Olyan vagyok, mint egy öreg ház: szeretettel rendben lehet tartani. (Perczel Zita színésznő, Népszava, 1995. augusztus 5.)

Öreg voltam gyereknek is. (Katona Klári énekesnő, Nők Lapja, 1996. június 26.)

Én nem ismerek öreg politikust vagy fiatalt, csupán hülyét vagy tehetségest. (Csintalan Sándor szocialista politikus, 24 Óra, 1997. szeptember 15.)

Az MSZP-ben még a fiatalok is öregek. (Para-Kovács Imre publicista, Amerikai Népszava, 2012. augusztus 6.)

Elmentek fiatalon a nagy öregek. (Sándor György humoralista, Hatoscsatorna TV, 2015. július 4.)

A népesség fogyatkozik, de nem az öregek fogynak el, hanem a fiatalok. (Reichert János publicista, Magyar Hang, 2020. november 20.)

Fiatal demokratákból öreg bolsevikok lettek. (Z. Kárpát Dániel Jobbik-politikus, ATV, 2021. szeptember 21.)

Én olyan öreg vagyok, hogy még hallottam Orbán Viktort igazat mondani.(Bródy János rockzenész, Magyar Hang, 2022. október 14.)

Volt egy idő, amikor Bródy fiatal volt hozzám. Most meg már öreg. (Koncz Zsuzsa énekesnő, Friderikusz, 2023. november 23.)

Öreg vagyok a mezőnyhöz képest, de fiatal, hogy abbahagyjam. (Gulyás Michelle olimpiai bajnok öttusázó, Magyar Rádió, 2025. április 26.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor balsorsozott, Török Gábor orbánozott, Lendvai Ildikó vesszőzött, Bayer Zsolt magyarpéterezett, Farkasházy Tivadar hontozott, Udvaros Dorottya pedig csoportozott.

Ha előre tudom, hogy ilyen jól fogom magam érezni 58 évesen, akkor sokkal előbb megöregedtem volna. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Eurosport.hu, április 20.)

Ferenc pápa szembement azokkal, akik a kereszténységet hatalomként akarták működtetni. (Víg Emese erdélyi újságíró, Transindex.ro, április 21.)

Nehogy kihagyjam a teremtett világ védelmét, a környezetvédelmet. (Ujházi Lóránd katolikus pap, Magyar Rádió, április 21.)

Többen mennek, mint jönnek. (Kapitány Balázs szociológus a ki- és bevándorlásról, Klubrádió, április 22.)

Egyre több mindent nem szabad már észrevenni. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, április 22.)

Magyar Péter egy g..ci. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, április 23.)

Ők is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban. (Orbán Viktor miniszterelnök a politikai ellenfelekről, Facebook.com, április 23.)

Neki és kedves családjának meg ott vannak a Himnuszból Tokaj szőlővesszei. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, április 24.)

A libsi gátlástalanul tolja a világnézetét. (Pozsonyi Ádám publicista, Demokrata.hu, április 24.)

Kezd egy kicsit sok lenni a sarcolás. (Hernádi Zsolt, a MOL-csoport vezérigazgatója a különadókról, Index.hu, április 24.)

Nem lehet kicsit politizálni. (Závecz Tibor szociológus, ATV, április 24.)

Szegedről indultam, Szegeden zárok. (Nagy Bandó András 77 éves humorista, Szeged TV, április 24.)

Ahogy öregszünk, lassan minden mögénk kerül. (Kováts Kriszta színésznő, Klubrádió, április 24.)

Naponta vonják kétségbe az ellenség-ellenzék magyarságát. (Kardos András publicista a kormánypárti politikusokról, Facebook.com, április 25.)

A luxusnál olcsóbb a szeretet. (Sinkovics Gábor újságíró, Blikk.hu, április 25.)

A magyar politika legnagyobb angolnája Orbán Viktor. (Török Gábor politológus, 24.hu, április 26.)

Visszatalált a Fideszhez. (Farkasházy Tivadar újságíró Hont Andrásról, Klubrádió, április 26.)

Szoknyás, nőtlen férfiak. (Tóta W. Árpád publicista a katolikus papokról, Facebook.com, április 26.)

Nyúlbátorságú szúnyogcsődörök. (Gajdics Ottó újságíró az egyházellenes aktivistákról, Magyar Nemzet Online, április 26.)

