Több digitális ismerősöm is tudakolta, vajon miért nem jelent meg üzenőfalamon a Lefülelt mondatok című összeállítás a mögöttünk hagyott hét sajtójából. Megszokták, hogy vasárnap délután öt körül szembesülhetnek a terméssel, és kibosszankodhatják magukat, vagy eltűnődhetnek rajta. Akadt köztük, aki arra gyanakodott, hogy mint oly sokan a magyar értelmiségiek közül, a választási vereség után e sorok írója is visszavonul a nyilvánosságtól.
Megfordult a fejemben, mégis úgy döntöttem, hogy egyelőre változatlanul dokumentálom a legjobb/legrosszabb mondatokat. Kirajzolódik ugyanis belőlük a véleményformálók közérzetivé stilizált magánérzete. E megfogalmazásban nincs elmarasztalás. Azt javaslom kiolvasni belőle, hogy érdemes figyelemmel kísérni azokat a (köz)véleményformálókat, akik saját magukon szűrik át a velük és a másokkal történteket. A benyomásaikat pedig megosztják másokkal is, többnyire a közösségi fórumok valamelyikén, leginkább persze a Facebookon.
A késést egyébként, a Lefülelt mondatok mai közlését az magyarázza, hogy hosszú idő után az unokáimat előnyben részesítettem azzal a fránya közélettel szemben, amely megint csalódást okozott. Ami pedig az immár közösségi oldalra föltett összeállítást illeti, a választás utáni hét termése arról árulkodik, hogy a politikusok, politológusok, újságírók és publicisták kibeszélték magukból a munkahelyi feszültségeket. Abban a korban vagyok, amikor az embernek már kialakul az életstratégiája. Arra jöttem rá, hogy kezelhetőek a munkával óhatatlanul együtt járó súrlódások.
Ha szívesen jártam be a szerkesztőségbe vagy a felsőoktatási intézménybe, akár másfél évtizedig is maradtam. De ha azt vettem észre, hogy a legszívesebben képen törölném a munkatársamat vagy a főnökömet, akkor azonnal más munkahelyet kerestem. Ahogy elnézem, így vannak ezzel az ellenzéki politikusok is. Külső körülmények (az ellenzéki választók és a hatalmon lévők módosított választási törvénye) arra kényszerítették őket, hogy összefogjanak. Az együttműködés hónapjai alatt felhalmozódtak a feszültségek, amelyek most, a kiadós vereség utáni héten sülnek ki.
Szellemi pofánvágások révén egymásban keresik a bűnbakot, nem is minden ok nélkül. Előbb-utóbb elérkezik azonban az igazi elemzések ideje, midőn a vereség szervezeti-szerkezeti okait is feltárhatják. Ezt még kivárom, és ha rajtam múlik, akkor dokumentálom is.
Lefülelt mondatok - MZP: „Gyurcsány alig várta, hogy elbukjuk a választást”
A legutóbbi napokban majd’ mindenki az országgyűlési választás eredményét latolgatta. Orbán Viktor diadalt ült, Gyurcsány Ferenc dobrevezett, Karácsony Gergely kételkedett, Donáth Anna és Lendvai Ildikó nem keresett bűnbakot, Ungár Péter pedig nem kerülte el a Parlamentet.
Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, április 3.)
Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, április 4.)
Nem szabad most egy-egy bűnbakot keresnünk. (Donáth Anna Momentum-politikus, Facebook.com, április 4.)
Ahogy szokta, a „baloldal” „megújul”. (Bödőcs Tibor humorista, Facebook.com, április 5.)
Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, április 6.)
A magyarországi baloldal belehergelte magát egy véleménybuborékba. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, Magyar Rádió, április 7.)
Budapest lehet, hogy buborék, de annak elég nagy. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, április 7.)
Lehet-e parlamenti választás útján leváltani ezt a rendszert? (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, ATV, április 7.)
Miként irányíthat egy félcivil, körön kívüli vezető hat áporodott, rutinba merevedő, legitimációs válsággal küzdő pártot? (Buják Attila újságíró Márki-Zay Péterről, 168 Óra, április 7.)
Az ellenzék idestova húsz éve nem találja Orbán Viktor ellenfelét. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Karc FM, április 7.)
Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, április 7.)
Ez az ember a múltat jelenti. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, Klubrádió, április 7.)
Alig várta, hogy elbukjuk a választást. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, 24.hu, április 8.)
Márki-Zay Péter a kétharmad felelőse. (Barkóczi Balázs DK-politikus, Facebook.com, április 8.)
Már mindenki megtartotta a sajtótájékoztatóját arról, hogy a másik a hibás. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, április 8.)
Ellenzékváltás nélkül nincs kormányváltás. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, április 8.)
Örülnék, ha az ellenzéki képviselők bejárnának a munkahelyükre. (Nagy Attila Tibor politológus a parlamenti munkáról, ATV, április 8.)
Nemcsak Márki-Zaynak, hanem a pártpolitikusoknak is menniük kell. (Lengyel László publicista az ellenzéki pártvezetőkről, Népszava, április 9.)
Dobrev Klárával győztünk volna. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, YouTube.com, április 9.)
Mindenkinek jobb lenne, ha ez a baloldal a sokadik vereség tán végleg távol tartaná magát a politikától. (Kiss Ferenc újságíró, Magyar Nemzet Online, április 10.)
Nem fogunk bojkottálni semmit, mert az ellenzék korlátozott lehetőségeinek a megoldását nem a további önkorlátozásban látjuk. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, április 10.)
