzati fölény. Utána pedig történt valami. Németh Péter a nyilvánosság maradék tíz százalékát említi, amely sikertelenül próbálja a valóságot eljuttatni a közvéleményhez. Az a benyomásom, hogy a kilencedik emeletről nem azt látja, ami Magyar Péter megjelenése óta történt a hazai nyilvánosságban.

A Tisza Párt alapítója kétszáz településen járt, e nagygyűléseken néhány százan, tíz-tizenötezren, száz-százötvenezren vettek részt. Az újdonsült politikusról úgy közölt 514 cikket a „vármegyei” sajtó, hogy minden rosszat elmondott róla, az országjárásáról azonban elfelejtett beszámolni. Helyette a vidéki Magyarországon élők érdeklődését az alternatív sajtó elégítette ki. Ennek következtében a nyilvánosság ellenzéki része fejlődésnek indult. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez a fejlődés mit is jelentett. De hogy a kormánypárti propaganda-gépezet szelektív feledékenysége miatt az ellenzéki nyilvánosság életre kapott, és sikerült valamennyit lefaragni a bűvös kilencven százalékból, az nyilvánvaló.

Az idézetcsokorban van még két további ellentmondás. Az egyik az, hogy Németh Péter 2016. október 4-én 95 százaléknyira becsülte a kormánypárti média arányát. Ez a szám négy nappal a Népszabadság beszántása előtt látott napvilágot. A jeles szerző néhány hét múlva, december 19-én már kilencven százalékot írt. Vagyis miután a kormányzat megszüntette a Népszabadságot, Orbánék befolyási övezete öt százalékkal csökkent. (!?)

A másik ellentmondás, hogy miközben Németh Péter görcsösen ragaszkodik a maga kilencven százalékához, vele összefüggésben felváltva használja a nyilvánosság, a média és a sajtó kifejezést. Csakhogy a három fogalom rendszert alkot. A nyilvánosság eszközrendszere a média, mely a keletkezés sorrendjében a (papír alapú) sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót tartalmazza. Még egy publicisztikai fordulattal gyakran élő újságíró esetében se mindegy, hogy melyiknek a kilencven százalékáról beszélünk.      

Németh Péter az arányokról

/Orbán Viktorról/ Övé a média kilencvenöt százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

/Orbán Viktorról/ A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt van. (Hír TV, 2016. december 19.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, a félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

90 százalékban arról értesülnek az emberek, amiről a Fidesz akarja. (ATV, 2022. március 25.)

Elképesztő energiákat mozgósít a kormánypári sajtó - a média 90 százaléka. (Népszava, 2023. február 18.)

A nyilvánosság kilencven százalékában az jön vele szembe, hogy - például - a tanárok bérét azért nem tudják rendezni, mert az EU nem küldi a pénzt. (Népszava, 2023. december 12.)

A média 90 százaléka ezt fújja. (ATV, 2024. január 19.)

Ez a médiahenger - a nyilvánosság 90 százaléka - egyelőre bárkit képes eltiporni, személyt, pártot, egyesületet. (Népszava, 2024. január 22.)

Uralmuk alá vették a nyilvánosság kilencven százalékát. (Népszava, 2024. október 5.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor sikerezett, Kövér Lászlór orbánozott, L. Simon László magyarpéterezett, Fekete-Győr András rogánozott, Hadházy Ákos ügyezett, Karácsony Gergely pedig fanyalgott.

Herótom van az országos politikától. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Telex.hu, szeptember 30.)

Aki államtitkári pozíciót tölt be, az ne kezdjen értelmiségi módra viselkedni és okoskodni. (Kövér László, az országgyűlés elnöke Orbán Balázsról, InfoRádió, szeptember 30.)

Ne bújjunk Rogán Antal szoknyája mögé! (Fekete-Győr András Momentum politikus, HírKlikk.hu, október 1.)

A DK már nincs, csak szegény Kálmán Olgának nem merik megmondani. (Kardos András publicista, Facebook.com, október 2.)