Nem személyi edzőhöz járok, hanem csoportos órákra, mert én egy csapatjátékos vagyok. (Udvaros Dorottya színésznő, Népszava, április 26.)

Öreg vagyok a mezőnyhöz képest, de fiatal, hogy abbahagyjam. (Gulyás Michelle olimpiai bajnok öttusázó, Magyar Rádió, április 26.)

/Önmagáról/ Tapasztalt harcos, aki most már kellő súllyal rendelkezik. (Derültség a teremben.)

/Az online-ról/ A technológia változása nem a mi malmunkra hajtja a vizet.

Megjelent a kommentpolitika. Olyan, mintha politika lenne.

A politikában képviselni kell az igazságot, a magyarok igazságát.

/Az Európai Unióról/ Nemcsak mi vagyunk szuverenisták, vannak más hazafias érzelmű országok is.

Magyarország semmilyen értéket nem sért meg, ami az Európai Unió alapját adná.

El lehet veszíteni, amit eddig elértünk.

Mi voltunk ellenzékben, de a haza nem lehet ellenzékben.

Egy nemzeti közösségnek azok is részei, akik nem vallják magukat a nemzethez tartozóknak.

A dékások bátrabban fogalmaznak, mint a tiszások.

/Ferenc pápáról/ Egy argentin ember, aki kedvelte a magyarokat.

Háromszor látogatta meg a magyarokat. Kétszer Kis-Magyarországon, egyszer Csíksomlyón.

 A béke embere volt.

Európában jó lenne véget vetni a háborús pszichózisnak.

Az Európai Unió 27 tagországa közül 25 a háború folytatása mellett döntött.

Ukrajna fölvétele csődöt jelentene a számunkra.

Gyarmati sorba fognak visszalökni azok, akik egyébként a barátainknak mondják magukat.

Ha valaki úgy hozza haza a pénzt, hogy Brüsszel föltételeit teljesíti, azzal valójában Magyarországot Brüsszel gyarmatává teszi.

Azért harcolok, hogy ezt a pénzt úgy szerezzem meg, hogy Brüsszel semmilyen föltételt ne támaszthasson.

Magyarországnak joga van kiállni a saját érdekei mellett.

(Az interjú 26 percében a miniszterelnök 10-szer köszörülte a torkát.)

Ki beszél már arról, hogy a történelem előtti időkben (a múlt hét csütörtökön) országunk első embere olyan újságíróval is szóba állt, aki kínos kérdéseket tett föl neki. Igaz, Hont András se jutott el odáig, hogy ha a kérdésére nem kapott érdemi választ, akkor visszakérdezzen. Ezzel le is zártam a témát, bár emlékezetbe véstem egy mellékes mozzanatot. Hont szóba hozta, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal "szórakozik" az Átlátszó nevű portállal. Majd hogy nyomatékosítsa a kifejezést, keresett egy rokon értelmű szót, és az "egrecíroztatja" formulát használta.

Ezen azért csodálkoztam, mert a kérdező tősgyökeres budapesti. Márpedig egy korábbi vitában azt tapasztaltam, hogy a fővárosi tollforgatók ragaszkodnak az irodalmi egzecíroztatni változathoz. De föl sem ötlött, hogy tovább kéne gondolni az ellentmondást. Tegnap este azonban, az Öt című ATV-műsorban Hont András megismételte az egrecíroztatni kifejezést, adásbeli vitapartnere, Dévényi István pedig az egzecíroztatnit használta. Akkor most hogy is van ez?

A pesti származék a tájnyelvi változatot szorgalmazza, a Zemplénből elszármazott publicista viszont az irodalmit? Akaratlanul is megdöntötték egy évtizeddel korábbi következtetésemet, hogy a pestiek számára az irodalmi változat a mérvadó, a vidékről érkezettek pedig a tájnyelvi változathoz kötődnek. Ez már alkalmas arra, hogy a sajtószakmai dolgokkal foglalkozó blogban tűnődjek róla. Tíz éve nagyon sokan szóltak hozzá a közösségi üzenőfalamon váratlanil kirobbant  vitához.

