Azon tűnődöm, vajon a 11 ezres lélekszámú kisváros mivel marad meg az emlékezetünkben. Mostanában nyilván az úgynevezett pedofilbotránnyal, amely az állami gondozott gyerekek helybéli „otthonában” robbant ki. Akik érdeklődnek a nagypolitika iránt is, azok pedig zámításba vehetik egy szállóige hosszabb távú érvényességét.

Ha majd egyszer összefoglalja valaki a mögöttünk hagyott Orbán-korszakot, bizonyára nem feledkezik meg a névadó miniszterelnök nagy hírre vergődött gondolatmenetéről. Orbán Viktor azt fejtegette kilenc évvel ezelőtt, hogy ha az ellenzék tovább kritizálja a felcsúti focistadion és az alcsúti arborétum között döcögő vicinálist, „akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig”. (Magyar Távirati Iroda, 2015. november 7.)

A mondat nem igazán ütős, inkább rögtönzésnek hat. Ilyen hosszan nem is szokták idézni, ennek ellenére a kormányzati erőpolitika jelképe lett. Hovatovább mindent és mindenkit meg lehet hosszabbítani Bicskéig, ha a vonzáskörzetéből származó kormányzó úgy akarja. A bejegyzésem utáni összeállításban valaki meg is jegyezte, hogy a mondás a NER metaforája lett. Az ógörög kifejezés ugyebár sűrített hasonlatot jelent.

Benedek Marcell esztéta szerint „Formailag a hasonlat tömörítése a mint kötőszó kilökésével, lényegileg azonban mélyebb rámutatás távoleső dolgok belső közösségére.” Igen ám, de ha ez a belső közösség nem nyilvánvaló az olvasó számára, akkor baj van a megértéssel. Nos, a Népszava legutóbbi számában, október 26-án figyelemre méltó publicisztika jelent meg. N. Kósa Judit újságíró és budapesti helytörténész kifejtette a véleményét Lázár János építésügyi miniszter és a hegyvidéki Turul-szobor összefüggéséről: a kétes múltú emlékművet műemlékké nyilvánította, és védelemben részesítette.

A cikkíró ehhez kapcsolta az Orbán-kormányok bűnlajstromát: a műemlékvédelmi hálózat megszűntetését, a Népstadion és a Magyar Rádió szétverését, a Citadella „keresztezését”. A hatalom packázását, tobzódását, túlterjeszkedését. Az okfejtésnek azt a címet adta, hogy Bicskéig. Igazán kár, hogy a település neve és az orbáni bicskézés nem található a szövegben. A vájt fülű értelmiség persze érti a látszólag egymástól távoli dolgok közösségét, a kelleténél is tömörebb cím láttán viszont az olvasók többsége vakarja a fejét. Számukra aligha magától értetődő az, ami a szakújságírónak evidens.

Elismerem a gondolatmenet logikáját, értem az utalásokat is, de a „meghosszabbítjuk Bicskéig” nem föltétlenül azt jelenti, hogy a rendszer szétrombol ezt-azt. Azt jelenti, hogy a NER a romhalmaz helyére olyasmit épít, ami nem illik oda. Vagy a meghagyott építményhez olyasmit illeszt, ami funkciótlan, ízléstelen. Tehát nem elvesz, hanem hozzátesz, de amit hozzáad, az nem érték.

Egyébként a szállóigeként terjedő mondat érdekes körülmények között hangzott el. Orbán Viktort meghívták a felcsúti Kastély-óvoda hatvanadik születésnapján. Országunk első embere a Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015. november 9-én, 14.47-kor kiadott közleménye szerint szabadkozással kezdte: „Igazából nem is világos, hogy milyen alapon hívtak meg engem most ide a felcsútiak, hiszen én nem ebbe az óvodába jártam, és most ezt szégyellnem kell, látom, de az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.”

Látogatásából az lett híresebb, a szó sajtószakmai értelmében is, hogy a Magyar Távirati Iroda 2015. november 7-i tudósítása szerint az ellenzéki politikusok és újságírók tudtára adta: ha „Támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” E mondatot azon melegében megvitatta a korabeli sajtó, azóta pedig a publicisztikák vissza-visszatérő utalása. Okkal vagy ok nélkül.

A Népszava említett cikkében volt ok utalni rá, mégis az a benyomásom, hogy a kapcsolódás nem a legszerencsésebb hozzá.

Tíz mondat a kisvasút meghosszabbításáról

Végül is ebben rejlik politikájának a lényege. (F. Tóth Benedek újságíró Obán Viktorról, Vasárnapi Hírek, 2015. november 28.)

