Készülve egy holnap délelőtti előadásra, a Magyar Sajtó 1999/3. számában tudósítást fedeztem föl egy szakmai tanácskozásról. A szerző a helyi sajtó helyzetéről számolt be. Ezt írta az egyik előadó „némileg ironikus” eszmefuttatásáról: „Zöldi szerint háromféle típusa van a sajtónak. Első az előkelő étterem szintjének megfelelő országos lapok. Második a McDonald’s szintjének megfelelő és külföldi tulajdonban lévő megyei lapok. A harmadik pedig a kifőzdék szintjén megjelent helyi lapok típusa.”

Nocsak. Ilyesmit mondtam 23 és fél évvel ezelőtt? Nem vonom kétségbe a tudósítás hitelességét. De nem is mentegetőzöm azzal, hogy most már árnyaltabban fogalmaznék. A kijelentés akkori felfogásomat tükrözi, ráadásul korántsem bántónak szántam. Elismerem a kifőzde előnyeit. Nyolc éve, mióta Józsefvárosból Újlipótvárosba költöztem, hétköznaponként egy közeli kifőzdében ebédelek. A koszt olcsó, házias és ízletes. Van azonban szakmai érvem is a helyi sajtó felértékelődésére. Haraszti Miklós médiapolitikus Amerikából hazahozott egy fogalmat, a tömbösödést. Úgy alkalmaznám a hazai sajtóviszonyokra, hogy amikor az éttermi hasonlatot használtam, akkor kétféle újságtípust különböztettem meg.

Az országos lapok politikailag tömbösödtek. Jobboldalira, baloldalira és liberálisra. De mert a szekértáborok lakói csupán a saját újságjukat kísérték figyelemmel, a világnézeti alapon működő napilapok óhatatlanul megosztották az olvasókat. Ezzel is magyarázható, hogy katasztrofálisan csökkent a példányszámuk. Az országos terjesztésű újságokkal ellentétben a megyei lapok papírra nyomtatva nem jutottak túl a megye határain. Következésképpen nem engedhették meg maguknak, hogy megosszák a megye lakosságát.

Gyakorlat volt, hogy a főszerkesztő tartott egy jobboldali, egy baloldali és egy liberális jegyzetírót, sőt a nagyobb és népesebb megyékben az összes parlamenti pártnak akadt értelmezője a szerkesztőségben. A különböző világnézetű újságírók közös légtérben dolgoztak, együtt eszegettek-iszogattak a Sajtóház büféjében. Megfértek egymással. Ez a helyzet fokozatosan változott 2010 óta, nem éppen előnyére. Ma már a megyei laphálózat egy kormány közeli nonprofit céghez, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítványhoz, az úgynevezett KESMÁ-hoz tartozik. Csak azok olvassák, akik a kormánypártokra szoktak szavazni.

Az eredmény pedig az, hogy a politikailag tömbösített megyei napilapok példányszám-csökkenésben utolérték az országosokat. A helyi sajtó felértékelődése tehát annak köszönhető, hogy egyelőre nem tömbösödött. Megmaradt ugyan a nyilvánosság mostohagyerekének, de még él és fejlődik.                        

Tíz mondat a helyi sajtóról

A megyében a helyi sajtó nagyhatalom, hisz’ mindenki abban keresi a neki érdekes helyi hírt. (Vágvölgyi B. András újságíró, a Magyar Narancs főszerkesztője, Hajdú-bihari Napló, 1992. március 2.)

A helyi sajtó legfontosabb jellemzője a helyismeret, a helyi érdekűség. (Balázs Géza nyelvész, Valóság, 1997/7.)

A független helyi lapok többsége a túlélésért küzd. (Müllner Jenő újságíró, a Hegyvidék című önkormányzati lap főszerkesztője, Magyar Sajtó, 2003/6.)

A helyi lap a kisközösség történelmét írja. (Gárdonyiné Kocsi Ilona móri logopédus, önkormányzati lapszerkesztő, Magyar Sajtó, 2004/5.)

A helyi sajtó néha negatívan közelít olyan témákhoz, amelyek a város javát szolgálják. (Dr. Ipkovich György ügyvéd, szombathelyi polgármester, Vas Népe, 2005. március 12.)

A sajtó először és nagyon sokáig helyi volt. Az utóbbi néhány évtizedben ismét kezd helyi lenni. (Zöldi László újságíró, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2006/1.)

 A helyi sajtó gyakran ugyanolyan alávetett, mint a többi intézmény. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2008. június 6.)

A helyi lap dolga, hogy a helyi olvasókat ellássa minden olyan hírrel, amit az országos médiumokból nem kaphatnak meg. (Szajbély Mihály irodalomtörténész, a szegedi egyetem médiatudomány tanszékének vezetője, Délmagyarország, 2010. május 22.)

Miért kell a helyi újság? Már a kérdésben benne van a válasz: azért, mert helyi. (Vajda Attila olimpiai bajnok kenus, Délmagyarország, 2010. május 22.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, 168 Óra, 2020. november 6.)