Egyik nyíregyházi tanítványom, a rétközi Dolhai József az r-es változatot használta. A másik nyíregyházi tanítványom, a már akkor is Debrecenben újságíróskodó Bakos Csaba kifejtette, hogy ő szintén az r-es változatot ismeri és használja. A másik Bakos (András), aki akkor még a szegedi Délmagyarország munkatársa volt, azt fejtegette, hogy ő ugyancsak az r-es változathoz kötődik, de ismeri a z-set is. Hajdani évfolyamtársam a debreceni egyetemről, a történelemtanárként dolgozó Belányi Zsuzsa pedig szintén az r-est használta a magánéletben és a levelezésben, de ismerte a z-set is.

Eleve nem keveredhetett a vitánkba, mégis érdemes megemlíteni, hogy legújabb Nobel-díjasunk, a Kisújszállásról a szegedi egyetemen keresztül Amerikába vándorolt Karikó Katalin egy rádióinterjúban a tájnyelvi változatot részesítette előnyben. Magam is kelet-magyarországi volnék, elvégre dédnagyapám egy bihari faluban élt. Szívesen beszélt a K. und K. hadseregben eltöltött éveiről, melyekben az egrecíroztatás a katonai gyakorlatozást jelentette.

Együtt voltunk tehát mi, a kelet-magyarországiak, akik a z helyett az r-t használtuk. Kivéve a sátoraljaújhelyi Dévényi Istvánt, akiről valószínűleg lekopott a tájnyelvi r, és rárakodott az a fránya z. Ebből ma már nem vonnék le végleges következtetést, de ahogy belegondolok a részletekbe, felötlik, hogy másfél évtizedig szerkesztettem publicisztikákat az Élet és Irodalom című hetilapban. Azt figyeltem meg, hogy legjobb publicistáink, például Bertha Bulcsu, Bodor Pál vagy Végh Antal a cikkeikbe csempésznek olyan szavakat, amelyeket nem ismertem.

Eszembe se jutott megkérdőjelezni a szokatlan kifejezéseket, hisz’ épp tőlük vált egyénivé az okfejtésük. Ilyen volt például a vasi-balatoni Bertha Bulcsúnál a rajt’ (így, aposztróffal a rajta helyett). Az erdélyi-bánáti Bodor Pálnál a legfennebb a legfeljebb-legföljebb helyett. A szatmári Végh Antalnál pedig szinte minden bekezdésbe jutott egy-egy tájnyelvi változat. Médiatanárként is ehhez tartom magam, amikor a kommunikáció szakos diákok dolgozataiban nem javítom ki azt, amit a nagyszüleiktől és a rokonaiktól hallottak.

Máskülönben a katonai gyakorlatoztatás idegen kifejezése a latin exercere (gyakorol, hajszol, megmozgat) szóból származik. Ebben az ex (ki) és az arcere (bekerít, elhárít) a két részelem. A szó német közvetítéssel jutott el hozzánk, és magyarosított változatát a „parancsolgat” értelmében használjuk. Azt jelenti, hogy dorgálni, korholni, kioktatni, megfeddni, rendreutasítani. Vajon z-vel vagy r-rel kell-é jelezni a parancsolgatás szándékát?

Egyre inkább az a benyomásom, hogy egyikkel sem, hanem x-szel. Halász Előd kétkötetes német-magyar szótárában ugyanis exerzieren olvasható. Hogy aztán miként lett a latin-német ex-ből ’egz’, az egyelőre rejtély. Mindazonáltal családi környezetemben, a német vezényleti nyelv alatt katonáskodó obsitosok az ’egr’-es változatot használták. Az egrecíroztatni tehát egy jövevényszó tájnyelvi alakja. Ezt hallottam gyerekként, ez ragadt meg a szókincsemben. Akik az irodalmi változatot tekintik mérvadónak. azoknak szívük joga, nekem azonban nem tetszik a z-s változat, nem is szívesen használom.

Az viszont gondolkodóba ejtett, amit a záhonyi állomáson dolgozó Dolhai József firtatott a hajdani vitában: „De ha az ’egrecíroz’ kioktat, akkor vajon az ’egrecíroztat’ mit csinál?”

