Újabb osztálytársunkat temettük el. Most már öten nyugosznak a K-i köztemetőben. Jancsi is mérnök lett, mint a legtöbb osztálytársam; egész felnőtt életében autókkal foglalkozott. Először benzinkutat üzemeltetett a város határán lévő szélmalomnál. Ezzel magyarázható, hogy amikor a szegedi egyetemen tanítottam, út közben mindig nála tankoltam. Ilyenkor kávéztunk, és megbeszéltük az ország-világ dolgait.
Aztán a szállítmányozásra váltott, ezt a céget örökölték a fiai. Nagyban, kamionokkal csinálta, és a város megbecsült polgára lett. Azt hiszem, a közéletből leginkább az üzemanyag ára érdekelte. Annak függvényében dicsérte vagy szidta a kormányt, hogy a benzinben mennyi volt az adótartam. Én viszont médiatörténettel foglalkoztam, és a nyilvánosságról írtam blogot. Miközben kedveltük egymást, hisz’ gimnazista korunkban együtt atlétizáltunk - ő jó gátfutó volt -, az érdeklődési körünk különbözött.
Mintegy nyolcezer bejegyzésemnek még nem lett olvasója, ez a helyzet változott meg 2021-ben. Jancsi bejelentkezett a közösségi oldalamra, és a következő osztálytalálkozón elmesélte, hogy amióta rákot diagnosztizáltak nála, nincs lelki ereje hosszú cikkeket végigolvasni, amelyek ráadásul nem is az ő érdeklődési körével foglalkoznak. De ha olyasmivel kecsegtetném, ami rövid, akár csak mondatnyi, akkor a kezelések szüneteiben a mobiltelefonján el-eltűnődne rajta.
Mondandóját úgy fordítottam le, hogy Jancsi nem a kész, kidolgozott véleményemre kíváncsi. Azt várja tőlem, hogy egy-egy figyelemre méltó fogalomról sokféle véleményt adjak közre. Ő majd eltűnődik rajtuk, és eldönti, melyiket fogadja el. Keretként kínálkozott a tízes szám, amely állítólag annak köszönheti az elismertségét, hogy tíz ujjunk van. Közös találmányunk azóta Tíz mondat címmel jelenik meg a közösségi üzenőfalamon.
Már több százezren olvasták. A jelek arra utalnak, hogy mások is érdeklődnek a mondatnyira csupaszított vélemények iránt. Úgy látszik, mások is szeretnek töprengeni az egyértelmű álláspontokról. Mások is szeretik kiválasztani a számukra legrokonszenvesebb értelmezést. Elviselik az ellenszenves véleményt, ha meglelhetik azt is, ami a legközelebb áll hozzájuk.
Jancsi kezdetben csak ikonokkal, mosolygó vagy lefelé görbülő szájú arcokkal jelezte az értékítéletét. Aztán egy-egy szóval nyilvánított véleményt. Nem jutott azonban tovább a tőmondatnál, mert a múlt év utolsó napján beteljesedett a sorsa. A temetés után egy belvárosi sörözőben tartottuk az osztálytalálkozót. Többnyire róla beszélgettünk. Én az ihlető társszerzőtől búcsúztam, aki eltalálta sok olvasóm gusztusát.
Tíz mondat a halálról
A végrendeletét majdnem mindenki megírja, ha szeretne beleszólni a sorsába a halála után is. (Beke György író, Mérték, 1992. augusztus 23.)
Ha élet és halál között kellene választanom, én az újjászületést választanám. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1993. november 12.)
Az ember nem a haláltól fél, hanem a halál körülményeitől. (Szabó Magda író, Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember 21.)
Vannak, akik úgy félnek a haláltól, hogy sosem kezdenek el élni. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2001. június 30.)
Az író a halála után száz évvel érettségizik. (Lázár Ervin író, Magyar Nemzet, 2001. december 22.)
A legjobban megszervezett egészségügy is csak halogatni képes a halált. (Bitó László író, Népszabadság, 2007. március 22.)
A politikában van élet a halál után. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2014. április 7.)
Az élet a halállal teljesedik ki. (Fehér László festőművész, Népszava, 2016. április 18.)
A haláltól nem félni kell, hanem megbarátkozni azzal, hogy én sem leszek kivétel. (Nagy Bandó András humorista, HírKlikk.hu, 2021. november 6.)
Egy regényhős halála felér egy családtagéval. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, 2023. november 4.)
