Az ellenzéki sajtó hajlamos azzal vádolni az ország első emberét, hogy azonosítja magát a néppel, az országgal, a nemzettel, a hazával. Ezekben az okfejtésekben van is valami.
Amikor a magyar kormányt kárhoztatják, korholják, szidalmazzák valamivel, akkor erre Orbán Viktor úgy szokott válaszolni Brüsszelben vagy Strasbourgban, esetleg a budapesti parlamentben, mintha a politikai ellenfelei nem az ő adminisztrációját támadnák, hanem Magyarországot, a magyar népet, a magyar hazát, a magyar nemzetet. Válaszában annyi az igazság, hogy ő és az immár ötödik kormánya dönt valamiről, amelynek kedvezőtlen következményei kétségkívül országunk lakóit sújtják. Ettől persze nem leszünk okosabbak. Épp ezért érdemes górcső alá venni az általa emlegetett fogalmakat, esetünkben például a haza szó tartalmát.
A rendszerváltás óta állítom időrendbe a mögöttünk hagyott hetekre jellemző mondatokat. Ez 35-ször 52, vagyis 1820 hét szorozva alkalmaként 21 mondattal. Az egyszerűség kedvéért harmincezerrel számolhatunk. Eme összeállításoknak Orbán ötszörös miniszterelnökként, hivatali idejében a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként az egyik legrégebbi és valószínűleg a leggyakoribb szereplője.
Beírtam a keresőbe, hogy haza, és mintegy száz mondat jött ki a nevénél. Közülük azonban csupán 34 tartalmazza a haza kifejezést, a többi megoszlik a hazafi és a hazaáruló között. A 34 közül pedig kiemelkedett egyetlen mondat, „A haza nem lehet ellenzékben.” A politikusi életmű egyik alapkövét Orbán Viktor többször is értelmezte. Talán azért, nem nem volt elégedett azzal, amit 2002-ben, immár leváltott, de még ügyvezető miniszterelnökként a budai Várban mondott..
Íme, néhány változat: „A pártjaink lehetnek ellenzékben, a haza azonban nem.” (Hír TV, 2013. február 22.) „A haza nem lehet ellenzékben, mert magasan a pártok fölött áll.” (YouTube.com, 2018. május 10.) „Mi voltunk ellenzékben, de a haza nem lehet ellenzékben.” (Facebook.com, 2025. április 23.) De túlságosan előreszaladtunk, bár talán hasznára válik az olvasónak, ha látja, hogy egy mondat milyen utat járt be csaknem negyedszázad alatt.
Maradjunk még a Dísz-téren, ahol a hatalomtól átmenetileg búcsúzó miniszterelnök fejtegetéseit sokan hallgatták. Az akkor még kormánypártinak nevezhető és hozzá közel álló szerkesztőségek szerint mintegy százezren. Akik azonban ismerik a középkori kivégzéseknek helyet adó tér befogadóképességét, azok kétségbe vonják e számot. Ám a több tízezres hallgatóság reális arányt tükröz. De mit is jelent valójában a nagy visszhangot kiváltó mondat? A kérdés azért fontos, mert a lényegéig csupaszított szöveg akkori és későbbi összefüggéseiben is értelmezhető. Ha úgy tetszik: a textus a kontextusban.
A győri Kisalföld az idő tájt a legnagyobb példányszámú vidéki napilap volt. A Magyar Távirati Iroda tudósítására támaszkodva így közölte 2002. május 8-án Orbán Viktor gondolatmenetét: „Nem vagyunk, nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. Ellenzékben csak egy kormány lehet a saját népéhez képest, ha rossz döntéseket hoz.” Erre hajazott két nap múlva a Szabad Föld című hetilap hasábjain Gajdics Ottó, aki azóta szédületes karriert futott be a 2010 utáni kormánypárti sajtóban: „Ahogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondta: ’A haza nem lehet ellenzékben.’ És még hozzátett valami fontosat: egy kormány kerülhet ellenzékbe saját népéhez képest, ha feladja a nemzeti értékeket.”
Az iménti mozzanatokból kirajzolódik: Orbántól 2002-ben nem áll távol az a gondolat, hogy az ő kormánya képviseli az igazságot. Ha pedig a kétfordulós választáson olyan pártok kerekednek fölül, amelyek szerinte nem a magyar nép érdekeit képviselik, akkor előtérbe kerül a illyésgyulai értelemben megfogalmazott „haza a magasban”. E gondolatmenetet imigyen húzza alá 2002. május 9-én az immár csak ügyvezető miniszterelnök félhivatalos szócsöveként funkcionáló Magyar Nemzet: „Ha tágasabb jövőt akarunk, akkor felfelé, az ég felé kell építkeznünk.”