Több mint hét éve, hogy Márki-Zay Pétert polgármesterré választották Hódmezővásárhelyen. Egy negyvenezer lakosú, megyei jogú városban, a Fidesz akkoriban második emberének számító Lázár János szűkebb pátriájában. Az újdonsült elöljáró szakmán, az újságírás szempontjából rosszul kezdte. Azzal vélte meghódítani a helyi nyilvánosságot, hogy kinevezte magát az önkormányzati sajtót kiadó cég vezetőjévé. Nem tudta, hogy épp ezért lett azonnal sebezhető.

Az önkormányzati törvény értelmében ugyanis a két funkció összeférhetlen volt (és ma is az). Ha valaki ezt észrevette, és följelentette, akkor a területileg illetékes bíróság mérlegelés nélkül függeszthette föl az álláshalmozó polgármestert. Volt is erre példa Turkevén, Lázárék azonban nem ezt a megoldást választották. Márki-Zay becsületére válik, hogy hallgatott azokra, akik figyelmeztették a balfogásra, és megszabadult a helyi mindenhatóságtól.

Mire a 2022-es országgyűlési választásra készülő ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje lett, egyik kollégám szerint, aki nálam jobban ismeri a vásárhelyi viszonyokat, egészen normális nyilvánosságot alakított ki. Az önkormányzati sajtót persze nehéz a polgármester jelenléte nélküli cikkekkel ellátni, de a szerkesztőség nem viszi túlzásba. Ellentétben sok ellenzéki pártállású polgármesterrel, akik épp úgy szükséges rossznak tartják az újságírókat, mint a kormánypárti politikusok, legföljebb szűkebb a hatalmi körük.

Márki-Zay Péter nyilvánosságszemlélete is csak annyit változott, hogy helyi gyakorlatában visszafogottabb, mint országos megnyilvánulásaiban. Már ellenzéki miniszterelnök-jelöltként is sokallotta az újságírók kritikáját. Elvárta volna tőlünk, hogy beálljunk a sorban. Most, utólag pedig, immár megint csak polgármesterként azt fejtegeti, hogy „Hamis képet fest a valóságról, ha a független lapokat is az ellenzékhez soroljuk. Azok ugyanis nem utasításra működnek.” Ez még nem vád, inkább megállapítás.

Annak tudomásul vétele, hogy három újságtípus alakult ki Magyarországon. A kormánypárti sajtó, amely propaganda-gépezetként sulykolja a végrehajtó hatalom üzeneteit. Az önkormányzati sajtó, amely a polgármesterek üzeneteit sulykolja, függetlenül attól, hogy a városvezetők a kormánypárthoz vagy valamelyik ellenzéki párthoz tartoznak-e. S a független sajtó, amely nem állt be politikai szervezetek mögé, következésképpen minden hatalmon lévőt kritikával illet, ha az megérdemli.

E tekintetben Márki-Zay Péter pontosan látja a helyzetet, de csak ezért mondandóját nem is lett volna érdemes idézni. Igen ám, csakhogy imigyen folytatja a gondolatmenetet: „Ha mégis /utasításra működnek/. akkor utasításra akadályozták a választási győzelmünket, hiszen rólam is nagyon kritikusan írtak.” Ezt a feltételezést kár volt hozzáfűzni. Nemcsak azért, mert gyöngítette az okfejtését. Azért is, mert nem vett észre, vagy nem akart észrevenni egy ellentmondást.

Kétségtelen, hogy 2021 végén, ’22 elején a független sajtó az ellenzéki politikusok esetében sem fogta vissza magát. Akadt olyan publicista, például Bruck András, aki kért bennünket, hogy átmenetileg függesszük föl a kritikánkat. Csak a magam nevében mondhatom, hogy hajlottam is volna rá, de az ellenzéki politikusok megakadályoztak ebben. Márki-Zay Péterről például ezt a következtetést vontam le: „Nem a bizonytalanokat szólítja meg, hanem a megszólalókat bizonytalanítja el.” (Blog.hu, 2022. január 9.)  

A politikai háttér nélküli, filléres gondokkal küszködő független sajtó lényegéhez tartozik, hogy nem utasításra kritizálja a politikusokat. Hanem azért, mert például az ellenzéki politikusok jó pénzért érezték rosszul magukat a parlamentben, és nem végezték el az országos hatalmat gyakorló politikusok ellenőrzését. A független sajtóról lehet megfogalmazni ama ellentmondást, hogy miközben helyettesítette az ellenzéki pártokat, akaratlanul is csökkentette az ellenzék választási esélyeit. De hogy a kormány utasítására és pénzéből tette volna ezt, azt Márki-Zay Péter se gondolhatja komolyan.

