Idestova tizenhárom évvel a halála után Csurka István most éli az újjászületését. Orbán Viktor történész tanácsadója tudományos konferenciát szervezett a tiszteletére, majd Lakiteleken, a Népfőiskola parkjában fölavatták az író-politikus mellszobrát is. A jelek arra utalnak, hogy a hatalmon lévők benne látják a korán jött gondolkodót, aki akkor mondta ki az alapigazságokat, amikor még nem értek meg a feltételek a megvalósításukhoz.

E szándék késztette a kormánypárti sajtó két munkatársát arra, hogy szinte egyszerre emlegessék Csurka közismert mondatát. Csépányi Balázs szerint „Egykori kijelenése, ami azóta szállóigévé vált, miszerint a szakértelem bolsevista trükk, most is aktuális. (Magyar Nemzet Online, 2024. november 28.)  Idősebb és tapasztaltabb pályatársa, Bayer Zsolt egy nappal később írta: „Élő, két lábon járó és megfellebezhetetlen bizonyítéka Csurka István kikezdhetetlen igazságának: „A szakértelem ócska, bolsevista trükk.” (Magyar Nemzet Online 2024. november 29.)

Utolérte őket az újságírók veszedelme: felültek annak, amit több mint három évtizede tulajdonítunk Csurka Istvánnak. Akik eddig idézték, kivétel nélkül neki tulajdonítják a szállóigét, annak azonban már nem néztek utána, milyen körülmények között hangzott el a gondolatmenet. Nos, az történt, hogy 1991 végén Antall József miniszterelnök leváltotta a Magyar Nemzeti Bank elnökét. Nyilvánosan is megindokolta a döntését. Jobb kézben látja az állami pénzek védelmét, ha Surányi György helyett Bod Péter Ákosra bízza a monetáris politikát.

Az ellenzék nem fogadta el a kormányfői érvelést. Azt gyanította, hogy a jegybank-elnöknek azért kellett felállnia, mert aláírta a Demokratikus Charta nyilatkozatát. A korabeli újságcikkekből kiderül, hogy ebben volt is igazság. Az idő tájt ugyanis a Magyar Nemzeti Bank nem volt független a kormánytól. Elnöke államtitkári rangban szolgálta a miniszterelnököt, márpedig az antalli logika szerint egy állami alkalmazott ne lásson el kézjegyével a kormány antidemokratikus gyakorlata elleni nyilatkozatot. Az utókorból az a benyomásom, hogy Antall József berzenkedett ugyan a sajtó kritikai hangvétele miatt, de a chartások megnyilvánulása nem is annyira neki szólt, mint inkább a belső ellenzékének, amelyet az MDF-alelnök Csurka István testesített meg.

Ráadásul ma már tudhatjuk, hogy a Demokratikus Charta lett ama ernyőszervezet, amely összehozta az MSZP-t és az SZDSZ-t. Nélküle a két ellenzéki párt 1994-ben aligha vehette volna át a hatalmat. Ezzel magyarázható, hogy a liberális Magyar Hírlap 1991 végén körkérdést tett föl néhány közéleti személyiségnek. Az MDF-ből Furmann Imrének, aki antallistának számított, Csurka Istvánnak, aki nem számított antallistának, valamint két írónak, az SZDSZ-hez közel álló Konrád Györgynek és Kornis Mihálynak.

Csurka rögtönözve válaszolt, okfejtését a bejegyzésem utáni összeállításban közlöm. Ezúttal csak azt citálom belőle, ami a szállóigéhez tartozik: „A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk. Hagyjanak békét a szakmázásokkal.” (1991. december 2.) Az író-politikus rögtönözve is árnyaltan akart fogalmazni a Magyar Hírlapban, ezért nem azt mondta, hogy a szakértelem ócska bolsevista trükk, inkább a szakmai indokok túlhangsúlyozásáról beszélt. Ami nem ugyanaz.

Más kérdés, hogy az idézet-csokorból kirajzolódik két vonulat. Az egyik azt jelképezi, hogy az újságírók mindig igyekeznek egyértelműsíteni a két- vagy többértelmű kijelentéseket. Nem föltétlenül azért, hogy kínos helyzetbe hozzák az óvatoskodó közéleti személyiségeket. Azért inkább, hogy az olvasók pontosan tudhassák, valójában miről is van szó. (Vagy csak azért, hogy olvasócsalogató címet, esetleg betűtengert megtörő alcímeket adhassanak az interjúnak.) Az olvasóbarát küzdelem érzékelhető például a népszabadságos Miklós Gábor és Tanács István írásaiban. Keresik a megfelelő kifejezést az „ócska bolsevista trükk”-höz.

A másik vonulat a Figyelő című gazdasági hetilapban bontakozik ki. A szerkesztőség ezzel indított vitát: „Vajon szolgálja-e miniszterelnöke és pártvezére igazi érdekeit az immár bankszakértőként is fellépő Csurka István, aki szerint 'A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.'?" (1991. december 5.) Itt még nem merített a más redakcióbeli újságírók egyértelműsítéséből. Közben telt-múlt az idő, és Csurka nem állt kötélnek. Csaknem két hónap múlva küldte a magyarázatot. Ezt vezette be egy újabb szerkesztőségi állásfoglalás, íme: „Megkértük Csurka Istvánt, fejtse ki bővebben, mi az az „ócska bolsevista trükk”. (1992. január 30.)

Két szempontból is érdekes Csurka válasza a kérdésre. Az egyik az, hogy a neki tulajdonított mondatot, hogy ’A szakértelem ócska bolsevista trükk.’, itt sem írta le. A másik pedig az, hogy részletesen leírta, miért tekinti ócska bolsevista trükknek a szakértelmet. Szerinte a forradalmak leverése után a hatalomra kerülők vagy a hatalmon maradók előnyben részesítik a lojalitást. Tisztában van azzal, hogy nem a „pufajkások” hangsúlyozzák a szakértelem fontosságát, hanem a gyerekeik, akik a legjobb iskolákban pallérozódhattak, hogy aztán átmentsék magukat és szakértelmüket a „rendszerváltozás” utánra is.