Ezt sokan cinizmusnak értették, pedig konkrét terv volt, a kisvasút meghosszabbítása folyamatban lévő projekt. (Zsuppán András újságíró, Heti Válasz, 2016. június 30.)

Az egész történet a kormányfő háza mellé épített stadionnal, a futballakadémiával, a helyi tóval és mesterséges szigettel tökéletes jelképe a NER erőpolitizálásának és rongyrázásának. (Markotay Csaba újságíró, Népszava, 2019. július 10.)

Ha az ellenzék követeli Kásler Miklós lemondását, akkor Orbán meghosszabbítja Bicskéig. (Simon András műsorvezető, ATV, 2020. május 6.)

Kásler meg van hosszabbítva Bicskéig. (Rangos Katalin újságíró, ATV, 2020. május 22.)

A veszélyhelyzetet meghosszabbítják. Csak úgy, mint a kisvasutat Bicskéig. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, lattmanntamas.hu, 2021. január 22.)

Az elmúlt években szállóigévé, mi több: Orbán Viktor miniszterelnök személyiségét és politikáját jellemző metaforává vált az a mondás, miszerint „meghosszabbítjuk Bicskéig”. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 16.)

A miniszterelnök bejelentette, hogy a Baross Gábor nevével fémjelzett újraiparosítási hitelprogram keretösszegét háromszázról ezermilliárd forintra emelik. Erről Orbán Viktor emlékezetes mondása jutott eszembe: „ha kritizálják, meghosszabbítjuk Bicskéig”. (Hajdú Miklós publicista, Népszava, 2023. március 21.)

A Hosszabbítsuk meg Bicskéig! logikája nem változtatás, hanem fokozás. (Török Gábor politológus, 24.hu, 2024. június 24.)

Már nem Bicskéig hosszabbít meg mindent, hanem Moszkváig. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktorról, Népszava, 2024. július 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor zászlózott, Lázár János turulozott, Karácsony Gergely orbánozott, Magyar Péter fideszezett, Lamperth Mónika pedig bakizott.

Nem tudok azonosulni egy olyan ellenzékinek mondott párttal, aki a választási stratégiáját a kormánypárttal egyezteti. (Csárdi Antal volt LMP-politikus, Hang.hu, október 21.)

Számomra az LMP mint ellenzéki párt megsemmisült. (Schmuck Erzsébet, az LMP volt társelnöke, Klubrádió, október 21.)

Az LMP teljes szétesésben. (Rovó Attila újságíró, 444.hu, október 21.)

Ma elrendeltem a Turul szobor műemléki védelem alá helyezését. (Lázár János építési miniszter a hegyvidéki emlékműről, Facebook.com, október 21.)

Magyar Péter váratlanul borította fel a már porlepte hatalmi sakktáblát. (Tamás Ervin újságíró, hvg.hu, október 22.)

Valószínűtlen, hogy választáson bukjon meg a rendszer. (Majtényi László alkotmányjogász, Klubrádió, október 22.)

A kormánypárt úgy viselkedik, mintha bármilyen államberendezkedés megfelelne neki, feltéve, hogy Orbán Viktornak hívják benne az első számú vezetőt. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, október 22.)

Attól még nem lesz valaki hazafi, ha lyukat vág a zászlóba. (Orbán Viktor miniszterelnök Magyar Péterről, Hír TV, október 23.)

A lyukas zászló kisajátítása is ügyes vállalkozás. (Pottyondy Edina publicista, Facebook.com, október 23.)

Nem azért csináljuk, hogy legyen egy Fidesz kettő. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Index.hu, október 23.)

A tenyérbe mászó lakáj azt hiszi, attól, hogy 2024-ben lyukat vág a magyar zászló közepébe, máris hazafi lesz. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, október 24.)

Már ott tartunk, hogy mindenki kommunista, aki a regnáló hatalmat nem támogatja. (Standeisky Éva történész, Magyar Narancs, október 24.)

Az érzelmi elköteleződés sok esetben elnyomja a tájékozódás igényét. (Babarczy Eszter publicista, Telex.hu, október 24.)

A gyűlölet akkor is rossz tanácsadó, ha annak Orbán Viktor a tárgya. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Magyar Hang, október 25.)

Magyar csak egy reformfideszes, aki csupán Orbán helyére akar ülni. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, október 25.)

MSZMP-ből MSZP, majd MZP, mára pedig csak MP. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, október 25.)

Magyar Péter máig sem fáradt el az igazmondásban. (Kornis Mihály író, Élet és Irodalom, október 25.)

