A jelmondat (szlogen) hívószavak halmaza. Többnyire jól megválasztott összessége. A magyar politikai kommunikációban bonyolultabb a helyzet. Sikertelenségre vannak ítélve azok a pártok, amelyek lemondanak az igei állítmány mozgósító hatásáról. Ha csak olyan jelmondatot képesek kiötleni, melyben fogalmak találhatóak, akkor előnyben részesítik a fogalmi gondolkodású értelmiségieket, és lemondanak az igei állítmánnyal bekapcsolható tömegek mozgósításáról.
Néhány napja erről a jelenségről közöltem egy húsz évvel ezelőtti Médianapló-bejegyzést. Nem robbant ki róla országos vita, néhányan azonban kifejtették a véleményüket. Okosakat mondtak, ráadásul ma már én is árnyaltabban látom a témát. Érdemes újra nekirugaszkodni. Már csak azért is, mert február elején kezdődött a politikai szezon, a pártok egymás után rendezték meg az évértékelőket. Az első emberek összefoglalták a pártjuk mögött hagyott esztendőt, és elmondták, hogy az idén mit terveznek.
Legutóbb a Jobbik tartott kongresszust Újpesten, egy furcsa nevű rendezvényközpontban. Az elnök, Gyöngyösi Márton olyan szónoki pultra támaszkodott, amelynek homlokzatán ezt olvashattuk: „Európa a biztonságunk!” Általában kijelentő mondat végére nem teszünk felkiáltójelet, kivétel azonban, ha felhevült állapotban vagyunk, vagy nyomatékosítani akarunk valamit. Tartalmilag nincs is bajom a jelmondattal, bár igei állítmány nincs benne. Talán nem is kell, elvégre az összejövetelt zárt körben tartották, mintegy 300 meghívottal. Aligha kell őket noszogatni, hogy azonosuljanak az újjászervezett párt programjával. Ha majd a vezetői járják az országot, bizonyára sort kerítenek arra is, hogy olyan állítmány írjanak az eléjük helyezett szószék homlokzatára, amely tömegeket mozgósít.
Egy másik párt, a Demokratikus Koalíció már el is indult az országjárásra. Pécsett szervezett egy kampánygyűlést. Az árnyékkormány miniszterelnöke, Dobrev Klára mögött hatalmas betűkkel ez a mondat tűnt fel: „A NATO-tagság megvédése”. Szerencsésebb lett volna a ’Védjük meg a NATO-tagságunkat!’ jelmondat. Van benne igei állítmány, és a mondat felszólító, következésképpen a végén indokolt a felkiáltójel. Feltételezhető persze, hogy az 1200 résztvevő mindegyike fogalmi gondolkodású, és őket már nem is kell mozgósítani. De akkor mihez kezdjünk a pártelnök Gyurcsány Ferenc néhány nappal korábbi évértékelőjével Budapesten? A pult homlokzatán ezt olvashattuk: „Elhozzuk a reményt!” A kijelentő mondat végére nem tettem volna ki a felkiáltó jelet, de talán a szónok felhevült állapotban volt. Mindenesetre a DK két népes rendezvényén a jelmondatok közti ellentmondás nyilvánvaló.
Most már csak vázlatosan a többi ellenzéki párt kongresszusáról, munkaértekezletéről, szezonindító összejöveteléről. Az MSZP társelnökei, Komjáthi Imre és Kunhalmi Ágnes előtt, ama bizonyos homlokzaton ezt olvashattuk: „Fordulat Magyarországnak!” (Vajon mit jelenthet?) A Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László előtt ez látszott: „Magyarország a magyaroké!” Donáth Anna Momentum-politikus előtt ezt emészthettük: „Vezessük új útra Magyarországot!” A jelek, sőt a jelmondatok is arra utalnak, hogy az ellenzéki pártok közül leginkább a Momentum akar mozgósítani. A DK pedig még nem döntötte el, hogy akar vagy nem akar.