Ellentétben azok gyermekeivel, akiket például a Kádár-korszakban nem vettek föl az egyetemre. Ilyen körülmények között Csurka szerint az utóbbiaknak jár a pozíciókban megnyilvánuló kárpótlás. Hisz’ „Egy ilyen nemzetellenes, hazaáruló gyökérzetű vezetőréteg csak a pusztulásba viheti az országot.” Ezért „Történik a fontos helyeken személycsere. Száz és százezer helyről van szó. Eddig ez a helyosztás mérsékelt tempóban folydogált.” Az okfejtésből két ellentmondás rajzolódik ki.

Csurka István nem éri be azzal, hogy Antall József miniszterelnök tisztogatásokat hajt végre. Ez ugyanis legföljebb néhány száz embert érint, az ő gondolatmenete azonban több százezer kárvallottat kecsegtet történelmi igazságtétellel. A kormányfőt tehát két oldalról szorongatják. Az ellenzék sokallja a helycseréket, a vezető kormánypárt második embere viszont kevesli. A vitacikk másik ellentmondása az, hogy ha a hatalmon lévők netán megvalósítják a Csurka-féle bővített helyosztást, akkor bizony a politikai lojalitás megint felülírja a szakértelmet, és ez is pusztulásba viheti az országot.      

Ami pedig a nagy hírre vergődött bon mot-ot illeti, semmi más nem történt vele, mint ami a szállóigékkel szokott történni. Egy közéleti személyiség mondott vagy írt valamit, ami visszhangot keltett a nyilvánosság fórumain. Ki-ki a maga ízlése szerint farigcsált rajta, elvett belőle, vagy hozzátett valamit, amíg könnyen emészthető, élvezhető, kimondható és leírható formát nem öltött. Senki nem vitatta, hogy „A szakértelem ócska bolsevista trükk.” Csurka István szüleménye, bár ezt MDF-es politikusként soha nem mondta ki és nem is írta le. Mindazonáltal úgy magyarázta meg a Figyelő hasábjain, hogy a kikristályosodott mondat tőről metszett csurkás gondolat lett.     

Egyébként a kilencvenes évek elején nemcsak a vezetőváltásról értekezett. Sokat írt a nyilvánosságról is. A megyei sajtóból való ama példám, amely keretezi-értelmezi az író-politikus szakértelmet firtató okfejtését. A békéscsabai újság főszerkesztője, Árpási Zoltán 1990-ben a Magyar Szocialista Párt képviselőjelöltjeként indult az országgyűlési választáson. Nem jutott a Parlamentbe, sőt a munkatársai is föllázadtak ellene. Emlékiratának ezért adta ezt a címet: „Főnök, én magába rúgok”.

Miközben ette a száműzöttek keserű kenyerét, az újság a csőd szélére jutott. Ekkor keresték föl a hajdani munkatársak, és megkérdezték, nincs-e kedve ismét az élükre állni. A szocializmus utolsó éveiben ugyanis jó és nyereséges lapot csinált. Eme adottsága jól jött a kapitalizmusban is.

Tíz mondat egy szállóigéhez

Rossz a kérdés. Tudomásul kell venni, hogy a szabad választások során a magyar nép az MDF vezette koalíciónak adott felhatalmazást az ország irányítására. Az ország előbbre jutásáért, minden intézkedésért a felelősség a miniszterelnököt terheli, az ő feladata a megfelelő helyekre a megfelelő embereket kiválasztani. A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk. Hagyjanak békét a szakmázásokkal!  (Csurka István író, az MDF alelnöke, Magyar Hírlap, 1991. december 2.)

A „Surányi-affér” és a miniszterelnöki nyilatkozat arra bizonyíték, hogy a kormányzat antidemokratikus céljait minden gátlás nélkül érvényesíti. (Kornis Mihály író, Magyar Hírlap, 1991. december 2.)

Nem is a szakemberségről van szó, ami Csurka úr szavaival élve amúgy is ócska bolsevista trükk. (Miklós Gábor újságíró, Népszabadság, 1991. december 3.)

Magyarországon csorbítatlan az a pártállami tradíció és kormányzati beidegzettség, mely a párthűséget és politikai megbízhatóságot a szakértelem fölé helyezi. „A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk. Hagyjanak békét a szakmázásokkal!” - mondta kecsesen Csurka. Békét is hagynak neki. Egy miniszter a kijelölt utód, olyasvalaki, aki először is nem bankszakember, másodszor is a taxissztrájk idején az egész ország látta, amint ki-kiszaladgált a tárgyalóteremből, hogy telefonálhasson a beteg miniszterelnöknek, aki nélkül egyetlen tárgyalóképes mondat megfogalmazására sem vállalkozott. Most majd ő lesz a független státusszal rendelkező Magyar Nemzeti Bank elnöke. (Eörsi István író, Népszabadság, 1991. december 4.)

„A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” – mondá Csurka úr a Magyar Nemzeti Bank elnökének leváltása kapcsán. (Fincza Zsuzsa újságíró, Zalai Hírlap, 1991. december 5.)

„A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” – állapította meg Csurka István, az MDF vezető politikusa. (-cseri-, Új Ludas, 1991. december 10.)

Az MDF-nek végre el kellene döntenie, hogy a szakértelem egy ország működtetésének alapja-e vagy ócska bolsevista trükk? (Tanács István újságíró, Népszabadság, 1991. december 14.)

A szakemberkérdés a rendszerváltozás legfontosabb, már nem is csak politikai, hanem történelmi kérdése. (Csurka István író, az MDF alelnöke, Figyelő, 1992. január 30.)

A legtöbbet nem a kiátkozott, elbocsátott szakértők veszítik, hanem a kiátkozók, a megbélyegzők, az elbocsátók. (Bihari Mihály egyetemi docens, politikatudományi tanszékvezető, Figyelő, 1992. január 30.)

Most már nemcsak egy, hanem három kormánypárt harcol azért, hogy saját megbízható politikai híveit a lehető legjobb állásokhoz juttassák. (Tímár János médiakutató, a Fidesz szakértője, Figyelő, 1992. február 20.)