Tíz mondat az ellenzéki sajtóról

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.) 

A sajtó tökéletes ellenfél a Fidesznek, mert még annyira sem próbál választást nyerni, mint az ellenzéki pártok. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2017. július 26.)

Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2023. december 2.)

A helyében nem ugranék egyszerre a kormányoldali és az ellenzéki sajtónak. (Kabai Domokos Lajos újságíró Magyar Péterről, Bekiáltás.blog, 2024. október 6.)

Érdemes egy pillantást vetni a honi pöcegödörbe, vagyis az ellenzéki sajtó világába. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, 2024. december 21.) 

Az ellenzéki pártelnök nem átallotta azt kérni a híveitől, hogy a független sajtónak utalt támogatást a jövőben küldjék neki. (Szele Tamás újságíró Magyar Péterről, Forgókínpad.blog, 2025. február 16.)

Hamis képet fest a valóságról, ha a független lapokat is az ellenzékhez soroljuk. Ha mégis, akkor utasításra akadályozták a választási győzelmünket, hiszen rólam is nagyon kritikusan írtak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Válasz Online, 2025. április 16.)

A legutóbbi bejegyzésben két elütést találtak a barátaim. Amióta öregkori szemgyöngüléssel bajlódom, hajlamos vagyok a mellette lévő betűt érinteni a számítógép billentyűzetén. S ami nagyobb baj, az újraolvasás után nem mindig látom meg azt a fránya elütést. Szerencsére négyen sietnek a segítségemre. A húgom, egy nagyon kedves kolléganő, és két újságíró nemzedéktárs. Ímélben vagy messengeren figyelmeztetnek, és amilyen gyorsan csak lehet, javítok.

Köszönettel tartozom nekik, és beleérzés alakult ki bennem azok iránt, akik szintén blogolnak. Amikor csak lehet, igyekszem diszkréten figyelmeztetni őket a hibákra. Elvégre olyan szakmát művelünk, amelyben minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Vannak azonban helyzetek, amikor a figyelmeztetés óhatatlanul nyilvános lesz. Felér a pellengérre állítással. Ha például valaki álnéven ír digitális naplót, vajon hogyan zárjam ki a nyilvánosságot a jó szándékú emlékeztetésből?

A világhálón csak annyi tudható meg a blogról, hogy Elem a neve. Ami jelentheti azt is, hogy a szerző vezetékneve L, a keresztneve pedig M. De inkább azt jelenti, amit elárul magáról, hogy „elemző író”. Aki a Hont Andrásnak adott miniszterelnöki interjút elemezte huszonhárom sorban. Okfejtése nem tartozik az alapos értékelések közé, tartalmilag azonban nincs vele gondom. Az viszont elgondolkoztat, sőt meghökkent, hogy huszonhárom hiba fedezhető fel benne. Minden sorára jut egy, ami az olvasói gyakorlatomban országos csúcs.

A számítógép tanúsága szerint médiatanárságom csaknem három évtizede alatt tizenötezer diák-kéziratot javítottam. De még a pályakezdő kommunikátorok között se találkoztam ilyen kiugró teljesítménnyel. Pedig akadtak köztük néhány százan, akik olyan középiskolából érkeztek a felsőoktatásba, ahol a magyartanárok nem tartottak nyelvtan órát. Ráadásul annyira kezdőnek számítottak, hogy még újságírónak se nevezhették magukat, nemhogy „írónak”.

Ami pedig az írókat illeti, egy irodalmi hetilap szerkesztőségében is eltöltöttem másfél évtizedet. Elég sok író kéziratát gondoztam, és figyelemre méltó következtetésre jutottam. Ahhoz, hogy valaki írónak mondhassa magát, minimum az kell, hogy legalábbis formailag hibátlan írásokat adjon ki a kezéből. Aki tehát írónak nevezhető, az nem küszködhet helyesírási gondokkal.

