A Klubrádió egyik értékes munkatársa Józsa Márta, ezúttal azonban nem ecsetelném szerkesztői adottságait. Más a témám, mindazonáltal március közepe óta sugárzott műsora, az Azt beszélik kitörési pont lehet a fővárosba és környékére beszorított rádió számára. Úgynevezett vidéki újságírókkal készíti, közülük az egyik, Bethlen Tamás már bedolgozta magát a figyelemre méltó műsorba.

Kellemes az orgánuma, kisujjában van a borsodi régió, élménybeszámolóival hozza az észak-magyarországi hangulatot. Aligha véletlen, hogy meghívták a szintén pénteki Hetes Stúdióba, kiegészítendő a műsorvezető Rózsa Péter, az állandó résztvevő Bolgár György és a gyakori meghívott, Horváth Gábor közelítésmódját, nézőpontját. A neves újságírók kedvesen fogadták az újoncot. Őszintén kíváncsiak voltak rá, és noszogatták a kezdetben elfogódott, visszahúzódott vendéget, hogy fejtse ki az álláspontját a mögöttük hagyott hét eseményeiről, összefüggéseiről.

Bethlen kolléga kedvet is kapott a megszólaláshoz, ám amikor belekezdett, furcsa dolog történt. Még be sem fejezte a gondolatmenet első mondatát, már közbeszólt Bolgár György vagy Rózsa Péter. Néha Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztő-helyettese is, bár ő többet engedett meg a miskolci újságírónak, mert a hagyományos sajtóhoz kötődik, és szívesebben fogalmaz írásban nyomdakészen, mint élő adásban.

Érteni vélem, hogy a slágfertig rádiósok türelmetlenek, ha valaki körülményesebben fűzi gondolattá a szavait. De észre kellett volna venniük, hogy a miskolci kolléga másként éli meg a nyilvános helyzeteket, mint ők. Ha negyedszeri, ötödszöri közbeszólás után végre felszólították, hogy most már igazán kifejthetné a véleményét, megszívlelendő állásponttal szembesültek.  Ezt csodálkozva köszönték meg, aztán újra megszólalásra bátorították, biztatták, buzdították, nógatták, ösztönözték, sarkallták, unszolták. Majd megint csak belebeszéltek, félbeszakították, közbeszóltak, megakasztották, szavába vágtak. Csodálkozva, kedvesen, kíváncsian, kulturáltan - a „vidéki rokonnak” kijáró érdeklődéssel.

A mintegy órányi beszélgetésnek két csúcspontja volt. Az egyik az, hogy Bethlen Tamás belekezdett egy riportélménybe, a többiek persze nem hagyták folytatni. Majd Bolgár György, aki a saját műsorában képes röviden összefoglalni a betelefonálók töredezett álláspontját, ezúttal is kifejtette, hogy mit akart mondani az új stúdióvendég. A rezüméje hitelesebb lett volna, ha végighallgatja a „vidéki újságíró” megnyilvánulását.

A másik csúcspont az volt, hogy amikor szóba került a miskolci színház feltűnően színvonalas tevékenysége. Rózsa Péter elmondta, hogy „lement” Miskolcra, és „fergeteges” előadásokat látott. Néhány másodpercnyi zavart csönd, a műsorvezető alighanem maga elé képzelte Magyarország térképét, és rájött, hogy Miskolc magasabban fekszik Budapestnél. Önkritikusan pontosította magát, mondván, hogy „elment” Miskolcra.

A Klubrádió jó kitörési pontot választott, hogy egyszer majd kinőhesse a fővárost és környékét. De még sokat kell dolgozni azon, hogy Józsa Márta országszemlélete meghonosodjon az egyetlen ellenzéki hangvételű rádióban.