A közvélemény félreérti a mentesség célját. Sokan azt hiszik, hogy egyesek „fehér zászlónak” használják a törvény idevonatkozó betűit, s így bújnak ki az estleges büntetőjogi felelősségre vonás alól. (Dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese, Magyar Hírlap, 1990. június 6.)

A véleményem a mentelmi jogról az, hogy ami itt. a Tisztelt Házban hangzik el, annak kapcsán senkit sem szabadna bíróság elé állítani. (Mádai Péter SZDSZ-politikus, Kurír, 1990. december 4.)

A parlament sokszor úgy értelmezi a mentelmi jogot, hogy az valamiféle többletjog, amely nemcsak a politikust, de a képviselőt mint magánembert is megilleti. (Szikra Zsuzsa újságíró, Mozgó Világ 1994/1.)

Sokan azt hiszik, hogy a mentelmi jog a büntethetetlenséggel vagy valamiféle földesúri kiváltsággal azonos fogalom. (Isépy Tamás, az országgyűlési mentelmi bizottságának elnöke, Magyar Nemzet, 2001. június 28.)

A mentelmi jog azért védi az országgyűlési képviselőket, hogy a politikai aktivitásukat ne lehessen korlátozni. (Herényi Károly MDF-politikus, Népszabadság, 2009. október 14.)

A mentelmi jog a politikusbűnözés törvényesített formája. (Novák Előd Jobbik-politikus, Parlamenti TV, 2012. április 16.)

Az álneves hozzászóló él kommentelmi jogával. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2017. március 26.)

Ha a Jobbik hatalomra kerül, politikus nem fog a mentelmi jog mögé bújni. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Vas Népe, 2018. február 22.)

Nem bújok a mentelmi jogom mögé. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 12.)

Magyarországon a hatalomnak kedves álláspontok mentelmi jogot élveznek. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2024. november 22.)

A Tisza Párt egyedül nem tudja a Fideszt leváltani. (Vona Gábor Második Reformkor-politikus, Index.hu, 2024. augusztus 29.)

A Tisza Párt megette az ellenzéket. (Fekő Ádám újságíró, Magyar Narancs, 2024. szeptember 5.)

Felülről lefelé épülő szerveződés. (Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője, Demokrata.hu, 2024. szeptember 17.)

Egy nagy párt nem lehet semleges sarokban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. szeptember 24.)

Mintha a parlamenti ellenzék nem is a Fideszt, hanem a Tiszát akarná leváltani. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszava, 2024. szeptember 26.)

A Tisza a lerakódott iszapot kavarta fel. (Tamás Ervin újságíró, hvg.hu, 2024. október 22.)

A Tisza fő vonzerejét eddig is az adta, hogy látták benne a győzelem esélyét. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2024. október 26.)

A Tisza sérülékeny, merthogy pártként alig, vagy inkább sehogy sem létezik. (Ripp Zoltán történész, Magyar Narancs, 2024. november 7.)

Vagy egész Magyarország a Tisza Pártra szavaz majd, vagy Magyarország új neve Kis-Oroszország lesz. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2024. november 24.)

A Tisza Párt fellépésével verbális durvaság jelent meg a közéletben. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Telex.hu, 2024. december 4.)

Puzsér Róbert szakmai erényeiről és hiányosságairól nem most kéne számot adni. Ezért inkább úgy fogalmazok, hogy a Magyar Hang legutóbbi számában jellemző publicisztikát jelentetett meg. A Fidesz-politikus Orbán Balázs mostanában védte meg PhD-dolgozatát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A neves közíró arról tűnődik, vajon a miniszterelnök politikai igazgatója jól tette-é ezt.

Okkal feltételezi, hogy kellett neki a patinás intézmény tekintélye. Holott a kormány saját szellemi műhelyében, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is elvégezhette volna a doktoranduszi iskolát. Az idézendő gondolatmenetben olvasható ’ott’ jelenti a közszolgákat képző intézményt. Íme: „Csakhogy Orbán Balázs nem ott védte meg a doktoriját, és nem is a Debreceni Egyetemen, ahol nemrég Vlagyimir Putyint avatták díszdoktornak.” A mondat több sebből vérzik.

Lélekbúvár dolga volna kikutatni, vajon Puzsér miért nem elégedett meg azzal, hogy két fővárosi egyetemre, az ELTÉ-re és a Nemzeti Közszolgálatira utalt. Miért kellett okfejtését nyomatékosítani a debreceni esettel is? Ráadásul úgy, hogy Putyint semmire sem avatták a cívisvárosban, elfelejtette ugyanis átvenni az oklevelet. Arról nem is szólva, hogy a debreceni intézmény szenátusában nem díszdoktorságra, hanem csak díszpolgárságra terjesztették föl.

Azért nem vádolom felületességgel a neves publicistát, mert fölöslegesnek vélem ugyan a debreceni utalást, de ha már megtörtént, akkor inkább azt látom benne, hogy elhitte, amit a magyar újságírók több mint hét éve állítanak. A kollégáimat se akarom elmarasztalni persze, ők csak megpróbáltak logikusan gondolkodni. Egy egyetemnek ugyanis nem az a dolga, hogy díszpolgári címeket osztogasson, arra ott van az intézménynek helyet adó település önkormányzati testülete. Az egyetem díszdoktori címet adományoz arra érdemes személyiségeknek.

Ilyen volt például Angela Merkel német kancellár. Mielőtt politikára adta volna a fejét, kvantumkémiából szerzett doktorátust, és a két német állam egyesítéséig kutatóként dolgozott. A szegedi egyetemen lett díszdoktor, korántsem tudományos érdem nélkül, azt azonban kár volna tagadni, hogy kitüntetésében némi politika is szerepet játszott. Ugyancsak díszdoktorrá avatták a pécsi egyetemen Donald Tuskot, a jelenlegi lengyel miniszterelnököt, de még az idő tájt, amikor az Európai Tanács elnöke volt. Nála a tudományos teljesítmény nyomát sem lehetett volna kimutatni.

