Nemrégiben érdekes beszélgetés zajlott a MÚOSZ székházában. A legnépesebb újságíró szövetség három szerkesztőt hívott meg, akiknek munkahelyét kivéreztette a kormányzat. Köztük Bódis Andrást, aki a Heti Válasz romjain felépített Válaszonline.hu kiadóigazgatója. Így jellemezte a helyzetet: „Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is.”

Ebben majd’ mindenki egyetértett. A miniszterelnöki kabinetiroda vezetője, az állami propaganda részleg irányítója szerintem is képes befolyásolni a hazai médiát. Bódis kolléga tegnap részletesebb értelmezésbe bocsátkozott. Egy kormánypárti konferencián kifejtették a résztvevők, hogy az elérés szempontjából fele-fele arány alakult ki a kormánypárti és az ellenzéki fórumok között. A Válaszonline cikkírója szerint van egy pontosabb közelítésmód is. A média tulajdonviszonyait értékelve jutott arra, hogy a kormányzat kétharmad-egyharmad arányban alakított ki fölényt.

Értelmezése életszerűbb, meggyőzőbb, bár szociológiai felmérés híján ódzkodom a számszerű következtetéstől. A szerző 132 „nyíltan kormánypárti” és 26 „félfideszes” orgánumot talált. A felsorolásból kiderül, hogy külön vette a média papír alapú és digitális fórumait, holott az offline és az online részleg közös légtérben található. Így a 158 érintett szerkesztőségből 34 kihúzható. Ezzel együtt mégis az a benyomásom, hogy a kormányzat érzékelhetően nagyobb befolyást élvez a nyilvánosságban. De vitatéma néhány orgánum besorolása is a kormányzat befolyási övezetébe.

Például a Népszaváé (az egyetlen ellenzéki napilapé), az Indexé (a legnagyobb olvasottságú portálé), az ATV-é (a legnézettebb hírtelevízióé) és a 168 Óráé (az eredetileg liberális hetilapé). Tulajdonviszonyaik gyanakvásra adnak okot, és közölnek kormányzati meg állami hirdetéseket is. Kétségtelen, hogy fékezett habzásúak, és valószínű, hogy Rogánék képesek őket befolyásolni. Egyelőre azonban igyekeznek piaci alapon működni, és teret adnak a kormányzat tevékenységét bíráló véleményeknek is. Akarva-akaratlanul fügefalevelet kölcsönöznek az Orbán-rendszernek. Amit kapnak tőle, az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés, de a létükkel, működésükkel „bizonyítják”, hogy a magyar médiahelyzet plurális.

Az persze számomra is egyértelmű, hogy a másik oldalhoz ama médiumok tartoznak, amelyek tulajdonosai nem köthetőek a NER-hez, és egyetlen fillérnyi kormányzati-állami hirdetés sem érkezik hozzájuk. 

Tíz mondat a nyilvánosság kormányzati befolyásolásáról

Az Orbán-kormánynak vannak olyan törekvései, hogy fel akarja számolni a független médiát. (Simicska Lajos üzletember, Átlátszó.hu, 2015. február 6.)

A lopott állami milliárdokból építkező kormánypárti médiabirodalom lassan, de biztosan felfalja a teljes hazai nyilvánosságot. (Balogh Gábor blogger, Jobbegyenes.hu, 2016. október 9.)

Kormányzati befolyás alá került szinte a teljes nyilvánosság. A maradék pedig elbulvárosodott. (Kéri László politológus, FüHü.hu, 2018. augusztus 26.)

A maga módján minden sajtótermék kormányközeli. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Azonnali.hu, 2020. január 8.)

Vannak még független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Index.hu, 2020. december 8.)

A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2021. április 27.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Akik a médiában dolgozunk, nehéz a helyünkön érezni magunkat, mert már nincsenek is nagyon helyek. (Rácz Zsuzsa terézanyu és közíró, Népszava, 2022. január 15.)

A hatalmi viszonyoktól teljességgel független újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta-blog, 2022. január 17.)

Már ellenzéki médiacsoportja is van a NER-nek. (Bódis András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. február 8.)