Úgy tűnik, Kunhalmi Ágnesnek még nem jutott eszébe a munkahelykeresés, valamiért bízik abban, hogy továbbra is a megszokott színvonalon éldegél az adófizetők pénzéből. (Tamás Róbert publicista, Kolozsváros.com, október 3.)

Novák, Varga, Orbán Bazsi után Orbán most jobb híján visszafanyalodik Jánoshoz. (Batka Zoltán újságíró Lázár Jánosról, Facebook.com, október 3.)

A Tisza Párt jelképeként a lyukas zászló elveszíti a méltóságát. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 3.)

Csak az az ügy tud nyerni, amelyik a rendszert támadja. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Magyar Narancs, október 3.)

Nyilvánosan folytatódhat az elmúlt hónapok önfeledt játszadozása. Az, amihez az elvileg leszerelt ellenzék ért a legjobban. (Tóta W. Árpád publicista a fővárosi közgyűlésről, hvg.hu, október 4.)

Az új ellenzék egyelőre csak egy emberből áll. (L. Simon László Fidesz-politikus, Mandiner.hu, október 4.)

Orbán Viktor háztáji ellenzékének tagjait épp visszazavarja a piacra méregkeverés helyett dolgozni.(Puzsér Róbert publicista Magyar Péterről, Hang.hu, október 4.)

A politikában nem a muszkli a legfontosabb érv, hanem a siker. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, október 4.)

Minden elődjénél jobban képviseli, hogy a köztársasági elnöknek csak protokolláris funkciója van. (Herczeg Márk újságíró Sulyok Tamásról, 444.hu, október 4.)

Elemzőként nem mondunk olyat, hogy soha és mindig. (Lakner Zoltán politológus, ATV, október 4.)

Fából ötkarika. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, október 4.)

Nem elég egy Orbán. van nekünk kettő is. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Telex.hu, október 5.)

Orbán Balázs igazat mondott, teljesen váratlanul. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, október 5.)

Etnicizmus light. (Béndek Péter publicista Magyar Péter mozgalmáról, Facebook.com, október 5.)

Pokorni politikusként mindig is népszerűbb volt, mint fideszes párttársai. (Föld S. Péter újságíró, Hírklikk.hu, október 5.)

A motorkerékpár karosszériája a védőöltözék. (Zách Dániel közlekedési újságíró, Klubrádió, október 5.)

Horváth III/III József. (Molnár Bálint publicista a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetőjéről, Kolozsváros.com, október 6.)

Azt mondjuk, amit gondolunk.

Ez egy gazdasági hidegháború.

A gazdasági semlegesség megalapozása zajlik.

Mindig többet adunk el, mint amennyit behozunk.

A legutóbbi évek legnagyobb ütése az infláció volt.

Köhög a járműiparunk.

Magas céljaink vannak.

Ha nagyobb tortát tudunk sütni, akkor mindenkinek több jut.

A politikában a legfontosabb érv nem a muszkli, hanem a siker.

A keresztényi mégiscsak a legfontosabb megfontolás.

(A miniszterelnök a 24 perces interjúban 19-szer köszörülte a torkát.)

Az MSZP számára a békés átmenet nemcsak jelszó, hanem létérdek is. (Nyers Rezső szocialista politikus, Népszabadság, 1990. március 6.)

Magyarországon nem békés átmenet, hanem békés átmentés folyik. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

Az MDF-et mint egy puhább, békésebb átmenetet hirdető pártot a Kádár-rendszer kedvezményezettjei sokkal jobban elfogadták, mint minket. (Pető Iván SZDSZ-politikus, Pesti Hírlap, 1991. április 5.)

Antall József, a magyar átmenet vezéralakja. (Gyurkovics Tibor költő és osztálytárs, Heti Nemzeti Újság, 1994. szeptember 9.)

Németh Miklós a többpárti politikai húsdarálóban nem szerzett tapasztalatot. Hazatérése után ki kell próbálnia neki is saját magát és nekünk is őt. (Kovács László szocialista politikus, Napló, 1999. november 11.)

