E rovatnak évente egymillió olvasója van. Ami nem is olyan sok, elvégre ezt a számot 365-tel kell elosztani. A Médianapló épp azzal vívott ki magának némi respektet, hogy maradtam a kaptafánál. Nem vagyok politikai szakíró, és hiába értek a sajtóhoz meg a médiapolitikához,  eltorzulna az elemzésem, ha a tegnap esti vereség okát az ellenzék nyilvánosságszemléletében keresném. Ez is ok persze, de nem a leglényegesebb. Egyelőre maradnék a benyomásoknál.

Például annál, amit mások is észrevettek. Tegnap este 11 után az ellenzék miniszterelnök-jelöltje csak azért nem volt egyedül a színpadon, mert a családja elkísérte. Márki-Zay Péter hosszasan beszélt, és kitette hét gyermekét annak, hogy a télies hidegben vacogjanak. Pártcsaládjából a választási szövetségbe tömörölt ellenzéki szervezetek vezetői nem álltak mögéje. Az egyik, Gyurcsány Ferenc DK-s politikusok karéjában kulturáltan határolódott el a „Kapitánytól”. Jakab Péter, a Jobbik elnöke magányosan mondta ki, hogy érdekelt ugyan az ellenzéki pártok együttműködésében, de Márki-Zay Pétertől elbúcsúzott. Nem csillogott könny a szemében.

A hódmezővásárhelyi polgármester becsületére válik, hogy elvitte a balhét. Nem értenénk meg azonban a történteket, ha kizárólag az ő nyakába varrnánk a felelősséget. Kívülállóként nem tudhatom, vajon ki kezdeményezte, hogy a kampányban ő szántja majd végig az országot, a pártelnökök pedig azokban a körzetekben kampányolnak, amelyekben az embereik esélyesek a képviselőségre. Nyilvánvaló, hogy a módszer nem vált be. Ám ettől a pártvezetők még Márki-Zay mögé állhattak volna, hogy a rájuk szavazók szemébe nézzenek. A szembesítés elmaradt, és ahogy láttam ma reggel, közösségi üzenőfalukon sem csipkedték magukat. Elfelejtették megosztani velünk a véleményüket.

Az újságírással kacérkodó diákoknak azt tanítom: ha érvényesülni akarnak a digitális sajtóban, legyen a tarsolyukban néhány előre gyártott elem. Máskülönben nem tesznek eleget a gyorsújságírás követelményeinek. Egy magatartásforma jellemzésére például két szólást érdemes használni. Ha nemcsak elmarasztaljuk az illetőt, hanem szánjuk is, akkor pötyögtessük le, hogy „Hallgat, mint hal a szatyorban.” A tátogás kifejezi a szorult helyzetét. A másik mondás érdesebb, így hangzik: „Hallgat, mint süket disznó a búzában.” Ezzel jellemezném a „Kapitányukat” cserbenhagyó ellenzéki politikusokat.

Tíz mondat a választási eredményről

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. április 3.)

Ugyanúgy le vagyok taglózva, mint mindenki más. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. április 3.)

Valójában nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. (Jakab Péter Jobbik-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. április 3.)

Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az előválasztásról és Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. április 3.)

Márki-Zay Pétert magára hagyták, amikor a vereség okairól kellett vola számot adni a választás éjszakáján. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. április 3.)

Annyi tiszteletet megérdemelnének az ellenzéki szavazók, hogy Márki Zay Péter mögött ne csak az átfagyott gyerekek álljanak. (Kárpáti Iván újságíró, Facebook.com, 2022. április 4.)

Mintha nem láttam volna Márki-Zay mögött a pártvezetőket. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. április 4.)

A hat párt elnökének eszébe sem jutott, hogy legalább odaálljanak szerencsétlen Márki-Zay mögé a színpadon. (Maróthy Dávid ellenzéki szavazatszámláló, Facebook.com, 2022. április 4.)

Nem jó jel, hogy a hat párt nem állt ki együtt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 4.)

Tényleg csak a kapitány maradt a süllyedő hajón. (Szűcs Róbert Gábor nyugalmazott diplomata, Facebook.com, 2022. április 4.)