Tisza Péter. (Lamperth Mónika szocialista politikus, ATV, október 26.)

Valamennyi választás az ellenzék gyengeségén bukott meg. (Lengyel László publicista, Népszava, október 26.)

Lemondott pártigazgatói posztjáról Molnár Zsolt, az MSZP Rogán Antalja. (Molnár Kristóf újságíró, 444.hu, október 27.)

Jó lenne egy párt, amelynek a politikusai tényleg a javunkat akarják, nem a javainkat. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, október 27.)

Elősegíti a döntéshozókat abban, hogy a gondokat helyesen rangsorolják. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, YouTube.com, 2010. május 19.)

A döntés felelőssége a kormányé, de minden fontos kérdés előtt kikérjük az emberek véleményét. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, YouTube.com, 2012. május 30.)

A kormány szándéka nem az emberek megkérdezése volt, hanem az, hogy a saját véleményéhez valamiféle PR-akciót párosítson. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Kemma.hu, 2016. március 10.)

Napirendet ad, egyben tartja a szavazótábort, és a nemzetközi politikában is érvként használható. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Heti Válasz, 2017. október 5.)

Ez a demokratikus műfaj bevált. (Kövér László Fidesz-politikus, Baon.hu, 2017. november 22.)

A nemzeti konzultációk aláássák a közvélemény-kutatások egyébként is csökkenő hitelét. (Sík Endre szociológus, közvélemény-kutató, Népszava, 2017. december 5.)

A nemzeti konzultáció kérdései porosak. (Zsuppán András újságíró, ATV, 2021. július 9.)

Jogilag a legrugalmasabb forma. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

Csodafegyvere a magyar kormánynak. (Varga Judit Fidesz-politikus, volt igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2023. november 24.)

A nemzeti konzultáció megerősíti a kormánypolitikát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. október 25.)

Ritkábban széljegyzetelem a hazai nyilvánosság jelenségeit, és gyakrabban írok a szállóigék eredetéről. Könyv készül ugyanis Vissza a forráshoz munkacímmel, van már vagy kéttucatnyi esszém a témakörben. Óhatatlanul terítékre került az egyik leggyakrabban használt mondás, amelyet Marosán György szociáldemokrata politikusnak tulajdonítanak. Így hangzik: „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”

A zsemlét az idézők néha zsömlének írják, és az elvtársakat ki-kihagyják. Ráadásul tájékozatlanságból vagy egyéb okból másnak adják a provokatív mondatot. Például Leninnek, Mao Ce-tungnak, Rákosinak (sokszor), Kádárnak, Papp Lacinak, a mai közéleti személyiségek közül pedig meglepő módon Németh Zsolt Fidesz-külpolitikusnak. De leginkább Hofi Gézának, különösen a fiatalabb évjáratú idézők, akik a hírét sem hallották Marosánnak. Továbbá egy uralkodónőnek is, így, nem nevesítve.

Talán ez a legmeredekebb feltételezés, bár tűnődésre késztet. Nyomozás közben jutottam el XVIII. századi uralkodónkig, Mária Teréziáig. Akár oda is vethette az elégedetlenkedő alattvalóknak, hogy nem a zsömle kicsi, hanem a szájuk nagy. E feltételezésben két okból látok fantáziát. Az egyik az, hogy a lánya, Marie Antoinette a francia király felesége lett. Mielőtt 1793-ban a forradalmárok kivégezték volna, megcsillogtatta a valóságérzékét. Választott hazájában éhinség dúlt, és állítólag azzal biztatta az alattvalóit, hogy ha nincs kenyerük, akkor egyenek kalácsot.

A másik ok az, amit a Budapesti Hírlap 1934. augusztus 13-i számában találtam. Külön rovata volt benne a humornak, a szerkesztőség Mosolygó oldal-nak nevezte el. A karikatúrán két bodros hajú hölgy látható. Az egyik ezt mondja: „Borzasztó, milyen kicsi ez a zsemle. Egyszerre a számba tudom dugni.” Mire a másik: „Nem a zsemle kicsi, hanem a nagysád szája nagy.” Alatta a forrás: „Das Interessante Blatt”. (A németben a jelzőt kis kezdőbetűvel írják, itt azonban egy szórakoztató újság neve, és indokolt az I.)

A talán Mária Teréziához köthető mondás miért ne kerülhetett volna át a hitbizományához tartozó Magyarországra? Egyelőre nincs nyoma a közmondás-gyüjteményekben, csakhogy 1992-ben megjelent egy egyetemi szakdolgozat. Egyedi Antalné az öcsödi szólásokról írta a diplomamunkáját, és a 2251. pont alatt ez olvasható: „Nem a zsemle kicsi, a szájunk nagy.” Értelmezte is, és szerinte azt jelenti, hogy „Vigasztaljuk magunkat.” Majd hozzáfűzte, hogy „Mai, tréfálkozó.”

