A tegnapi bejegyzést néhányan a patinás napilap elmarasztalásaként könyvelték el. De akadtak olyanok is, akik éppen ellenkezőleg vélekedtek; a kiadóhivatal üzleti érzékét dicsérték. A merőben eltérő megítélést annak tulajdonítom, hogy a médiapiac eltorzításában jelentős szerepet játszik a kormányzat hirdetéspolitikája.
Itt van például a Népszava, melynek hirdetéseiről úgy nyilvánítanak véleményt a Médianapló olvasói, hogy nem nézik meg őket. Holott amit tegnap értelmeztem, az megjelent a mai számban is. A kék mezőben fehér ék halad kelet felé, alatta szöveg, miszerint „Magyarország előre megy!” Az irány és a szöveg közti ellentmondást azért nem firtatom, mert az oldal bal alsó sarkában a grafikus felhajtotta a tengerészkék felszínt. Alatta piros (vöröslő) folt tárul fel, rajta ez a szöveg: „Nem hátra.” Említsen bármelyik hozzászóló olyan kormányt a rendszerváltás óta, mely nem magát tüntette ki azzal, hogy előre megy, és nem azt állította az ellenzékről, hogy az viszont hátra!
Ha az Orbán-kormány ilyen visszafogott üzenetekkel bombázná a közvéleményt, akkor még kulturáltnak is tartanám. Más kérdés, hogy a meglepően visszafogott politikai hirdetés egy Armani-öltöny piros bélésére emlékeztet, amely felháborítóan villan ki, ha a ficsúr elfelejti begombolni a zakóját. A magyar sajtó legrégebbi, 1873 óta működő lapját munkások alapították, és mai utódaik sem engedhetik meg maguknak, hogy divatházból öltözködjenek. Az se mellékes persze, hogy e politikai reklám milyen hirdetések társaságában látott napvilágot.
A mai számban újságoldalnyi terjedelemben jelent meg a Szerencsejáték Zrt lottózásra buzdító hirdetése. Ha pályakezdő médiakutató volnék, az állami cég harmincévnyi támogatáspolitikájából írnám a disszertációmat. Van még terjedelmes hirdetés a mai Népszavában, egy szőnyegcégé. A kiadóhivatal szerzett tehát három darab milliós áru reklámot. Az egyik politikai hirdetés, a másik az állami támogatás áttételes megnyilvánulása, a harmadik pedig kereskedelmi vállalkozásé. Arányuk azt sejteti, hogy a kormányzat csakugyan lélegeztetőgépen tartja az ellenzék egyetlen napilapját.
De ha Orbánék médiapolitikájába belefér a baloldali Népszava támogatása, „társadalmi célzatú hirdetés”-sel miért nem támogatják a Magyar Hang című polgári hetilapot és a Válaszonline.hu szintén konzervatív szellemiségű szerkesztőségét? Ez az igazi ellentmondás, amelyről érdemes volna nyilvánosan is eltűnődni.
Tíz mondat a kormánykritikus nyilvánosságról
A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária médiaszociológus a Népszaváról, Index.hu, 2014. július 10.)
A Népszava nem fog leleplezni repkedő bulibárókat, férjjellegüket elvesztő bankelnököket. Nincs rá erő, ember, pénz, tudás. (Dési János újságíró, a Népszava volt főszerkesztő-helyettese a Népszabadság megszüntetése után, B1, 2016. október 15.)
Az egyetlen hatékony független napilap ma a konzervatív Magyar Nemzet. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2016. november 2.)
A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)
Nagyon szorítunk a Magyar Nemzet, az egyik legpatinásabb napilap túléléséért is. (Borókai Gábor, a szintén megjelenési gonddal küszködő Heti Válasz főszerkesztője, FüHü.hu, 2018. április 10.)
Holnaptól nem marad olyan országos politikai napilap, amelyet így vagy úgy ne a kormány tartana el. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2018. április 11.)
Úgy szívnak a konzervatívok, mintha Biszku Béla szerzett volna itt kétharmadot. (Tóta W. Árpád publicista a Magyar Nemzet és a Heti Válasz megszüntetéséről, hvg.hu, 2018. június 10.)
A NER-en belül nem volt számára hely, s most akívül fog élni. (Sólyom László volt köztársasági elnök a Heti Válasz online utódjáról, Válaszonline.hu, 2018. december 10.)
A jobboldali közönségnek szóló, nagyon színvonalas hetilap. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje a Magyar Hangról, Partizán, 2021. június 15.)
Maradtak konzervatív újságírónak, és inkább vállalják az elszigeteltséget, mint az Orbán-rendszer szolgálatát. Azért érdemelték ki a kirekesztést és a belőle fakadó szegénységet, mert emlékeztetik az olvasókat arra, hogy vannak még konzervatív újságírók, akik a szakmánk kulturáltabb, nemesebb, tartalmasabb válfaját művelik. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. augusztus 1.)