Ugyanez vonatkozik Gyurcsány Ferencre is, akit miniszterelnök korában a dél-koreai Hankok Egyetemen avatták díszdoktorrá. Putyin sem először szembesült azzal a fránya díszdoktorsággal. 2004 végén botrány lett Németországban abból, hogy Schröder kancellár rávette a hamburgi egyetemet, kínálja meg tudományos elismeréssel az orosz elnököt. A közéleti felháborodás elsodorta az ünnepélyes aktust. A hajdani kancellárról pedig tudjuk, hogy visszavonulása után a Gazpromnál vállalt zsíros állást.

Nem meglepő tehát, hogy a Debreceni Egyetem rektora 2017-ben az orosz elnököt akarta lekötelezni. Tisztában volt azzal, hogy kinevetteti magát, ha díszdoktorságot ajánl föl neki. Ezzel magyarázható, hogy a Doctor Honoris Causa helyett a Civis Honoris Causa titulust választotta. Csakhogy ezt is nehezen nyomta le a professzorok torkán. A szenátusi tagok negyven százaléka el se ment a szavazásra, és a maradék hatvan százalékból is akadtak nemmel voksolók. (Az erőteljes tiltakozásból a kormánypárti sajtóban kilencven százalékos elismerés lett.)

Nem valószínű, hogy Putyin a Kremlből érzékelte volna a Magyarországról feléje áradó érzelmeket. Az viszont tény, hogy fittyet hányt a meghívásra, és a kétszázezres „kisváros” egyetemén nem vette át a díszpolgári oklevelet. Az ügy kínosságát fokozta, hogy 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. A debreceni rektor úgy mászott ki a csávából, hogy egy valóban létező szabályra hivatkozott: ha valaki a megszavazást követő három éven belül nem veszi át a kitüntetést, akkor az erkölcsi megtiszteltetés elévül.               

A tanulságos történetnek van még egy mellékszála. Vajda Mihály filozófus és nyugalmazott egyetemi tanár 2017. szeptember 4-én fölírta a fészbukos üzenőfalára: „Sajnálattal közlöm, hogy professzor emeritusi címemről kénytelen vagyok lemondani. Nem szeretnék fenntartani semmilyen kapcsolatot egy intézménnyel, melynek Vlagyimir Putyin a díszpolgára.” Bejelentéséről még aznap hírt adott az ATV. A pályakezdő híradós műsorvezető ezt olvasta a sugógépről: „Lemondott professzor emirátusi címéről.”

Ennyi dióhéjban a debreceni Putyin-ügy története. A magyar újságírók megszokták, hogy tudományos teljesítmény nélküli politikusok világszerte díszdoktorok lesznek. A legtöbbjükben föl sem ötlött, hogy a debreceni rektor furmányos megoldással kísérletezik. A bejegyzésem utáni idézetcsokorból kibontakozik, hogy például a Népszava szerkesztőségében kezdetben pontosan fogalmaztak. Aztán az abszurdról áttértek a logikusra, és ezt a ritmust többször is megismételték.

Nem csoda, hogy amikor a Kaposvári Egyetemen díszdoktorrá avatták Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, az egyetlen ellenzéki napilap munkatársa megkérdezte a diákokat. Egy bizonyos Zoltán ezt mondta: „Ha Putyin díszdoktori lehetett Debrecenben, akkor már semmin sem csodálkozik az ember. Mi kisebb város és egyetem vagyunk, nekünk Matolcsy jutott.” (2019. július 4.) Ha a húsz év körüli fiatalembert megtévesztette a hazai sajtóban Putyinról elterjedt díszdoktorkodás, akkor már nem is érdemes csodálkozni azon, hogy Puzsér Róbert szintén felült egy logikusan hangzó tévedésnek.

Tíz mondat Putyinról

Paksért lesz díszpolgár Putyin. (Boda András és Zsidai Péter újságírók, Népszava, 2017. augusztus 25.)

A Pécsi Tudományegyetemen sokakat meglepett ez a lépés, főleg azok után, hogy a debreceni universitáson a tudományos munkássággal nem rendelkező és az európai demokratikus hagyományok iránt érdektelenséget mutató orosz elnök, Vlagyimir Putyin érdemelte ki ugyanezt a titulust. (Ungár Tamás újságíró Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének díszdoktorságáról, Népszava, 2017. december 9.)

A demokratikus ellenzék jeles alakja, a Debreceni Egyetem rangjáról Putyin díszdoktorrá avatása miatt lemondott professzor emeritusa kezdettől gyanakvással vegyes szorongással fogadta a rendszerváltást. (Buják Attila újságíró Vajda Mihályról, 168 Óra, 2018. augusztus 23.)

Majd jött Vlagyimir Putyin orosz elnök díszpolgári címe, ami ellen több tanszék is tiltakozott. (Doros Judit újságíró, Népszava, 2019. január 26.)

Matolcsy György csatlakozott Vlagyimir Putyinhoz, ő is a Debreceni Egyetem díszdoktora lett. (Albert Álmos újságíró, 444.hu, 2019. március 14.)

A Debreceni Egyetem úgy szórja a díszdoktori címeket, mint a cukrot. Vlagyimir Putyin orosz elnök és Matolcsy György jegybankelnök után most épp egy moszkvai magánegyetem, az MFUA rektorát terjesztették fel a doctor honoris causa címre. (Doros Judit újságíró, Népszava, 2019. május 23.)

Jó szériája van Matolcsy Györgynek: a Debreceni Egyetem díszdoktori címe után - Vlagyimir Putyint követte - most a Kaposvári Egyetem tiszteletbeli doktora lett. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2019. július 6.)

Brazíliában ugyanúgy egykettőre eltüntették a vélt vagy valós ellenségeket, ahogyan a debreceni díszdoktor Putyin államában szokás. (Hegyi Iván újságíró, Népszava, 2022. március 1.)

Az, ami tegnap díszdoktorságot eredményezett, ma már nem létezik. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2022. március 2.)

