Médianapló

Médianapló-retró: Szabad-e ellenőrizni és irányítani a nyilvánosságot? (2002.01.05.)

2023. január 30. 08:14 - Zöldi László

 Készülök a második félévre. Februárban az Antall-kormány médiapolitikájával kezdem, ezért Kónya Imre híres dolgozatáért beültem a Szabó Ervin Könyvtár olvasótermébe. S bár annak idején vihart kavart az MDF-frakcióvezető zárt körben elhangzott előadása, most böngészve a Magyar Hírlap 1991. szeptember 9-i számában megjelent gondolatait, a szöveg csalódást keltett. Nem is annyira botrányos, mint amilyennek értelmezték akkoriban.

A kommunikáció szakos diákok számára úgy foglalom majd össze, hogy Antall József bizalmi embere egyévi kormányzás után áttekintette a helyzetet, és az értékelést megosztotta az MDF parlamenti képviselőivel. A médiaháború éleződő viszonyaival magyarázható, hogy a sajtóról szóló elmélkedést felhördülés fogadta. Mert mit is mondott a szakállas politikus az 1991. augusztus 24-25-i frakcióülésen? Szerinte a diktatúra médiafelfogását „ellenőrzött és irányított nyilvánosság” jellemzi.

Azt már én firtatom, vajon melyik az a kormányzat (végrehajtó hatalom), amelyik ne akarná ellenőrizni és irányítani a nyilvánosságot. A polgári demokráciában két hatalmi ág, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrzi a végrehajtó hatalmat. Manapság épp az a gond, hogy a Fidesz szervezte adminisztráció igyekszik háttérbe szorítani a másik két hatalmi ágat, ettől azonban a rendszer még nem lesz diktatórikus. Ahhoz, hogy diktatúra alakulhasson ki, meg kell szüntetni a hatalmi ágak megosztását. A diktatúra tehát a hatalmi ágak egyesítése, a demokrácia pedig a hatalmi ágak szétválasztása.

Ha a háttérbe szorított, de meg nem szüntetett törvényhozás, illetve a költségvetési eszközökkel megszorongatott igazságszolgáltatás kevésbé képes ellenőrizni a végrehajtó hatalmat, akkor ellenőrző szerepüket óhatatlanul a média veszi át. Mai szemmel olvasva Kónya Imre megállapítását, nem botránkoznék meg, legföljebb eltűnődnék rajta. Az MDF vezetői ugyanis rádöbbentek, hogy kicsúszott markukból a média, és megpróbálták legalább arra rátenni a kezüket, amelyet még befolyásolhattak. A frakcióvezető szerint „Az írott sajtónál összehasonlíthatatlanul fontosabb a rádió, és különösen a televízió.”

Ha e textust belehelyezem a kontextusba, akkor az MDF politikusai úgy gondolkodtak, hogy az MSZP kiprivatizálta alóluk a megyei lapokat. Ha pedig meg akarják tartani a hatalmat, legalább az úgynevezett nemzeti médiumokat, a Magyar Rádiót, a Magyar Televíziót és a Magyar Távirati Irodát kéne kormányzati befolyás alá vonni. Meglepett, hogy a korabeli sajtóból milyen kevesen reagáltak a frakcióvezető elgondolkoztató mondatára, amelyet nemcsak a dolgozatában írt le, hanem egy interjúban is kifejtett. Ezt szintén a Magyar Hírlapban találtam, az 1991. szeptember 7-i számban: „Azoknak a lapoknak kell információt adni, amelyek azt a valóságnak megfelelően közlik.”

Igen ám, de ki dönti el, hogy milyen a valóságnak megfelelően közölt információ? Csak tán nem a végrehajtó hatalom képviselője? A gyermeteg, naiv és őszinte Kónya-dolgozatban azt látom, hogy a rendszerváltás utáni első kormányzat emberei még nem értették a médiaviszonyokat. Ebben különböznek az Orbán-kormány kommunikációs szakembereitől.

 

komment
süti beállítások módosítása