Az Index blogketrecében közölt bejegyzés szakmai érdekessége, hogy a huszonháromból tizenhat hiba ugyanarra vezethető vissza. A szerző elfelejtette kitenni a vesszőt. Ugyanakkor becsületére válik, hogy a hogy elé mindig kitette. Az a benyomásom, hogy talán túl korán nevezte magát írónak, ám van szerkesztőségi tapasztalata. Újságíró körökben ugyanis közhelynek számít a szólás, miszerint vessző nélkül nem lehet hogyozni.

Tíz mondat a hibáról

Horn Gyula annyi kis hibával beszéli a magyart. (Csurka István író, MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1994. június 30.)

A sajtóhiba mindig örömet okoz az olvasónak, mert egy pillanatra okosabbnak érzi magát. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 13.)

A magam hibájára sokkal dühösebb vagyok, mint a mások gonoszságára, mert a magamét észre kellett volna vennem. (Jankovics Marcell filmrendező, Demokrata, 1996. július 25.)

A hibákat látom meg legelőször. (Hernádi Judit színésznő, Délmagyarország, 2001. december 22.)

Nem sértem meg a hibáimat azzal, hogy egyet is kiemelek közülük. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Népszava, 2007. január 27.)

A hibát mindig könnyebb megtalálni, mint kijavítani. (Szondi György író, 168 Óra, 2008. szeptember 25.)

Bánt, hogy a hibáimra magamnak kell rájönnöm. (Ormos Mária történész, Népszabadság, 2010. október 2.)

A politika sokszor mások hibáinak felnagyításából áll. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, 168 Óra, 2013. október 31.)

Minden mondat egy hibalehetőség. (Bödőcs Tibor humorista, ATV, 2019. október 11.)

A politikában nagyon nehéz az elkövetett hibát beismerni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2024. február 23.)

A baloldali értelmiség többet foglalkozik Magyar Péter hibáival, mint a rezsim egészével. (Béndek Péter publicista, Facebook.com, 2025. március 14.)

A legutóbbi napokban Lázár János kullancsozott, Kukorelly Endre poloskázott, Márki-Zay Péter üdítőzött, G. Fodor Gábor ellenkezett, Lendvai Ildikó leértékelt, Gyárfás Tamás pedig beismert.

Ránk a kullancsokkal együtt is lehet számítani. (Lázár János Fidesz-politikus, 444.hu, április 15.)

A talicska a korrupció valaha volt mértékegysége régen elavult, hiszen a mai már nem mérhető vele. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, április 15.)

Nem akartam e héten írni, de ezektől még távol se lehet létezni. (Kardos András publicista, Facebook.com, április 15.)

A Coca-Cola mindig legyőzi a Traubisodát. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Válasz Online, április 16.)

Kezdjük megszokni, hogy Amerika másként működik, mint korábban. (Horváth Gábor újságíró, Klubrádió, április 17.)

Van egy görcs a magyar lélekben, ami arra ösztönöz bennünket, hogy összezárjunk az új gondolatok előtt. (Német László szerbiai bíboros, Válasz Online, április 17.)

A Fidesz felfalta a saját koalíciós partnereit, aztán az ellenzékét, és mostanra természetesen saját magát. (Parászka Boróka publicista, hvg.hu, április 17.)

Támadhatatlan vagyok. (Orbán Viktor miniszterelnök, Öt, április 17.)

Csak olyannal ül le, akiről biztosan tudja, hogy nem kérdez vissza. (Batka Zoltán újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, április 17.)

A nyilvánvaló csúsztatásoknál a második kérdésig ő sem jut el. (Tamás Ervin újságíró Hont Andrásról, Facebook.com, április 17.)

Németországban kevesebb a kutya, mert adót kell utánuk fizetni. (Faluvégi Dorottya Ludwigsburgba szerződött kézilabdázó, Nemzeti Sport Online, április 17.)

Az O1G eredménye a poloska. (Kukorelly Endre író, Klubrádió, április 18.)

A brüsszeli elit csupán politikai okokból, Orbán Viktor kormányának megbuktatására találta ki a jogállamisági eljárást. (Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője, Demokata.hu, április 19.)

A politikában mindig van ellenérdekelt, legfeljebb gyenge. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Nemzet Online, április 19.)

Bár az ország számára lettek volna kitörési pontok, a rezsim irányítóit csak a betörési pontok érdekelték. (Bruck András publicista, Facebook.com, április 19.)