Csakhogy Orbán Balázs nem ott védte meg a doktoriját, és nem is a Debreceni Egyetemen, ahol nemrég Vlagyimir Putyint avatták díszdoktornak. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2024. december 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor menczerezett, Menczer Tamás erősködött, Gulyás Gergely tiszázott, Szájer József sajtózott, Vitray Tamás pedig kíváncsiskodott.

Orbán Viktor nemzet nagykoalíciója a Fidesz fedőnevet viseli. (Bogár László közgazdász, Magyar Hírlap Online, december 2.)

Ilyen hatalmas és erős ország lábtörlőjének lenni valójában megtiszteltetés. (Molnár Bálint publicista Oroszországról, Kolozsváros.com, december 3.)

Ófidesz és Újfidesz harca a hatalomért egyre penetránsabbá válik. (Mandula Viktor újságíró, a NyugatiFény.hu alapítója Menczer Tamás és Magyar Péter pécsi csörtéjéről, Médialógus, december 3.)

Magyar Péter egy népakarat kivetülése. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, december 3.)

Tegnap Menczer Tamás és Magyar Péter hibátlanul kiszolgálta a maga közönségét. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, december 4.)

A Tisza Párt fellépésével verbális durvaság jelent meg a közéletben. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Telex.hu, december 4.)

Én erősebb vagyok Magyar Péternél, és mindig az is leszek. (Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója, Telex.hu, december 4.)

Nem véletlen, hogy e magánéleti gyengeséget a nemzeti tábor igen hamar megbocsátotta. (Huth Gergely újságíró Szájer József brüsszeli botlásáról, Magyar Nemzet Online, december 4.)

A kíváncsiság velem született. (Vitray Tamás 92 éves riporter, WMN Magazin, december 4.)

Ha a világ, amelyet felvázolok, durva, annak durva nyelve is kell, hogy legyen. (Kalapos Éva Veronika író, Magyar Narancs, december 5.)

Valóban az alpári ordítozás lesz a magyar polgári párt stílusa a közeljövőben? (Földes András újságíró, hvg.hu, december 5.)

Menczer Tamás leállította ezt a rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, december 5.)

Tudom, Ön nem fiatal ember, megette már a kenyerünk javát. (Föld S. Péter újságíró Orbán Viktorhoz, HírKlikk.hu, december 5.)

A kormányzat nem akarja a független kultúrát. (Feuer Yvett színésznő, Klubrádió, december 5.)

Nálunk él és virul a sajtószabadság. (Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója, Magyar Hang, december 6.)

Kapott egy verbális maflást. (Nagy Ervin politológus, a XXI. Század Intézet elemzője Magyar Péterről, Mandiner.hu, december 6.)

Orbán Viktor eljutott a templomtól a kocsmáig. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, december 6.)

Ha Orbánék nagyon akarják, akkor szinte a teljes nyilvánosság a kezükben lesz. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, december 6.)

Nem tudom megítélni, hol húzódnak a stílushatárok a magyar politikában, de egyet biztosan tudok, hogy Magyar Péter az összes létező határt átlépte. (Dömötör Csaba Fidesz-politikus, Telex.hu, december 7.)

A sértés minden esetben a műveletlenség jele. (Kő András újságíró, Magyar Hírlap Online, december 7.)

Egyre rosszabbul összeácsolt karakterek kerülnek fölénk vezetőnek. (Keresztes Zoltán pszichiáter, Népszava, december 7.)

Oroszország a háborúban nagyon megerősödött.

Az ukránok rossz lóra tettek.

Amerika nélkül ez a háború nem lenne.

/Az Európai Bizottságról/ Azért dolgozunk, hogy a brüsszeli kormányt leváltsuk.

Az európai gazdaság éppen széthullóban van.

Németországban nagy bajban van az ipar.

Az RMDSZ sikere bennünket, „kismagyarokat” is megerősít.

/Schengenről/ Fontos, hogy eltűnjön a román-magyar határ.

A Tisza Párt új, agresszív stílust választott.

Menczer Tamás leállította ezt a rém kellemetlen, agresszív politikát és annak képviselőjét. 

(Az interjú 28 percében a magyar miniszterelnök 14-szer köszörülte a torkát.)

Ágh Attila politológusnak felhánytorgatják a kormánypárti nyilvánosságban, hogy valaha tudományos szocializmust tanított. Egyetemistaként én se szerettem a „tudszocot”, ettől azonban a nyolcvanhárom éves politikai elemző véleményét a huszonegyedik század harmadik évtizedében megfontolásra érdemesnek tarthatom. Ma például a Népszava hasábjain fejtette ki az álláspontját a legutóbbi napok leglátványosabb csörtéjéről, Menczer Tamás és Magyar Péter pécsi összekoccanásáról. Mondandójából két mozzanat emelhető ki.

Az egyik szerint „Magyar Péter időnként furcsa és kellemetlenkedő szövegeivel olyan hangnemet használ, ami nem illik a politikába.” E gondolatmenetet a digitális mezőmben elég sokan fogadták kritikával. Mondván, hogy talán igaza van a neves politológusnak, de ezt nem most kéne hangsúlyozni, amikor a Fidesz kommunikációs igazgatója volt az agresszor. Én se kedvelem a tiszapárti politikus stílusát, különösen azt, hogy begurul, ha az újságírók kínos kérdést tesznek föl neki. Ha majd egyszer kormányzati tényező lesz, sokat kell dolgoznia azon, hogy elviselje a nyilvánosság okvetetlenkedő képviselőit.

Ágh Attila másik megállapítása, hogy „Az Orbán-rezsim sokáig jól tudta működtetni az információs monopóliumra épített rendszert.”  Vagyis most már nem képes működtetni a kommunikációs gépezetét, hisz’ Menczer Tamás kocsmai stílusa zsákutca, mélypont. Hamarosan kiderül, vajon igaza van-e, az idézetben azonban van egy szó, amely már most vitára késztet. Ez a monopólium. Az ógörög-latin eredetű szó kiváltságos helyzetet jelent. Aki például monopolizál, az kizárólagosságra törekszik a gazdasági, politikai, kulturális életben.

