Tegnap lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból emlékezett meg róla barátja (és utódja a kormányfői székben). Boross Péter egyik mondata ez volt: „A televízióban néztem, illetve néztem volna az eskütételt, de felháborító módon valamilyen futballmeccs miatt nem közvetítették.” (Index.hu, 2022.04.08.) Az interjúalany augusztusban lesz 94 éves, e matuzsálemi korban már körülményes az emlékezés. Hadd segítsek neki a történtek felidézésével.
Antall József több mint kétórás beszédben ismertette 1990. május 22-én a kormányprogramot. Másnap folytatódott a parlamenti vita, és 42-en szóltak hozzá. Mindenki csak öt percet kapott, összesen azonban mintegy 200 percet. A miniszterelnök-jelölt 18.30-tól válaszolt nekik, fejtegetése 19.50-ig tartott. Majd az országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és következett az eskütétel, amire a Híradó visszakapcsolt ugyan néhány másodpercre, de kétségtelen, hogy az immár kormányfőt lekeverték. Este 8-kor kezdődött az AC Milan-Benfica BEK-döntő.
Az MDF irányította kulturális bizottság föl is kérte az MTV-t, hogy „az Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésre nagyobb figyelmet fordítson”. Ezzel nem értett egyet a Fidesz és az SZDSZ, ám akciójukra nem térek ki, mert a történteket nem a korabeli pártviszonyok felől érdemes megközelíteni. Egyetlen tévé sugárzott ugyanis országos adást, egy nagy nézettségű földfelszíni és egy kis nézettségű műholdas programmal. Az utóbbi nem jöhetett számításba a kormányeskü szempontjából. Az előbbi szerkesztőinek el kellett dönteniük, vajon a közszolgálati jellegű eseményt sugározzák-e, vagy a meccset közvetítsék.
Az egészből aligha lett volna purparlé, ha a Magyar Televíziónak lett volna elnöke. Csakhogy Nemeskürty István már lemondott, Hankiss Elemér pedig még nem foglalta el a helyét, amelyet Antall József az SZDSZ-es Tölgyessy Péterrel kötött paktum értelmében szánt neki. Ki húzza a rövidebbet? A miniszterelnök, akivel ellentétbe kerülhet a közintézmény? Vagy a szurkolók milliói, akik nem bocsátanák meg, hogy lemaradnak a BEK-döntőről? Az ügyeletes szerkesztő Antall Józsefet keverte le. Vajon az újdonsült miniszterelnök politikai összeesküvés áldozata lett?
Ezt Chrudinák Alajostól már nem kérdezhetjük meg. Információm szerint ő volt az ügyeletes szerkesztő. Igen ám, de nem titkolta, hogy a hatalomra került kormánypártokkal rokonszenvezik. Miért ne feltételezhetném róla, hogy ebben a helyzetben mégis szakemberként döntött?
Tíz mondat Antall Józsefről
A miniszterelnök úr ismét a felhőkből beszélt. (Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-politikus, Kurír, 1993. július 2.)
Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)
Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)
Mielőtt Antall József miniszterelnök lett, egy nap legfeljebb tíz percet lehetett beszélni másról, mint politikáról. Amikor megválasztották, öt percet. Amikor beteg lett, már csak két percet. (Varga Domokos György újságíró, Magyarország, 1995. szeptember 22.)
Hosszú beszédei, hosszú mondatai megértése minimum egy diplomát követelt. (Molnár Attila szociológus, Demokrata, 1996. április 4.)
Gyakran tartott interjúnak álcázott történelemórákat. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 1996. április 9.)
Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. De ez legyen a legkisebb baj, mert amit tett, az annál nagyobb volt. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)
Izolált, sokbeszédű ember volt, inkább visszafelé nézett. (Nádas Péter író, Magyar Hírlap, 2006. szeptember 29.)
Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)
Ha szegény Antallnak volt negyedórányi mondanivalója, az másfél órás monológba fordult át. (Tőkés Rudolf amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2018. szeptember 27.)