Öcsöd egy tiszántúli falu, arról nevezetes, hogy József Attila egy ideig ott élt nevelőszülőknél. Témánk szempontjából van még egy érdekessége. Közel van a bihari Hosszúpályihoz, Marosán György szülőfalujához. A későbbi politikus kántortanító apja öngyilkos lett, és a félárva fiú a környék központjába, Nagyváradra került. A Steiner-pékségben tanulta ki a mesterséget, politikai ellenfelei ezért nevezték el Buci Gyurinak. A pékeknek is vannak hagyományaik, és az eredetileg német mondás magyar változatát miért ne jegyezhette volna meg egy életre a váradi péklegény?

Politikus korában előszeretettel mondogatta is. De vajon mikor mondhatta? Két időszaka jöhet számításba. 1948-ban egyesültek a magyar kommunisták és szociáldemokraták, az egyesülést szorgalmazó Marosán György pedig könnyűipar miniszter lett a Dobi-kormányban. 1949. június 11-től a letartóztatásáig, 1950. augusztus 4-ig, e tizenhárom és fél hónap alatt járta az országot, és szóval tarthatta az alacsony fejadag miatt elégedetlenkedőket. Gyakran élt a képes beszéd lehetőségeivel. Miért ne használta volna föl az eredeti szakmájából származó mondásokat?

Ebből a korszakából azért nem találtam perdöntő bizonyítékot, mert a korabeli újságírók visszaemlékezéseiből kiderül, hogy vért izzadtak, amikor tudósítani kellett a nyilvános megszólalásairól. Politikai okfejtéseit népies kiszólásokkal fűszerezte, káromkodott, kiabált is. Ha a tudósítók idézték volna, nemcsak a nyelvi korrektség ellen vétettek volna, hanem még diplomáciai bonyodalmakba is keverték volna a magyar kormányt. De Marosánt nem a kiszólásaiért tartóztatták le.

Rákosiék az új párt szocdem szárnyát likvidálták. Ő lett az úgynevezett Szakasits-per másodrendű vádlottja, akit súlyosabb büntetésre ítéltek, mint az elsőrendűt. De nem végezték ki, hanem életfogytiglanra enyhítették az ítéletet. Öt és háromnegyed évet töltött teljes elszigeteltségben, 1956 tavaszán szabadult. Az első néhány hetet tájékozódással töltötte, amidőn hívatta Rákosi Mátyás. A Kossuth Rádió 1985. augusztus 12-én sugárzott adásában Marosán György így számolt be a beszélgetésükről.

„Egy agrárországban, ahol kenyérevők vagyunk, nagyon szar a kenyér. Azt mondja Rákosi: „Én is azt eszem.” Ekkor a vendég elővett két vekni magával hozott kenyeret. Mindkettőt abban a pékségben sütötték, ahonnan az ország vezetőit látták el. Rákosi a kifogástalan minőségűből falatozott, a nép az adalékanyagokkal mérgezettből. A devizagondokkal küszködő ország külkereskedői eladták a gabonatermést Nyugatra.

Vajon a Rákosinál vezető posztot nem vállaló Marosán igazságérzetéből telt volna-e a zsömlés kiszólásra 1949/50-ben? Vagy a börtönkoszt változtatta meg a véleményét? 1956 végén viszont funkciót vállalt Kádár János mellett, erről is beszélt egy interjúban, amely szintén a Kossuth Rádióban hangzott el 1981. november 9-én: „Munkamegosztás volt köztem és Kádár között. Megegyeztünk, hogy a munkástanáccsal először én tárgyalok, és mondom, ami belefér, aztán amikor már a feje tetejére áll minden, bejön Kádár, és megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket.”

Az ’56 végi, ’57 eleji tárgyalásokba sokkal inkább belefért a jó rendőr-rossz rendőr szerepjáték. Simán elhangozhatott a Marosán Györgynek okkal tulajdonítható mondat.  Azzal a szóval persze, amit a legtöbb idéző elfelejtett megemlíteni: „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”   

Tíz mondat egy szállóigéről

Egy ilyen demagógról tartja úgy a fáma, hogy felállt egy gyűlésen, és megkérdezte: „Mondják meg nekem, miért lett kisebb a XX. kongresszus után a zsemle?” Mire a válasz állítólag: „Nem a zsemle lett kisebb, hanem a demagógok szája nagyobb!” (-ys-, Somogyi Néplap, 1956. augusztus 10.)