E törekvés nem idegen Orbán Viktortól és a pártjától, de amíg Magyarország tagja az Európai Uniónak, a miniszterelnökünknek nem lesz monopóliuma. Nemcsak hogy meg kell tűrnie az ellenzéki nyilvánosság fórumait, hanem fügefalevélként használhatja is őket.’Lám, nálunk plurális a nyilvánosság, elvégre elviseljük a firkászok fürkésző tekintetét.’ Ezzel magyarázható, hogy a személye körüli miniszter, Rogán Antal bátran mondhatja: „A Fidesznek nincs médiája.” (Telex.hu, 2023. november 14.)

Tényleg nincs. A kormány tulajdonában nincs újság. A Fidesznek nincs napilapja, csak félhivatalos szócsöve, a Magyar Nemzet. A KESMA-hálózathoz tartozó négyszáz-valahány szerkesztőség egy alapítványhoz tartozik. Aki olvassa a kormányzati nyilvánosság fórumait, természetesen tisztában van azzal, hogy a végrehajtó hatalom nótáját fújják, a tulajdonviszonyok mégis azt tükrözik, hogy jogilag nincs közük a hatalmon lévőkhöz. De ha végképp eldugul a brüsszeli pénzcsap, és esetleg kilépünk az Unióból, vajon akkor mi lesz?

Akkor nem lesz szükség a szemérmet eltakaró fügefalevélre, és szemérmetlenül monopolizálhat a kormány. Egyelőre még nincs kizárólagossága, „csak” hatalmi fölényben van. Ezt az állapotot nevezik hegemóniának. Esetünkben azt jelenti, amit egy író pontosabban fogalmazott meg, mint az említett politológus. Konrád György szerint „Ez a kormány nem totalitárius, hanem hegemón hajlamú, hagy egy margót az ellenzéknek.”

De vajon mekkora ez a margó? Nyilván attól margó, hogy nem lehet nagyobb, mint a hatalmat gyakorlók nyilvánossága. Akár széljegyzetnek is nevezhetnénk, márpedig hatékony parlamenti ellenzék hiányában ezek a megnyilvánulások helyettesítik a hatalmon lévők ellenőrzését. Nem becsülném le a lap szélére szorult jegyzeteket, a kormányzati kommunikáció idei lejtmenetében például jelentős szerepet játszottak.

A Mérték Médiaelemző Műhelynek egy tavalyi felmérése szerint a hírfogyasztásban a margóra szorult vidéki (független) sajtó huszonegy százaléknyi hatékonysággal volt jelen. Azóta bekövetkezett az úgynevezett Magyar Péter-jelenség, a Tisza Párt a legnagyobb ellenzéki szervezet. A tavalyi margóhoz hozzátehetünk még néhány százaléknyit. Az a benyomásom, hogy a Fidesz hatalmi fölénye (hegemóniája) mintegy kétharmadnyi, a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék információs hatékonysága pedig a fővárosban szerkesztett orgánumokkal együtt eléri az egyharmadot.

Ágh Attila szakmájából kifolyólag tisztában van a monopólium és a hegemónia közti különbséggel. Vajon miért használja mégis a helyzetünkre és viszonyainkra kevésbé jellemző monopólium kifejezést? Alighanem azért, mert így folytatta az okfejtést: a monopóliumra és elnyomásra épített rendszernek „köszönhető, hogy a Fidesz négyszer kétharmadot szerzett a parlamenti választáson”. Ha viszont bizonyítható, hogy Orbánék képesek a plurális nyilvánosság látszatát kelteni, akkor a négy kétharmad egyéb okokkal is magyarázható. A veterán politológus felkészültségéből telik arra, hogy ezeket az okokat a hegemónia összefüggésében bontsa ki.

Tíz mondat a hatalmi fölényről

Az eddigi baloldali hegemónia megszűnését, a nemzeti kormány létrejöttét Isten ajándékának érzem. (Gyimóthy Géza kisgazda politikus, 24 Óra, 1998. augusztus 19.)

Orbán Viktor a szellemi élet és a sajtó megfélemlítése révén megpróbálkozhat a liberális baloldali tartós hegemónia megtörésével. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2010. április 30.)

Az MSZP, mely 1993 és 2006 között egyértelműen a legnagyobb magyar politikai párt volt, idén tavasszal már az ellenzéken belüli hegemónia megszerzését tekintette egyedüli céljának. (Gavra Gábor és Seres László újságírók, Hírszerző.hu, 2010. szeptember 27.)

Vajon nem marad-e a szocialista párt pusztán egy dekoráció vagy inkább alibi a tizenöt-húsz évre tervezett jobboldali hegemónia számára? (Paul Lendvai bécsi újságíró, Népszava, 2010. október 16.)

A Fidesz hegemón jobboldali párt marad, nagyon széles politikai spektrummal, a középtől majdnem a jobbszélig. Lesz mellette a Jobbik, és lesz egy fragmentált balközép-demokratikus oldal. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Index.hu, 2012. február 13.)

Ez a kormány nem totalitárius, hanem hegemón hajlamú, hagy egy margót az ellenzéknek. (Konrád György író, Magyar Narancs, 2013. augusztus 15.)

Mérhetetlen becsvággyal és legalább akkora kirekesztő indulattal szolgálja a keresztény-nemzeti gondolat kulturális hegemóniáját. (Mészáros Tamás újságíró Fekete Györgyről, a Magyar Művészeti Akadémia alapítójáról, 168 Óra, 2013. február 21.)

Egyetlen választáson, egyetlen lépésben nem lehet helyreállítani az MSZP hegemón szerepét, támogatottsága nyolc-tíz évvel ezelőtti nagyságrendjét, és megoldani a baloldal összes szerkezeti problémáját. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Népszava, 2014. október 4.)

A hatalom térnyerése már több mint hegemón, de talán még nem monopólium. (Bragyova András volt alkotmánybíró az Orbán-kormányról, 168 Óra, 2015. február 5.)

Azzal van bajuk a libernyákoknak, hogy elveszítették hegemóniájukat a közoktatásban. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. augusztus 8.)

