Tegnap figyelemre méltó cikk jelent a hvg.hu-n. Domány András adta közre, hogy a Magyat Lapkiadók Egyesülete kezdeményezésére az országgyűlés törvényalkotási bizottsága ma, pénteken megvitatja, érdemes-e a napilapok áfáját nulla százalékra csökkenteni. Mire e sorok napvilágot látnak, a honatyák és -anyák talán már el is döntötték, helyet adnak-e az MLE akciójának.
Domány kolléga felvázolta, hogy a tulajdonképpen politikai értékektől független javaslat milyen állapotban találja a hazai napilapokat. Az állami mentőkötél végén ugyanis szinte kizárólag kormánypárti szerkesztőségek kapkodnak a levegőért. Például a cikkíró a Mediaworks gondozásában „húsz regionális terméket” említ, és hozzájuk sorolja a Borsot, a Magyar Nemzetet meg a Nemzeti Sportot is. Csakhogy az a húsz csupán tizenkilenc. Tizennyolc megyei napilap és egy városi, a dunaújvárosi, Pest megyében ugyanis nincs megyei napilap.
A magyarnarancs.hu névtelen szerzője pontosabban fogalmaz, bizonyára azért, mert a hetilap rendszeresen foglalkoztat olyan újságírókat, akik jobban ismerik a vidéki sajtót. De nemcsak ezért hozom szóba azokat a fránya számokat. Azért is, mert a legutóbbi évtizedben bennünket is elért a világtendencia. Az offline sajtó nyereségéből létrehozott online szerkesztőségek legyűrték a papír alapú sajtót. A Médianapló 2010-es tanúsága szerint a Fidesz hatalomra jutásakor még 42 magyarországi napilapot számoltam össze. Már csaknem felényire csökkent a számuk.
E folyamat kialakításában a nemzetközi tapasztalatokkal ellentétes katalizátori szerepet játszott a Fidesz, amely szavazói bázisát a vidéki Magyarországon találta meg. Leginkább a kistelepüléseken, ahol anyagi, életkori és technikai okok miatt ma sem vert gyökeret a digitális sajtó. Bár csökkenő mértékben, de a nagy múltú megyei napilapnak még mindig van helyi olvasótábora. Ezzel magyarázható, hogy a hatalmon lévők nem a digitális átállás gyorsítására neveztek ki kormánybiztost, hanem a lassítására.
Azért nem lep meg, hogy a törvényalkotási bizottság felkarolta az MLE kezdeményezését, mert a költségvetés sanyarú helyzetben van. Az uniós források elapadtak, az állami propagandára fordítható pénzből kevesebb jut a veszteséges megyei napilapok kistafírozására. Az online Magyar Narancs névtelen cikkírója érdekes összefüggést pedzeget. Szerinte az áfa esetleges megszüntetése az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot, a Népszavát is levegőhöz juttatja. Eme összefüggéshez csatolnék egy másikat is.
Július elsejétől válik érvényessé az úgynevezett környezetvédelmi termékdíj, amely a gumiabroncs, a sütőolaj, a textília, az irodai papír és a témánk szempontjából fontos „reklámhordozó sajtótermék” megadóztatását jelenti. A Népszava mai száma szerint „az újrahasznosítható termékek gyártóit és forgalmazóit érintő …költségek az eddig nagyjából hasonló termékkörre kivetett környezetvédelmi termékdíj átlag 3,5-szeresésére rúgnak”.
Az a benyomásom, hogy az állami döntéshozók felismerték: a hozzájuk húzó napilapokat kényszerhelyzetbe hozta a papírár mintegy harmincszázalékos emelkedése. Nem bírnák kigazdálkodni a plusz adóemelést is, márpedig az államkincstár üres. A napilapos áfa megszüntetése a papír alapú sajtóhoz ragaszkodó Fidesz-szavazók megtartását eredményezheti. Ezért elfogadható ár, hogy átmenetileg a Népszava is megúszhatja.
Tíz mondat a napilapokról
Az MSZP úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)
A választások előtt Közgép-hirdetésekkel juttatott látványosan pénzt a két ellenzéki napilapnak. (Tamás Ervin újságíró Simicska Lajosról, Népszabadság, 2014. szeptember 13.)
Továbbra is nyitott kérdés marad, hogy mi lesz a legnagyobb példányszámban elkelő napilap sorsa. (Rényi Pál Dániel újságíró a Népszabadságról, 444.hu, 2016. június 30.)
Az egyetlen hatékony független (országos) napilap ma a konzervatív Magyar Nemzet. (Tamás Gáspár Miklós filozófus a Simicska Lajoshoz került újságról, hvg.hu, 2016. november 2.)
Mára mi lettünk a legnagyobb példányszámú országos napilap, nemcsak a jobboldalon. (Széles Gábor üzletember, a Magyar Hírlap tulajdonosa, Magyar Hírlap, 2016. december 2.)
A Népszava, ha továbbra is hozzá húznak a bezárt Népszabadság olvasói, hamarosan a legnagyobb példányszámú országos közéleti napilappá válhat. (Juhász Gábor újságíró, hvg.hu, 2016. december 8.)
Holnaptól nem marad olyan országos politikai napilap, amelyet így vagy úgy ne a kormány tartana el. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2018. április 11.)
A legolvasottabb napilap nem tudott megélni, az alig olvasott kormánylapok viszont képesek. (Stumpf András újságíró a Népszabadságról, Válaszonline.hu, 2020. június 24.)
A demokratikus közélet elengedhetetlen elemének tartja a parlament egyik bizottsága a napilapokat, miközben szinte csak kormánypárti maradt belőlük. (Domány András újságíró, hvg.hu, 2023. június 29.)
A napilapok közül már csak egy tekinthető újságnak, ha némileg domesztikáltan is. (Tamás Ervin újságíró a Népszaváról, Újnépszabadság.com, 2023. június 30.)