Miért az emberek száját akarják a zsemléhez, s nem a zsemlét a kitátott szájhoz igazítani? Ezzel már a néhai Marosán György sem volt népszerű. (Pete Péter közgazdász Bokros Lajos megszorító csomagjáról, Európai Fórum, 1998/1.)

Amikor Rákosi Mátyás visszaüzent a dolgozóknak, hogy „nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy”, a pékek pontosan tudták, hogy Rákosi pajtás életében nem látott zsemlét. (Pákovics Miklós újságíró, Kisalföld, 2003. január 17.)

Nagyon találónak éreztem a Fidesz ifjúsági szervezetének azt a nyilatkozatát, amelyben azt mondta: arról akarnak bennünket meggyőzni a szocialisták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a szánk nagy. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Heti Délkelet, 2003. szeptember 25.)

„Nem a zsemle kicsi, hanem a szátok nagy” - mondta egyszer Mao. (Gordon Tamás újságíró, Napi Gazdaság, 2004. december 8.)

Nem mindegy, hogy a rádiókabaréban hangzik el, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy, vagy a kormány vési a fejünkbe, hogy sokat fogyasztunk. (Seszták Ágnes újságíró, Magyar Nemzet, 2007. március 1.)

Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy - szól a Hofi-örökzöld, amit egyébként eredetileg a hosszúpályi születésű kommunista politikus, Marosán György mondott az elvtársainak. (Égerházi Péter újságíró, Hajdú Online, 2014. február 19.)

Csak hírhedt mondatai („Mától kezdve lövünk.”, „Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy.”) hagytak nyomot a közösségi emlékezetben. (Bárány Balázs történész Marosán Györgyről, RMJ60, Tanulmányok Rainer M. János tiszteletére, Liceum Kiadó, Eger, 2017)

Visszatértünk a kommunista időkhöz, emlékeztek: nem a zsemle kicsi - mondták Kádárék -, hanem a pofátok nagy. (Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-kongresszuson, Magyar Demokrata, 2021. november 12.)

Nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy - így szólt a mára méltán feledett Marosán „Buci” György örök érvényű mondása. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy lehet ugyan kritizálni, de nem érdemes. Nem volt éppen lángelméjű politikus, így nem láthatta előre, hogy eljön az idő, amikor valóban kisebb lesz a zsemle egy szörnyű kelet-európai háború és egy brutális infláció következményeképpen. (Kovács Gábor újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2022. szeptember 3.)

A hidegháborús gondolkodás elfoglalta a Nyugatot.

A nyugatiak éppen most vesztenek el egy háborút.

A nyugatiak háborúzni akarnak a gazdaságban is.

Ha a nyugatiakkal megyünk tovább, akkor mi is beleesünk a szakadékba.

Kényelmesebb lenne a brüsszelieknek, ha a kavics, ami mi vagyunk, nincs a cipőjükben.

Az Európai Tanácsban, ahol én vagyok, talán sikeresebbek leszünk.

Nekik bábkormány kell.

Olyan kormányunk van, amelyik a jó dolgokat átveszi, a rossz dolgokat visszautasítja.

A nemzeti konzultáció megerősíti a kormánypolitikát.

Az akcióterv fantasztikus eredményeket hozhat.

(A huszonnégy perces interjúban a miniszterelnök tizenkétszer köszörülte a torkát.)

A magyar nép rosszul viseli a zablát.

Megcsináltuk a világtörténelem legfényesebb szabadságharcát.

Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak Magyarországért, a magyar szabadságért szabad harcolni.

Nem akarunk részt venni mások ellenségeskedésében.

Az elmúlt hetven évben soha nem álltunk ilyen közel a világháborúhoz.

A brüsszeli bürokraták reménytelen háborúba vezették a Nyugatot.

/Az ukrán hadseregről/ Mi, magyarok egy reggel arra ébrednénk, hogy ismét keletről jött szláv katonák állomásoznak Magyarország területén.

A magyar ellenzék felajánlotta szolgálatait a birodalomnak.

Attól még nem lesz valaki hazafi, ha lyukat vág a zászlóba.

Góliát veszít, Dávid nyer, aztán lehet pakolni és elhúzni a csíkot. Kun Béláék Bécsbe, Rákosiék Moszkvába, a mostaniak Brüsszelbe.

Az egyetlen biztos hangulatjelentés ötvenhat volt. (Nagy Bandó András publicista, 168 Óra, 1995. június 20.)

