Miniszterelnökünk körül úgy alakult a helyzet, hogy kétfelé kell beszélnie. Orbán Viktornak az Európai Unió és a NATO külföldi összejövetelein meg kellett szavaznia az Oroszország elleni szankciókat. Hazatérve pedig úgy kellett megnyilvánulnia a hívei előtt, hogy még csak véletlenül se vádolhassák pálfordulással. Eme kényszerhelyzettel magyarázható, hogy a kormánypárti orgánumokban ki sem ejti Putyin nevét. De azt se mondta ki, csupán sugallja, hogy a szomszédunkban zajló háborút az ukránok kezdeményezték.
A kettős beszéd hátborzongató fejleménye az Origóban jelent meg, és tartalmilag végighullámzott a kormánypárti nyilvánosságban: „A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik.” Vajon a magyar kormányfő kijelentése megfelel-e a valóságnak? Csakugyan Ukrajna háborúzik Oroszországgal? Igen, látszólag megfelel, elvégre a szomszédos országban, Ukrajnában dörögnek a fegyverek, és tízezer számra hullanak az emberek. De ha Orbán azt mondta volna, hogy a 140 milliós Oroszország háborúzik a 40 milliós Ukrajnával, akkor még inkább megfelelne a valóságnak.
Ha ugyanis az ukrán kormány kezdeményezte a háborút, vajon miért menekült el a hazájából 4 millió ember, minden tizedik ukrajnai állampolgár? Közülük pedig minden tizedik miért éppen nálunk kötött ki hosszabb-rövidebb ideig? Maradt tehát a sugallat. A célozgatás, sejtetés, utalás átlengi a nyilvánosság nagyobbik részét. Kormánypárti fórumain eljutottak odáig a véleményformálók, hogy a történteket némi habozás után már háborúnak nevezik. A jelzők sorrendje azonban arról árulkodik, hogy kötelező „ukrán-orosz háborút” írni, mondani. Jelentése annak fényében válik kétértelműből egyértelművé, hogy a másik politikai oldal nyilvánosságában szinte kizárólag „orosz-ukrán háborúról” írnak, beszélnek.Még szerencse, hogy nálunk nem a fegyverek ropognak, hanem csupán nyelvi háború zajlik.
Közvélemény-kutatások tanúsítják, hogy a kormánypárti véleményformálók jelzős sorrendje tévhitet eredményezett. A legtöbb médiafogyasztóban az rögzült, hogy az ukrán kormány támadta meg Oroszországot. Vagy legalábbis Zelenszkijék olyasmit csináltak, amely okkal váltotta ki a 140 milliós nagyhatalom válaszcsapását. A kommunikációs burokban tartott magyar állampolgárok több milliós tömege a legritkább esetben tájékozódik ellenzéki orgánumokból. A jelek szerint nem is hatolt el a tudatukig, hogy valójában mit jelent az a fránya „orosz-ukrán háború”.
Tíz mondat a háborús helyzet megítéléséről
Nem Európát képviselte Moszkvában, hanem Putyint képviseli Európában. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Orbán Viktorról, ATV, 2022. február 1.)
Az oroszok visszaveszik azt, ami jog és igazság szerint is az övék. (Pilhál Tamás újságíró, PilhálMűvek.blog, 2022. február 22.)
A háború ötödik napján megjelent a „háború” szó. (Urbán Ágnes médiakutató a közmédiumok szóhasználatáról, Magyar Narancs, 2022. március 3.)
A pályaudvarokon nem sok feladatot vállalnak magukra az állami szervek. (Hetényi Zsuzsa orosztanár és alkalmi tolmács a menekültekről, Népszava, 2022. március 12.)
Egyetlen magyar sem kerülhet az ukrán üllő és az orosz pöröly közé. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. március 15.)
Ruszkik haza! (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Facebook.com, 2022. március 17.)
Putyin pincsije nem meri megugatni a gazdit. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2022. március 21.)
Ha magát ez boldoggá teszi, akkor agresszornak tartom Putyint. (Lázár János Fidesz-politikus, hvg.hu, 2022. március 27.)
Amíg Orbán kormányozza az országot, Magyarország tagságát mindkét szervezetben - a NATO-ban és az Európai Unióban - fel kellene függeszteni. (Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-politikus, Újnépszabadság.com, 2022. március 29.)
A 40 milliós Ukrajna a 140 milliós Oroszországgal háborúzik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2022. március 31.)