Menczer azért vette kézbe a dolgok irányítását, mert valahányszor egy riporternő próbált hasonló válaszokat kiszedni az övcsat Pavarottijából, Magyar mindig keménykedni kezdett. (Kertész Dávid újságíró, PestiSrácok.hu, 2024. december 3.)

Menczer Tamás megállította Magyar Péter verbális ámokfutását. (Talabér Krisztián, a Nézőpont Intézet elemzője, Facebook.com, 2024. december 3.)

Menczer Tamás nagyon-nagyon rossz döntést hozott, amikor  leállt Magyar Péterrel ugyanolyan agresszív és pökhendi módon veszekedni. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2024. december 3.)

Menczer Tamás hozta a formáját. (Raskó György agrár-közgazdász, Facebook.com, 2024. december 3.)

Provokatőrként a Fidesz kommunikációs igazgatóját küldik. Ilyet olyan kormányzó párt nem szokott csinálni, amelyik tíz ponttal vezet az ellenzék előtt. (Dull Szabolcs újságíró, Facebook.com, 2024. december 3.)

Magyar Pétert a testi adottságával próbálja alázni. (Vas András újságíró, Facebook.com, 2024. december 3.)

Nyolc éve még kopaszokkal végeztette el a Fidesz azt a melót, amit most Menczer Tamásnak kell megcsinálni. (-csm-. magyarnarancs.hu, 2024. december 3.)

Menczer Tamás ultrának is tehetségtelen. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2024. december 3.)

Menczer-akció: mínusz öt százalék Fidesz. (Lakner Dávid újságíró, Facebook.com, 2024. december 3.)

Menczer Tamás valamiért nem akarja Orbán Viktor 2026-os győzelmét. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2024. december 3.)

Zsoldos Barnabásé a Hajnaltáj című rádióműsor egyik legjellegzetesebb hangja. Az ország északkeleti csücskéből tudósít. Ezúttal három díjazottat szólaltatott meg a Kossuth hullámhosszán. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vállalkozók tíz közéleti személyiség közül választották ki a Príma-díjasokat. A zenetanárnő-énekesnő, a kulturális menedzser és az újságíró is egy-egy percet beszélt magáról.

A legutóbbinál megjegyezte a riporter, hogy válaszúthoz érkezett, de nem részletezte, hogy ez mit jelent. Másfél évtizedig tanítottam a nyíregyházi főiskolán, ottani barátaim tájékoztattak arról, hogy a kitüntetése előtt néhány nappal Nyéki Zsoltot fölállították a Kelet-Magyarország című napilap főszerkesztői székéből. A kirúgott, majd kitüntetett újságíró több mint három évtizedet húzott le a nyíregyházi szerkesztőségben. Végigjárta a szamárlétrát, bejárta a Trianon után hat vármegyéből összerakott megyét.

Ismerőseim körében elismerésnek örvend, még akkor is, ha 2019 óta kormánypárti újságot szerkesztett. Aki otthonosan mozog a nyilvánosságban, az tudja, hogy a központi egyhangúságnak nehéz ellenállni. De Nyéki kolléga legalább a helyi hírekből próbált elfogadható napilapot csinálni. Talán épp ez volt a tragikai vétsége. Abból következtetek erre, hogy e laphálózat veszprémi redakciójából kivezették a hirtelen leváltott főszerkesztőt, mert nem volt „elég erélyes”.

Mindkét újságíró nemzeti érzelmű. A szavazófülke magányában valószínűleg a Fideszre voksolnak, elég jó újságírók azonban ahhoz, hogy az olvasók tájékoztatását is komolyan vegyék. A jelenség korántsem elszigetelt. A miniszterelnök Kötcsén, övéi körében elégedetlenségének adott hangot a vidéki nyilvánossággal kapcsolatban. S lám, váltás következett be néhány megyei lap élén.

A Mediaworks budapesti központjából hazahelyezték, hajdani pécsi munkahelyére a KESMA vidéki nyilvánosság-szakértőjét. Pauska Zsolt átvette a kaposvári redakció vezetését is. Ő aligha „ejtőernyős”, ellentétben Pásztor Zoltánnal, aki a Magyar Nemzetben gyakorolta a mesterséget, és a fővárosból érkezett Fehérvárra meg Dunaújvárosba, valamint Tatabányára is. A szintén fővárosi sajtóban pallérozódott Csákó Attila négy éve landolt Miskolcon, a napokban innen ruccant át Nyíregyházára is főszerkeszteni.

Nem ördögtől való, hogy egy újságíró két-három lapot is irányítson. Volt erre példa az Inform Média osztrák korszakában, amikor a miskolci Kiss László vezette a nyíregyházi és a debreceni szerkesztőséget is. Az úgynevezett karácsonyi Orbán-interjú körüli botrány miatt Veszprémből kirúgták Németh F. Bernadett főszerkesztőt. Aki tartalomfejlesztő lett Herbert Pecinánál, a KESMÁ-nak helyet csináló osztrák sajtóbefektető északkelet-magyarországi hálózatánál.

Bár nem nevezték ki főszerkesztőnek, a jóváhagyása nélkül nem jelenhetett meg publicisztika sem a miskolci, sem a nyíregyházi, sem pedig a debreceni napilapban. A sors iróniája, hogy néhány hete ő váltotta a régi főszerkesztőt Veszprémben. Igaz, a nevéből már elhagyta a Némethet, az F.-ből pedig Forgács lett. Lehet persze kísérletezgetni ezzel-azzal, feltéve, ha az illetőnek van kapcsolatrendszere mindhárom megyében. Ha nincs, akkor nem más, mint a központ helytartója.

Nehéz megérteni, vajon miért éppen a miskolci főszerkesztő teremt rendet Nyíregyházán. Az Észak-Magyarországot 83734-en olvassák offline és online Borsod-Abaúj-Zemplénben. A Kelet-Magyarországot 98718-an olvassák a papír alapú változatban és 140727-en a világhálón Szabolcs-Szatmár Beregben. Ha összeadjuk a számokat, akkor a nyíregyházi újság kevesebbet veszített az olvasottságából. Ha csak nem az a budapesti elképzelés, hogy a két változat közül immár előnyt élvez az online. (Erre van utalás a bejegyzésem utáni összeállításban.) Itt akár be is fejezhetném egy főszerkesztő-váltás értelmezését. Csakhogy épp most olvastam Hans Habe Visszanézve cínű emlékiratát.