Ötvenhat olyan számunkra, mint tánciskolában a "kályha". (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Hajdú-bihari Napló, 1995. október 21.)

Elmentünk tüntetni a menzanormákért, erre kitört a forradalom. (Csányi Vilmos magatartáskutató, 1956-ban egyetemista, 168 Óra, 2003. március 27.)

Néhány óra alatt elsodortuk, szinte akaratunk ellenére, az egész pártállamot. (Mécs Imre liberális politikus, 1956-ban egyetemista, ATV, 2013. október 29.)

1956 nem torta. (Körmendy Zsuzsanna újságíró, Magyar Nemzet, 2016. november 5.)

Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író, Hajdú Online, 2016. december 30.)

Ötvenhat pontosan annyi van, ahányan részt vettek benne. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2019. május 12.)

Nem véletlen, hogy a baloldaltól jobboldalig 1956-ot mindenki a magáénak érzi. (Soproni Tamás Momentum-politikus, terézvárosi polgármester, Facebook.com, 2023. október 23.)

Mi pont ’56 miatt visszük azt a politikát, amit viszünk. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Mandiner.hu, 2024. szeptember 26.)

1956 leértékelődik, akár egy nemzeti valuta. (Rainer M. János történész, 444.hu, 2024. október 18.)

Újabb botrányra készülhetünk. Három hete Magyar Péter bejelentette, hogy a Tisza Párt jelképe 1956 lyukas zászlaja lesz. Egy héttel később a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tiltakozott. Még aznap államtitkári szinten reagált rá a kormánypárt, kimondatván, hogy a lyukas zászló nem pártpolitikai szimbólum.

Aztán majd az országgyűlés eldönti, helyet ad-e a Pofosz törvénymódosító javaslatának. A parlamenti erőviszonyok ismeretében nem nagy jövő jósolható a Tisza Párt privatizált jelképének. De vajon kinek a nevéhez fűződik az ötvenhatos szimbólum? Ki kezdeményezte, hogy a Magyar Népköztársaság címerét ki kéne vágni a piros-fehér-zöld zászló közepéből?

A rendszerváltás környékén Bertha Bulcsu, az ÉS publicistája írt erről. Azt fejtegette, hogy az egyetemisták találták ki 1956 októberében, és lyukas lobogókkal vonultak, majd harcoltak a szovjet csapatok ellen. Öreg barátom már nem él, ezért nem kérdezhetem meg a részletekről. Azt viszont tudom róla, hogy 1935-ban született, és Keszthelyen érettségizett. Az életkorából telt volna arra, hogy megfigyelje: a Georgikon (a gróf Festetichek alapította felsőoktatási intézmény) agronómusnak készülő diákjai vágtak lyukat a zászlóba.

Csaknem három évtizedig tanítottam vidéki főiskolákon és egyetemeken. Kapcsolatba kerültem helytörténeti folyóiratokkal, és azt vettem észre, hogy igyekeztek ugyan valamit közölni október 23-áról, de a lehető legritkábban kértek föl helytörténészeket arra, hogy rekonstruálják 1956 októberét. Helyettük fővárosi történészektől kértek fejezetet a megjelenés előtt álló könyvükből. A vidéki Magyarország forrongásáról nagyon keveset tudunk. Amit mégis tudhatunk, azt is inkább szépirodalmi alkotásokból, amelyek visszaadják a korabeli hangulatot, de a lyukas zászlók történetét kevésbé érzékeltetik.

A Pongrátz-család sarjai közül Gergely a legismertebb, 1956-ban a Corvin-közi harcosok egyik parancsnoka volt. Ernőről, a bátyjáról a legfiatalabb Pongrátz-fiú, az 1956-ban még technikumba járó András beszélt egy kései interjúban. A tüntetők október 23-án küldöttséget menesztettek a Parlamentbe. Két dolgot javasoltak Nagy Imrének. Ha kiáll az erkélyre, a mintegy 200 ezernyi tömeg elé, akkor ne elvtársozza a tüntetőket (ezt a politikus nem tartotta be).

Másrészt olyan lobogót tűzessen ki, amelynek közepén nincs az úgynevezett Rákosi-címer. Az 1949-es alkotmány IX. fejezetében a 74.paragrafus szerint „A búzakoszorút balról piros-fehér-zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át, a pajzs fölött középen ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre.” A kivágós ötletet elfogadta Nagy Imre. A lyukról Pongrátz Ernő bicskája gondoskodott. A történet valóságát ellenőrizni kéne, a két változat azonban nem zárja ki egymást.