A nempolgár polgárok tizenöt év alatt sosem mutattak ekkora erőt, mint mostanában. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, április 19.)

Ami eddig olajozottan működött, most látványosan elakadt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a kormányzati kommunikációról, Népszava, április 19.)

Én nem voltam népszerű ember, de mindenki elismerte a teljesítményt. (Gyárfás Tamás médiavállalkozó, Friderikusz-podcast, április 19.)

A média tönkreteszi az embert. (Háfra Noémi válogatott kézilabdázó, YouTube.com, április 20.)

Tizenkilenc év után először nem a mikrofonállványnak adott interjút. (Tóka Gábor szociológus Orbán Viktorról, Facebook.com, április 20.)

Orbán Viktor Magyarország kormányfője szeretne lenni, folyamatosan. (Kóczián Péter újságíró, Index.hu, április 21.)

Amikor tavaly bíborossá avatták, a kinevezési okmányát szerbül állították ki a Vatikánban. Nem tudatlanságból, inkább azért, hogy megértsük: a verbita szerzetes nem azért lett kardinális, hogy a Szerbiában élő magyaroknak legyen védőszentjük. A hét és félmilliós ország mintegy 400 ezer katolikus állampolgára kisebbségi ügyekben járatos egyházi elöljáróra tett szert, függetlenül attól, hogy vallását gyakorló magyar, horvát, német vagy szlovák.

Az már más kérdés, hogy a szerb nyelvű oklevelet az egyik legjobb magyar karikaturista olvasta föl. Léphaft Pál nagybecskereki, Német László pedig másfél évtizedig a torontáli egyházmegye püspöke volt. De iskolái révén kötődik Szabadkához, Rómához, Lengyelországhoz, és dolgozott néhány évig a Fülöp-szigeteken meg Magyarországon is. Az anyanyelvén kívül beszél szerbül, horvátul, angolul, németül, olaszul, lengyelül, és Manila miatt talán spanyolul is megérteti magát.

Világpolgár, ami azért figyelemre méltó, mert az itteni katolikus egyház, Erdő Péter bíborossal az élén, mintha bezárkózóbb volna. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Ferenc pápa nem is titkolt rokonszenve a szerbiai magyar bíboros iránt ezzel magyarázható. Sok ilyen és ehhez hasonló mozzanat rajzolódik ki Sashegyi Zsófia kitűnő interjújából. amelyet a digitális ismerősök figyelmébe ajánlok.

Tíz mondat Német Lászlótól (Válasz Online, 25.04.17.)

Én vagyok az első bíboros Szerbiában.

A rómaiak számára én szerb bíboros vagyok.

Az egyetemi megmozdulást is pozitívan ítélem meg, mert azt bizonyítja, hogy a nép spontán dolgokra is képes.

Az, hogy nem kérjük számon a közbeszéd durvulását, nagyon nagy gyöngéje az egyházunknak.

Ahogy jártam a különböző világrészeket, és egyre több nyelvet megtanultam, a kettős identitásom fokozatosan kozmopolitizmusba csapott át.

Európa bizonyos értelemben megszokta a jót.

Minden társadalmi változást félelem övez.

Van egy görcs a magyar lélekben, ami arra ösztönöz bennünket, hogy összezárjunk az új gondolatok előtt.

Jézusban lehettek egyszerre isteni és emberi vonások, a bűn kivételével.      

A szolidaritásra való hajlam a gonoszok között is működik.

Mindenhova szívesen elmegyek, ahol van esély arra, hogy lehet értelmesen beszélgetni.

/Az orosz-ukrán háborúról/ Ezen fog megfordulni a magyarok sorsa.

/Rogán amerikai szankciójáról/ Bosszúból még belénk rúgtak egyet.

Akik legközelebb vannak hozzám, Rogán és Gulyás miniszter urak.

Magyarországon nem a minisztereknek van elnökük, hanem a miniszterelnöknek van kormánya.

Én támadhatatlan vagyok.

Engem gazdasági ügyekkel nem lehet támadni.

A legjobb korban vagyok.

/A Tiszáról/ Komolyan veendő párt.

Az szokott nagy zajt csapni, ami példátlan.

(Az interjú 70 percében a miniszterelnök 5-ször köszörülte a torkát.)