Van egy kollégám, akire érdemes odafigyelni. Alig néhány éve araszol az újságírói pályán, de videóival ismertséget vívott ki magának. Pedig ha kormánypárti politikusokat szólít meg, többnyire nem is kap tőlük választ. A sikertelenséget megörökítő, nyúlfarknyi interjúk Fábián Tamás sikerei: látleletek a hazai nyilvánosság állapotáról.
A hét elején kétszer is fölkelt, hogy kérdezhesse a hajnali istentiszteletről kilépő miniszterelnököt. A templom ajtajától a kisbuszig háromszáz méternyi lehet a távolság, és az út tartott vagy másfél percig. Orbán Viktor paposan a hasára kulcsolt kézzel, merev arccal lépkedett, közte és a kérdező között azonban volt egy ember. Hétfőn egy 190 körüli, izmos férfi, aki az oldalával szelíden, ám határozottan taszigálta az okvetetlenkedő fiatalembert. Kedden pedig a miniszterelnöki sajtófőnök, aki próbálta a Telex munkatársát lebeszélni arról a fránya interjúról.
Országunk első embere a kisbusz ajtajában visszafordult, és arra, hogy „Miniszterelnök úr! Mikor válaszol a kérdéseinkre?”, ezt felelte: „Legyen szép ádventjük! Viszontlátásra.” Miközben néztem a felvételt, az volt a benyomásom, hogy a hosszú, egyszerre gyötrelmes és szánalmas úton nem az egyébként eredménytelen újságíró járt kanosszát, hanem a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Hasonló következtetésre jutott ma reggel hat és hét között Selmeci János, a Klubrádió ügyeletes műsorvezetője. Azt is elmondta, hogy szerinte Orbán sosem kedvelte az újságírókat.
A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy miniszterelnökünk véleménye a legutóbbi három évtizedben alakulgatott az újságírókról. A pályakezdő politikus még hálás is volt, ha szóba álltak vele a nyilvánosság képviselői. Sőt, pályakezdő miniszterelnökként is akadt példa a nyitottságára. Ehhez föl kell vázolni a korabeli sajtóviszonyokat. A Békés Megyei Hírlap interjút kért Medgyessy Pétertől, az MSZP miniszterelnök-jelöltjétől, akinek sajtófőnöke elhárította a lehetőséget, mondván, hogy a főnöke már elkötelezte magát a megye másik, jóval kisebb példányszámú napilapjának.
Ekkor telefonáltak a miniszterelnöki hivatalból. Kiderült, hogy Orbán Viktor hivatalos egy szarvasi kampánygyűlésre. Ha a szerkesztőség egyik munkatársa átutazna Szarvasra, akkor a miniszterelnök úr visszahozná a szolgálati kisbuszán Békéscsabára, közben pedig elkészülhetne vele az exkluzív interjú. A helyzet iróniája, hogy Árpási Zoltán főszerkesztő 1990-ben az MSZP képviselőjelöltje volt, ám ez 2002-ben a miniszterelnököt csöppet sem zavarta. Végül is út közben Niedzielski Katalin főszerkesztő-helyettes vette föl az interjút, olvasható az újság világhálós archívumában.
Tíz Orbán-mondat az újságírókról és az újságírókhoz
A hírhez nem lehet hozzájutni, és a hírforrás eldugul, ha az újságíró nem működik közre. (168 Óra, 1992. január 21.)
Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Népszabadság, 1992. február 7.)
/Hajdu Péterhez/ Nézd, mindig túlértékeltek bennünket, mármint az újságírók a politikusokat. (tv2, 2011. május 1.)
Önnek joga van úgy feltenni a kérdést, ahogy akarja, én pedig nem bújhatok ki a válasz alól. (Magyar Rádió, 2012. november 16.)
Kérdezhet is, de inkább előhozakodnék a saját gondolataimmal. (Magyar Rádió, 2014. június 13.)
/A közösségi oldalakról/ Mindenki újságíróvá vált. (Hír TV, 2018. április 10.)
Egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval. (Hír TV, 2019. január 10.)
Eddig sem vállaltuk, és ezután sem vállaljuk, hogy megmondjuk az újságíróknak, mit írhatnak és mit nem. (444.hu, 2019. március 18.)
Amikor a jobboldalhoz beszél Ungár képviselőtársunk, akkor idesorolja a jobboldal ismert publicistáit is. Mi a tisztelői vagyunk, de azt hiszem, Ön túlértékeli a szerepüket a jobboldal álláspontjának a kialakításában. (Miniszterelnök.hu, 2022. szeptember 26.)
Nyitottak vagyunk. Lehet nekünk kérdéseket feltenni, szívesen válaszolunk bármire. (Budapester Zeitung, 2022. október 24.)