Alulról is elindulhatott a kezdeményezés, akár az ország különböző részein is egyszerre vághattak lyukat az állami lobogóba. A legendává vált epizód sajátossága persze, hogy az utókor konkrét személyhez szeretné kötni. Aki esetünkben szintén alulról vitt javaslatot az országgyűlés épületébe. Elvégre 1956. október 23-a délutánján sok köztéren vonultak föl emberek a lyukas zászlóval. E tapasztalat egy küldöttség révén estére simán eljuthatott a Parlamentbe is.

Egy történész óvatosságra int. Szerinte a lyukas zászló utólag lett 1956 jelképe. Ezzel nem cáfolja a létét, de nem is tekinti általánosnak. Osztanám a visszafogottságát, van azonban valami, ami tűnődésre késztet. A Hajdú-bihari Napló 2006. október 28-i számában napvilágot látott cikket azért nem helyeztem el az idézetcsokorban, mert a szerkesztőség nem nevezte meg az újságírót, aki interjút készített Nagy István néhai vasutas két lányával.

Elmondták, hogy 1956. október 28-án az apjuk ügyeletes volt a debreceni Nagyállomáson. Hivatalból olvasta a szikratáviratot, amely a MÁV-központból érkezett: „Ki kell tűzni a nemzeti zászlót, de úgy, hogy címert ki kell vágni belőle.” Az ügyeletes megmutatta a táviratot az állomásfőnöknek, aki ezt válaszolta neki: „Az utasítást végre kell hajtani.” A vasutast 1957-ben letartóztatták, majd kihallgatás közben leverték a veséjét. De megúszta a lyukas zászló kitűzését, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az új magyar állam utasításba adta: a közintézmények homlokzatára új jelképet kell kitűzni.

Más lett a sorsa Ifj. Császár Józsefnek, aki Veszprémben elsőként tűzte ki a lyukas lobogót egy köztéri emlékműre. Őt szintén letartóztatták, majd néhány hónap múlva ki is végezték. Súlyosbító körülménynek vélte a bíróság, hogy egyszer már disszidált Ausztriába, ahonnan visszatért. Öt évet ült itthon, és 1956-ban szabadult. A debreceni Nagy István sanyarú sorsa és a veszprémi Ifj. Császár József végzete azt sejteti, hogy a lyukas zászlóhoz fűződő kapcsolat megtorlandónak számított a rendszerváltásig.

Az itthoni sajtóban kerülték a gyanús szókapcsolatot, az emigrációs nyilvánosság fórumain pedig gyakran emlegették - mint az ellenállás jelképét. A rendszer megingását jelzi, hogy az első hiteles szakmai értelmezés 1989. október 20-án jelent meg az Élet és Tudomány című lapban. Az ország legnevesebb numizmatikusa, Gedai István 1956 utáni börtönmúlttal vállalkozott arra, hogy ismeretterjesztő jelleggel lebbenti föl a fátylat a Kádár-korszak tabujáról.            

A rendszerváltás utáni nyilvánosságban elterjedt, hogy a lyukas zászló afféle hungarikum. Soha és sehol másutt nem vágták ki a nemzeti trikolór közepét. A hungarikum jellegét nem vonom kétségbe, ám a Székely Hírmondó 2013. december 24-i száma részben cáfolja az állítást. A szerző nélküli cikkben ez olvasható: „A Ceausescu-rezsim bukását idéző fotókon és filmfelvételeken gyakran látható a román nemzeti zászló, amelynek közepén jókora lyuk tátong.” A jelek arra utalnak, hogy a népharag sehol sem kedvezett a diktatúra címerének.

Tíz mondat a lyukas zászlóról

Már 1956. október 23-án este lyukas zászló hirdette, hogy népünk nem kívánja a Rákosiék kreálta címert. (Gedai István numizmatikus, Élet és Tudomány, 1989. október 20.)

A lyukas zászlót elsőnek Veszprémben ifj. Császár József tűzte ki 1956. október 26-án. (Mészáros Gyula újságíró, Napló, 1997. április 12.)

A szabadságharc utólag szimbólummá emelt lyukas zászlaja. (Gyarmati György történész, 2000, 2006/október)

Lyukas zászlója egy nemzetnek sincs, akár hungarikumnak is tekinthetjük. (Hankó Ildikó publicista, Magyar Demokrata, 2007. október 18.)

A bátyám azt kérte, hogy Nagy Imre beszéljen a néphez, mert őt akarják. Mondta, hogy tűzzenek ki egy magyar zászlót, amiben nincs benne a kommunista címer. Persze ilyet nem találtak sehol, így Ernő kivette a bicskát a zsebéből, s kivágta a közepét egyiknek. (Pongrátz András pesti srác, Barikád, 2015. október 29.)

