Tegnap este figyelemre méltó beszélgetést hallottam a SpiritFM stúdiójából. Két politológus, Ceglédi Zoltán és Lakner Zoltán egymás szájából vette ki a szót. Gondolatcseréjük aktuálpolitikai érzékenységről árulkodott. Mintha Ceglédi hozta volna szóba Gyurcsány Ferenc minapi kijelentését, miszerint „Fizessenek a gazdagok!” Lakner pedig vette a lapot, és kitágította a látóhatárt.

Azt fejtegette, hogy hat esztendeje a szocialisták újdonsült miniszterelnök-jelöltje, Botka László szegedi polgármester is ezzel kampányolt. Úgy vélte, abban a két politikus egyetért, hogy jó volna,  ha a gazdag emberek is kivennék részüket a közteherviselésből. A különbséget abban látta, hogy 2017-ben a szocialista politikus a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését hangsúlyozta, 2023-ban pedig a dékás politikus azokat a milliárdosokat marasztalta el, akik állami pénzből gazdagodtak meg.

Okfejtését Lakner Zoltán így foglalta össze: „Az utóbbi években a Fizessenek a gazdagok! kopirájt nélkül kezd visszaszivárogni a nyilvánosságba.” A copy (másolás) és a right (jog) összevonása a mű szerzőjét védi a jogtalan másolással és terjesztéssel szemben. Ilyenkor beírunk a körbe vagy két zárójel közé egy c betűt, és utána biggyesztjük a műalkotás évét meg a szerzői jog tulajdonosának nevét is.

Igen ám, de ha politikai jelmondatról van szó, akkor mihez kezdjünk azzal, amit épp Gyurcsány Ferenc fogalmazott meg: „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021. augusztus 26.) Vagyis szabad a gazda. Ha kedvünk szottyan hozzá, a hatásos mondatot akár a nevünkre is írhatjuk. Márpedig a politikai jelmondat attól hatásos, hogy a nyilvánosság fórumain sokan farigcsáltak rajta.

Nem lepődnék meg, ha egy mikrofilológiai nyomozás kiderítené,  hogy először a XVIII. században hangzott el francia nyelverületen. Egy szalonban a felvilágosodás úttörői pedzegették a társadalmi egyenlőtlenségeket. A XIX. század utolsó harmadában pedig a munkásmozgalom érdekvédelmi szervezetei révén újabb hangsúlyt kapott. A magyar szociáldemokrácia kutatói talán még olyanok nevét is ismerik, akik zászlajukra tűzték az ígéretes jelmondatot, amelynek jelentései csak a második világháború után bontakoztak ki.

Aki először használta, az Losonczy Géza a kommunista pártlap 1945-ös évfolyamában. Mindmáig ez hangzik nyelvileg a legigényesebben. A Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője ezt írta: „Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok!” Az akkor 28 éves újságíró leginkább azokat kárhoztatta, akik a háborún gazdagodtak meg. Esetében mégse erőltetném a szerzői jogot, mert egy pártlap belpolitikai rovatvezetője olykor a főszerkesztőnél is bizalmibb ember.

A pártvezetők ritkán bajlódnak azzal, hogy a főszerkesztővel vegyék föl a kapcsolatot, aki majd elmondja a rovatvezetőnek, hogy mit kéne csinálni. Egyenesen a belpolitikai rovatvezetőhöz fordulnak, így kevésbé torzul az utasítás. Lehetséges, hogy a jelmondatot maga Rákosi Mátyás találta ki, csak éppen Losonczy szájába adta? Ha balul sülne el, akkor elhatárolódhasson tőle? Ennek valószínűségét két mozzanat is sejteti.

Losonczy Géza később maga is úgy hivatkozik rá a Szabad Nép hasábjain, mint a Magyar Kommunista Párt immár hivatalos álláspontjára, mely Rákosi elvtárs személyes véleményét tükrözi. A másik mozzanat a jelmondat alapos előkészítésére vall. Miközben tízezrek özönlöttek a Váci-úton, a korabeli tudósítók azt írták, hogy a tömegen végighullámzott a „Fizessenek a gazdagok!” kiáltás. A nagygyűlés színhelyén, a Láng Gépgyár előtti téren pedig a tömegből kiáltották fel a tribünön álló Rákosihoz, aki látszólag spontánul, valójában előkészített módon adta közre a jelmondatot.

A Fizessenek a gazdagok! rétegei Antos István pénzügyminisztériumi államtitkár értelmezésében tárultak fel. A közgazdász megnevezte a három új adónemet. A jövedelem-többletadó azokat sújtotta, akik havi ezer forintnál többet kerestek. A vagyonadó azokat, akiknek a jövedelme húszezer forintnál többre rúgott. A vagyondézsma pedig azokat, akiknek a vagyona hatvenötezer forintnál több volt. Ehhez a mai olvasónak ismernie kéne a forint akkori értékét.

Egy doboz cigaretta 4 forint 56 fillérbe került, egy kiló cukor 7.60-ba, a gyorsvonati jegy Szeged és Budapest között 49.80-ba, egy kiló kenyér 96 fillérbe, a legolcsóbb mozijegy 1.20-ba, egy liter tej 2 forintba, egy tojás 2.50-be, a havi villamosbérlet 30 forint 60 fillérbe. Az apám egy falusi bolt vezetőjeként havi 800 forintot keresett. Ha Antos államtitkár vizsgálata azt is beszámította volna, hogy a kenyérért, a húsfélékért nem fizettünk, akkor bizony mi is megszenvedtük volna a jövedelem-többletadót, holott albérletben laktunk.