Békessy János hazánkfia a múlt század húszas éveiben Hans Békessy néven vált német újságok elismert munkatársává. A glosszáit HB szignóval írta alá. Ebből lett Hans Habe, az egyik legismertebb német riporter, aki a második világháborút amerikai katonaként harcolta végig. A nácik veresége után Németország amerikai zónájában maradt, és a megszállási övezetet kormányzó Eisenhower tábornok stábjában vezette a Közérdekű Tájékoztatási Osztály egyik különítményét. Arra törekedett - őt idézem -, hogy „elkerüljék az egyformaság látszatát”. Amíg német vállalkozók nem kaptak lapindítási engedélyt, a városokban Hans Habe őrnagy jelentette meg az amerikai hadsereg lapját. Így lett egyszerre 18 német nyelvű újság főszerkesztője.

Az emlékirat talán legdrámaibb részlete egy beszélgetés Eisenhower tábornokkal. A megszálló csapatok parancsnoka úgy képzelte, hogy a németeket nem szórakoztatni kell, hanem oktatni, újság helyett pedig inkább hírlevélt kellene kiadni. Sajtóügyekben jártas beosztottja azonban illő tisztelettel magyarázta el az Egyesült Államok későbbi elnökének, hogy a hírek mellé véleményeket is kéne tördelni. Lehetőleg német szerzők tollából, akik nemcsak ismerik a helyi körülményeket, hanem meg is szenvedték azokat.

A KESMA és a Mediaworks megbízottjait nem tekintem megszállóknak. Mielőtt azonban folytatnák a vidéki napilap-hálózat átalakítását - német szakkifejezéssel gleichschaltolását -, talán nem ártana elolvasni a magyar származású német-amerikai riporter tanulságos könyvét. 

Tíz mondat a megyei sajtóról

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az MSZP-ről, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához. (Magyar Közlöny, 2018. december 4.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

Alapvető cél, hogy üzleti alapon működjünk. (Dr. Szabó László, a KESMA vezérigazgatója, Világgazdaság.hu, 2020. április 17.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

A járvány mellett a kormány sajtópolitikája volt a legrosszabb hatással a médiára. (Szilágyi József szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2021. szeptember 22.)

Az online platform előtérbe kerülésével megváltozott körülmények között dolgoznak az újságírók. (Pásztor Zoltán, a tatabányai 24 Óra főszerkesztője, Kemma.hu, 2024. március 18.)

 A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, bokori polgármester, Facebook.com, 2024. november 13.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor brüsszelezett, Gulyás Gergely szájerezett, Szájer József eljátszott, Bokros Lajos jövedelmezett, Horn Gábor iskolázott, Schmidt Mária pedig puskásozott.

Vagy egész Magyarország a Tisza Pártra szavaz majd, vagy Magyarország új neve Kis-Oroszország lesz. (Bruck András író, Facebook.com, november 24.)

Minden magyarban van valamennyi Puskásból. (Schmidt Mária történész, a Puskás Múzeum vezető kurátora, Nemzeti Sport Online, november 25.)

Ez azonban nem a szó hagyományos értelmében vett múzeum, inkább szentély, templom vagy mauzóleum. (Szily László újságíró a Puskás Múzeumról, 444.hu, november 25.)

Magyar a politikai tér kisajátítására törekszik. (Kökény Mihály szocialista politikus, Facebook.com, november 25.)

Gyerek nélkül nehéz iskolát csinálni. (Horn Gábor liberális oktatáspolitikus, Klubrádió, november 25.)

Nehezen lehet bármilyen recept gusztusos, aminek összetevője a Fidesz. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, november 26.)

Még működő, tiszta buszok is vannak, pedig Lázár János lassan már két éve miniszter. (Pottyondy Edina publicista, YouTube.com, november 26.)

Mindenki celeb, a politikus is, ha képes a figyelmet az irányába fordítani. (Babarczy Eszter publicista, Telex.hu, november 27.)

A politika bizalmi műfaj, és én ezt a bizalmat eljátszottam. (Szájer József volt Fidesz-politikus, a Szabad Európa Intézet igazgatója, InfoRádió, november 27.)

Jó, hogy a tudásával, tapasztalataival gazdagítja a közéletet. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter Szájer Józsefről, 444.hu, november 28.)

A Fidesz legképzettebb jogásza. (Petri Lukács Ádám publicista Szájer Józsefről, Mandiner.hu, november 28.)

Gondolatait szinte kivétel nélkül igazolta az idő. (Pilhál György újságíró Csurka Istvánról, Magyar Nemzet Online, november 28.)

Manapság jobban figyelünk a személyiségekre, mint az intézményekre. (Sonnevend Júlia Amerikában élő médiakutató, Magyar Narancs, november 28.)

Ha Orbán csupán egy embertől tart széles e világon, az nem más, mint Anikó. (Betlen János újságíró, 24.hu, november 28.)

Meg akarom védeni Magyarországot a brüsszeli döntésektől. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 29.)

Az MDF egykori alelnöke szobor formájában tér vissza a Fidesz univerzumába. (Föld S. Péter újságíró Csurka Istvánról, HírKlikk.hu, november 29.)

Nem a drámaszerző kap szobrot, hanem a politikus. (Bodacz Balázs műsorvezető Csurka Istvánról, ATV, november 29.)

A gazdaság nem termeli meg azt a jövedelmet, amire a kormány számított. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Népszava, november 30.)

Hogy a Nap olvassza meg a vajat a fejük búbján. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, november 30.)

Érezzük a parlamenti jelenlét hiányát. (Gubik László, a szlovákiai Magyar Szövetség elnöke, Magyar Rádió, november 30.)

Csillag volt a politika és a hazaszeretet egén. (Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke Csurka Istvánról, Magyar Hírlap Online, december 1.)