Ez értelmezésem szerint azt jelenti, hogy Orbánnak reformátusként (keresztyénként) el kéne hagynia az ipszilont. Máskülönben nem tágíthatja vonzáskörét az y nélküli kereszténység, a hívők többségét kitevő katolikusok irányába. Mindazonáltal az a benyomásom, hogy a kálvinista politikus nemcsak a magyar katolikusokkal szerette volna bővíteni a táborát. Nehéz manapság, az Ursula von der Leyent és Manfred Webert kifigurázó plakátok idején elképzelni, de két évvel az Európai Unióba való felvételünk előtt Orbán Viktor a lutheránus németek politikai szervezetével, a CDU-val, illetve a katolikus németekével, a CSU-val kereste a kapcsolatot, hisz’ az ő pártjaik dominálták az Európai Parlamentet. Majd, immár ellenzéki politikusként ő lett a magyar országgyűlés ama bizottságának vezetője, amely előkészítette az Európai Unióba való belépést.
A teljesség kedvéért érdemes ezt a sajtószemlét a másik politikai oldal értelmezéseivel is gyarapítani. A Dísz-téren, ahol a választási vesztes beszélt a híveihez, a győztesek egyike, a kisebbik koalíciós párthoz közel álló Beszélő a 2002/5. számában ezt emelte ki Orbán Viktor szónoklatából: „Mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk ellenzékben. Mert a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török vagy tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége.”
A beszéd rögtönzöttségéről árulkodik, hogy a leváltott miniszterelnök először a törökdúlást említette, holott a tatárok évszázadokkal korábban dúlták föl a hazánkat. A történelmi párhuzammal pedig egy mondatba sikerült funkciótlanul elhelyeznie, hogy már nem a pártjáé a kormányzás lehetősége. Ez utóbbi félmondat 2002. május 9-én meg is ihlette a Blikk című bulvárlap fullánkos tollú főszerkesztőjét. Pallagi Ferenc szerint „Azt mondta Orbán Viktor, hogy akik a téren előtte állnak, ők a Haza, és a Haza nem lehet ellenzékben. Akik meg nem állnak a téren, azok nyilván nem a Haza.”
A továbbiakban Orbán Viktor baloldali és liberális ellenzéke, amely egyébként 2002 és 2010 között nem is volt ellenzékben, tartotta magát ama értelmezéshez, miszerint „a haza nem lehet ellenzékben” az okfejtés leszűkítését jelenti. Vagyis a Fidesz örökös elnőke kitagadja a nemzetből a politikai ellenfeleit. Legföljebb arra a kompromisszumra hajlamos, amelyet néhány napja, többszöri kísérletezés után így fogalmazott meg: „Ők is benne vannak a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban.” (Facebook.com, 2025. április 23.)
Tíz mondat az ellenzéktelenített hazáról
Meglehet, pártjaink és képviselőink az országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, ügyvezető miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. május 9.)
„A haza nem lehet ellenzékben” - ha lefosztjuk róla a pátoszt, azt jelenti: a haza ott van, ahol én vagyok, mi vagyunk a haza, aki nincs velünk - legelsősorban a politikai ellenfeleink - , az a haza ellen van. (Rádai Eszter újságíró, Mozgó Világ, 2004/5.)
Ha volt rossz politikai mondat az elmúlt másfél évtizedben, biztosan a legrosszabb és legkártékonyabb ez volt: „A haza nem lehet ellenzékben.” (Komoróczy Géza történész, Élet és Irodalom, 2007. december 14.)
Bármi volt is a szándéka a Dísz-téri szónoklatnak, az ott egybegyűlt közönség számára csak egyet jelenthetett Orbán Viktor hírhedt kitétele: „a haza nem lehet ellenzékben”. Nekik csak azt jelenthette: mi képviseljük a hazát, aki ellenünk van, az hatalombitorló idegen. (Ripp Géza történész, Mozgó Világ, 2008/5.)
Orbán politikájának lényege, hogy a haza csak akkor nincs ellenzékben, amikor a hatalom a jobboldalé. (Kis János volt SZDSZ- politikus, Magyar Narancs, 2013. március 28.)
Tudjuk, a haza nem lehet ellenzékben. De ez sajnos fordítva is igaz: az ellenzék nem lehet a hazában. (Bánki György pszichiáter, Népszava, 2014. május 30.)
A kormánypárti sajtóban folyik egy diskurzus, hogy ha az ellenzék nyer, akkor valójában mégsem nyer, mert a haza nem lehet ellenzékben. (Csaba László közgazdász, Magyar Hang, 2021. július 16.)
A haza nem lehet várólistán. (Magyar Péter tiszapárti politikus, ATV Spirit, 2025. március 15.)
A haza nem lehet ellenzékben, de a hazaárulók igen. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Telex.hu, 2025. április 12.)
A haza nem lehet előzetesben. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2025. május 1.)