Az államtitkár azt is elmondta a korabeli sajtóban, hogy a széles társadalmi rétegeket megsarcoló adónemekből havi 60 millió forintnyi bevételre tett szert az államkincstár. E pénzekből kellett volna az úgynevezett hároméves terv célkitűzéseit megvalósítani. Amikor azonban Rákosi már nem a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese volt, az egyeduralmat gyakorló párt vezetőjeként azt hangsúlyozta, hogy az egyre közismertebb jelmondat nem a gazdagok megadóztatását jelenti, hanem a vagyonok elvételét.

Amidőn 2017-ben Botka László fölelevenítette a régi jelmondatot, vajon tisztában volt-e a több rétegű jelentésével? Az a benyomásom, hogy igen. Szerinte a százmillió forintnál nagyobb vagyon, például a száz hektárnál nagyobb földbirtok után kellett volna adózni. Az újságok beszámoltak az országjárásáról. Az őt hallgató tömegben mindig akadtak, akik helyeselték, hogy „Fizessenek a gazdagok!”

De arról is tűnődött az egyik újságíró, hogy ha Gőgös Zoltán MSZP-politikus elmegy a gazdatársai közé, hogyan győzi meg őket az adóztatás létjogosultságáról, ha sokan száz hektárnál többet művelnek. Azt olvastam ki a korabeli értelmezésekből, hogy Botkát a saját pártja buktatta meg. Az ellenzéki MSZP ugyanis harapófogóban találta magát. A jelmondat hangsúlyozásával sok szavazatot szerzett volna a szegények körében, de elvesztette volna a vagyonos rokonszenvezőket, akik anyagilag támogatták volna a választási kampányát.

A bejegyzésem utáni összeállításból az is kirajzolódik, hogy Botka László és Gyurcsány Ferenc között az MSZP egyik társelnöke és a Szikra Mozgalom alapítója is használta a Fizessenek a gazdagok! jelmondatot. Vajon miért? A két politológus SpiritFM-beli sorozata folytatódik. Talán addigra a dékás, a szocialista és a szikrás politikus is kifejti, hogy a Losonczy Géza által fémjelzett szállóigéből mit tart elvetendőnek és mit megvalósíthatónak.                    

Tíz mondat egy politikai jelmondatról

Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok! (Losonczy Géza újságíró, Szabad Nép, 1945. április 11.)

A hároméves terv gazdasági előfeltétele, hogy megvalósuljon végre az a követelés, amelyet gyakran hangoztattunk, de nem tudtunk az életbe átvinni: az, hogy fizessenek a gazdagok. (Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt elnöke, a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese, Szabad Nép, 1947. május 10.)

Mindhárom adónem, a jövedelem-többletadó, a vagyonadó és a vagyondézsma a tehetős adózókat érinti, és így lényegében a Magyar Kommunista Párt követelését valósítja meg: Fizessenek a gazdagok. (Antos István pénzügyi államtitkár, Szabad Nép, 1947. augusztus 24.)

Elhatároztuk - mondja Rákosi elvtárs -, hogy erősítjük a harc osztályjellegét, ez legnépszerűbben a „fizessenek a gazdagok” jelszóban nyer kifejezést. (Betlen Oszkár újságíró Rákosi Mátyás válogatott beszédei és cikkei című kötetéről, Szabad Nép, 1950. május 28.)

A ma induló kampányunk címe: „Tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!” Igenis azt gondolom, hogy Magyarországon a gazdagok - milliárdosok, milliomosok, milliós fizetéssel rendelkezők - nem veszik ki megfelelőképpen a részüket a közös feladatok megoldásából. (Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Népszava, 2017. március 14.)

Lehet, hogy elsőre szokatlanul hangzik, hogy „fizessenek a gazdagok”, de meg kell látni Botka fellépésében az újító szellemet, a kísérletet. Azt, hogy a baloldal meg akarja szólítani az igazi veszteseket, megpróbál új szavazatokat gyűjteni. Ez nem megy radikalizmus nélkül. (Földes György történész, 168 Óra, 2017. május 4.)

Már az akkori beszélgetésben elhangzott - de az interjú szerkesztett változatába nem került be - a Fizessenek a gazdagok!, ami később a miniszterelnök-jelölt kampányszövege lett. Csodálkozásunkra azt mondta, semmi új elem nincs abban, amit nekünk elmondott, hiszen hónapok óta ezt szajkózza a párttársainak. Az interjú mégis hatalmas vihart kavart. (Pungor András újságíró, 168 Óra, 2017. október 6.)

Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre, az MSZP újdonsült társelnöke, HírKlikk.hu, 2022. október 30.)

Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt. (Jámbor András országgyűlési képviselő, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Narancs, 2023. március 2.)

Amikor azt mondom, hogy nincs mese, fizessenek a gazdagok, és vegyék tudomásul, hogy mi pedig vissza fogjuk venni az ország irányításának lehetőségét, jogát és hétköznapi gyakorlatát, akkor szó sincs fenyegetésről. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2023. szeptember 22.)