A rendszerváltáskor az volt a hitvallásunk, hogy békés eszközökkel képesek vagyunk kikényszeríteni a diktatúrából a demokráciába tartó átmenetet. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2007. március 3.)

Semmi sem tart tovább, mint az átmenet. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

Bajnai Gordon az átmenet és némileg a politika senki földjén regnáló exminiszterelnök. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 2012. október 12.)

Mivel a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet nem tetszett sokaknak, ezért a Fidesz megkezdte a feudalizmus felépítését. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2012. december 24.)

Olyan megújulásra, átmenetre lenne szükség, mint ami lezajlott az MSZMP és az MSZP között. (Komjáthi Imre szocialista politikus, 168 Óra, 2018. június 14.)

Orbán Balázs nem félreérthetően fogalmazott, nem elszólta magát, hanem nagyon tudatosan mondta azt, amit a forradalomról mondott. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2024. szeptember 27.)

Amit a miniszterelnök politikai igazgatója mondott egy podcastban, az nem október 23-ához vagy június 16-ához méltó, hanem november 4-éhez. (Tompos Ádám újságíró, Hang.hu, 2024. szeptember 27.)

Elegendő-e a félreértésről beszélni, vagy el kell határolódni a szövegtől, sőt, akár a beszélőtől is a nagyobb politikai kár elkerülése érdekében? (Török Gábor politológus, törökgáborelemez, Facebook.com, 2024. szeptember 27.)

Az egyik kulcsemberét próbálja megmenteni Orbán Viktor. (Windisch Judit újságíró, 444.hu, 2024. szeptember 27.)

Ha Orbán Balázst elküldenék, akkor az idén Novák és Varga után a Fidesz harmadik tisztáldozata lenne. (Sarkadi Balázs újságíró, Telex.hu, 2024. szeptember 27.)

Akármi lesz a sorsa, politikailag súlytalanná vált. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, 2024. szeptember 27.)

Még szerencse, hogy Orbán Balázst csak a magyar miniszterelnök kérdezi meg politikai ügyekben, senki más. (Huszár Ágnes nyelvész, Népszava, 2024. október 1.)

A miniszterelnök nem bűnnek, hanem csupán hibának minősítette névrokona, Orbán Balázs  szavait. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2024. október 1.)

Orbán Balázs hazai pályán hibázott, a baráti sajtó kamerái előtt. (Mizsur András újságíró, Telex.hu, 2024. október 1.)

A miniszterelnök főtanácsadója szembe köpte a magyar történelmet. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, 2024. október 1.)

Mi pont ’56-ból kiindulva valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök két és fél évvel ezelőtt csinált. Mert ez felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, a miniszterelnök politikai igazgatója, Mandiner.hu, 2024. szeptember 25.)

Értem, hogy ez egy pontatlan fogalmazás volt. (Kohán Mátyás újságíró, a Mandiner munkatársa, ATV, 2024. szeptember 26.)

Most éppen a politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. szeptember 27.)

Orbán Balázs tegnap félreérthetően fogalmazott. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Facebook.com, 2024. szeptember 27.)

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és a stratégiai tanácsadó testület elnöke hibázott, amikor meggondolatlanul 1956-ot állította párhuzamba Ukrajna tragédiájával. (Huth Gergely újságíró, a Psti Srácok főszerkesztője, PestiSrácok.hu, 2024. szeptember 27.)

Nem állt szándékomban félreérthetően fogalmazni 1956 ügyében. Hiba volt részemről. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, Facebook.com, 2024. szeptember 27.)

A kormányfő politikai igazgatója pontatlanul fogalmazott. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2024. szeptember 28.)

Nem volt jó mondat. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, 444.hu, 2024. szeptember 30.)

Orbán Balázs lehet, hogy olyat mondott, amit nem lehet mondani, de korrigálta a szavait. (Kocsis Máté, a parlamenti Fidesz-frakció vezetője, Telex.hu, 2024. szeptember 30.)

Aki államtitkári pozíciót tölt be, az ne kezdjen értelmiségi módra viselkedni és okoskodni. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, InfoRádió, 2024. szeptember 30.)