Stumpf András hivatásrendünk, az újságírás egyik közismert tagja. Az első Orbán-kormány alapította Heti Válasz munkatársa, aki kollégáival együtt a nehezebbik utat választotta. Ama 2015-ös februári napon a miniszterelnökből kiábrándult Simicska Lajossal maradtak, és jó hetilapot csináltak. Majd a választási vereség után létrehozták a Válaszonline.hu című portált. Tengődnek, hogy vérbeli újságírók lehessenek, akiket a kormány szigorúbb karanténba zárt, mint az állami hirdetésekkel hébe-hóba megkínált baloldali-liberális orgánumokat.    

Azért írtam le ezt a néhány sort, mert Lendvai Ildikó szocialista politikussal egy konzervatív értékrendű szellemi műhely főmunkatársa készített figyelemre méltó interjút. A veterán politikusnő a múlt század nyolcvanas éveitől ismert a hazai nyilvánosságban. A rendszerváltás után húsz évet töltött az országgyűlésben. Nyolc éve vonult vissza a Parlamentből, de maradt a közéletben. Hetente többször is kifejti álláspontját a fontosnak vélt témákról, aztán valamelyik glosszát publicisztikává bővíti a Népszava szombati számába.

Cikkei néha kimaradnak, mert kell a hely ellenzéki pártelnököknek, akik nála rosszabbul írnak. De így is háromszáz valahány publicisztikája látott napvilágot, amelyekért nem fogadott el honoráriumot. Becslésem szerint az ellenzék immár egyetlen napilapja nyolc-tízmillió forinttal tartozik neki. A Lefülelt mondatok című heti összeállításban gyakran idézek tőle, bár inkább a fészbukos bejegyzéseiből, mint a cikkeiből. Nem föltétlenül azért, mert az újságban bátortalanabb (pártszerűbb), mint a glosszáiban. Az alkatához, érdeklődéséhez jobban illik a rövid, csípős, csúfondáros, háziasszonyi hasonlatokkal tarkított jegyzet, mint a terjedelmesebb, méltóságteljesebb publicisztika.

A rendszerváltás utáni szállóigék mintegy háromezres gyűjteményében húsz mondatával van jelen, e teljesítménnyel az élmezőny közepén helyezkedik el. Mindegyik országgyűlési évére jut tehát egy-egy szellemes gondolat, amelyek közül a legtöbb a Parlamentből való távozása után jelent meg. A tegnapi interjúban nyolc mondatát húztam alá, az újságoldalnyi beszélgetésekben a csúcs tíz körül van. A bejegyzésem utáni kijelentések közül egy közelíti meg a szállóigét, amelyben Orbánék vagyongyűjtéssel nyomatékosított hatalomgyakorlására utal.

Az idézetcsokrot nemcsak az igényes olvasóknak szánom. Átnyújtom egy olyan honanyának is, akit a kompromisszumokkal terhes politikusi lét sem fosztott meg az önálló gondolkodás és a jó íráskészség luxusától.

Mondatok Lendvai Ildikótól (Válaszonline.hu, 2022. szeptember 12.)

A Kádár-rendszer egyre pongyolább diktatúra volt.

A Rózsadomb ránk szavaz, Borsod és Szabolcs szegényei meg a Fideszre.

A Fidesz legnagyobb választási győzelme után keverte magát ígéretszegési cunamiba.

A rezsitragédiák idejét éljük.

/Orbánékról/ Van miből veszíteniük.

/Gelencsér Ferenc Momentum-elnök „Kitartás.” mondatáról/ Súlyosan elhibázott szóhasználat, de nem ilyen egyszavas bejegyzésekről kellene vitatkozni.

Az ellenzékből se boldogítana gyengécske figurák előtérbe kerülése.

Hova írnék, ha nem volna Népszava, hova járnék, ha nem volna ATV?