A Tisza Párt jelképe a mai naptól az 1956-os lyukas zászló. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. október 1.)

A Tisza Párt jelképeként a lyukas zászló elveszíti a méltóságát. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2024. október 3.)

A lyukas zászló nem pártpolitikai szimbólum. (Kovács Zoltán Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2024. október 14.)

A lyukas zászló felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2024. október 18.)

A lyuk a diktatúra helyén keletkezett űrt is jelképezte. (Gömöri György Nagy Britanniában és Márton László Franciaországban élő ’56-os menekült, Népszava, 2024. október 19.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor sikerezett, Schmidt Mária lobogózott, Gyurcsány Ferenc jobbított, Magyar Péter belsőzött, Hadházy Ákos magyarpéterezett, Lendvai Ildikó pedig sliccelt,

Nem jó blokkban vagyunk. Az észak-atlanti blokk az értékrendszerünk szerint nem a mi blokkunk. (Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, M5, október 13.)

A világon a mai napig egyedülálló tiltakozási forma a lyukas zászló. (Ámon Antal, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, Magyar Nemzet Online, 2024. október 14.)

Egy bon-mot esetében különösen fontos, kitől származik. (Babiczky Tibor író, Válasz Online, október 14.)

Tényleg azt hiszem, hogy Gyurcsány alatt jobb volt. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, október 15.)

Orbán Viktor mindaddig marad, amíg Gyurcsány Ferenc rehabilitálása meg nem történik. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Népszava, október 15.)

Az önkormányzat szóból az „ön” nem tetszik a hatalomnak. (Magyar György ügyvéd, HírKlikk.hu, október 15.) 

Az influenszer-tüntetés azt jelentette, hogy van rendszerváltó kereslet, de nincs rendszerváltó kínálat. (Magyar Bálint szociológus, volt oktatási miniszter, Klubrádió, október 15.) 

Az óbaloldal elszigetelte magát. (Ágh Attila politológus, Népszava, október 16.)

Nehezen viseli a Rogán-művek, ha egy ellenzéki politikusnak vannak tökei. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, október 16.)

A képviselő urat az ellenzék részének tekintem. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Magyar Péterről, Válasz Online, október 16.)

Belső ellenzék voltunk. (Magyar Péter tiszapárti politikus a Fideszről, Magyar Narancs, október 17.)

A rendszerváltás óta eltelt időszak első politikai elítéltjévé váltam. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Facebook.com,október 17.)

A költségvetés nagyon rossz bőrben van. (Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Klubrádió, október 17.)

A legnagyobb baj velünk, hogy sikeresek vagyunk. (Orbán Viktor miniszterelnök a brüsszeli hangulatról, Magyar Rádió, október 18.)

Európát megszégyenítették az Európai Parlamentben. (Dippold Pál publicista a strasbourgi vitáról, Magyar Hírlap Online, október 18.)

A lyukas zászló felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója 1956-ról, Látószög.blog, október 18.)

1956 leértékelődik, akár egy nemzeti valuta. (Rainer M. János történész, 444.hu, október 18.)

Utazás a sliccek körül. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Magyar Péter elleni hadjáratról, Népszava, október 19.)

Az MSZP lesz a magyar politikai élet baloldali lelkiismerete. (Komjáthi Imre újonnan megválasztott pártelnök, Magyar Távirati Iroda, október 19.)

Azokban az országokban élnek jobban az emberek, ahol békén hagyják őket. (Dési János műsorvezető, Klubrádió, október 19.)

Orbán Orbánja. (Molnár Bálint publicista a miniszterelnök politikai igazgatójáról, Kolozsváros.com, október 20.)

A háború óta a pozíciók Ukrajna rovására változtak.

/Zelenszkij brüsszeli bejelentéséről/ Kívánjuk az ukránoknak, hogy legyen igazuk, de ez nem a mi győzelmi tervünk.

/Az Európai Unióról/ Egyedül vagyunk, egyelőre.

Vannak a többiek meg mi.

Akaratunkon kívül mi kihívást jelentünk a többiek számára.

Nehogy már a németek mondják meg, hogy mi legyen Magyarországon!

Akár békében is hagyhatnának bennünket.

A legnagyobb baj velünk, hogy sikeresek vagyunk.

Ami a gazdaságot illeti, a jövő évben megindulunk.

Ha nem versenyzünk, hanem bezárkózunk, akkor rosszabbul fogunk élni.

(A 24 perces interjúban a miniszterelnök egyszer köszörülte a torkát.)