A múlt század kilencvenes éveiben a szegedi egyetemen tanítottam. Azért vállaltam a sok utazással járó munkát, mert apám orvosa figyelmeztetett, hogy kevés időnk maradt a beszélgetésekre. Faggatóztam a családi gyökerekről, majd mentem tanítani, másnap pedig beugrottam Huszár Sándorékhoz is, a Fekete Sas utcai lakásba.

Ilyenkor A Hét című bukaresti magyar hetilap alapító-főszerkesztője elővette a mintegy tízezer lapnyira duzzadt naplójegyzeteit, és a frissiben írtakat a kezembe nyomta. A kilencvenes évek végén apám meghalt, nem sokkal később „Huszárúr” is, én meg átköltöztem a nyíregyházi főiskolára. Mostanában A Hét digitális utódja, az ÚjHét.com című marosvásárhelyi portál részleteket kezdett közölni Huszár Sándor naplójából. Kiderül belőlük, hogy nem egyszerűen a régi följegyzéseket vette elő, hanem amit 1956 nyarától papírra vetett, azt a magyarországi emigrációban értelmezte is. Reflektált hajdani önmagára, például ilyen mondattal: „A lejtőn felfelé nem volt számomra megállás.”

A Dermata-gyárból, a kolozsvári munkásság fellegvárából kiemelt fiatalembert jellemzi, akiből először újságírót, majd színházigazgatót csináltak, és úgy érezte, hogy a rendszernek meg kell hálálni a bizalmat. Így jutott el 1960-ban oda, hogy kifejtse: „Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen - ugye - pártember is.” Az a fránya ugye azt jelenti, hogy magától értetődőnek tartotta az újságírók alávetettségét a politikai széljárásnak. Erről később, már bukaresti főszerkesztő korában megváltozott a véleménye, de csak Szegeden írta ki magából a fejleményeket. Nálunk más volt a helyzet. A magu(n)kat baloldalinak vélő újságírók nyíltabban vallhatták meg a szemléleti változást.

De itthon körülnézve másban is látok különbséget. A jobboldali újságírók, akiktől egy percig se vonom meg az újságírói titulust, hozzánk képest jókora késéssel jutottak abba a helyzetbe, hogy a világnézetükhöz közel álló kormányzat szinte teljhatalmat gyakorolhasson. Márpedig a hatalom csúcsán lévők szemlátomást jó néven veszik tőlük az úgynevezett propagandisztikus újságírást. Vannak persze, akik kinőttek ebből, és a Válaszonline.hu digitális felületén meg a Magyar Hang hasábjain keresik a kenyérre valót, amelyet nagyon vékonyan kenhetnek rá. Tisztelem őket, hogy a nehezebbik utat választották.

A baloldali Huszár Sándor is hosszú és fájdalmas utat tett meg a kolozsvári újságíró pártemberségétől a szegedi író szellemi függetlenségéig.        

Tíz mondat az újságíróról

Arra számítok, hogy minden újságíró megkeresi a maga normáinak megfelelő fórumot. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság című napilap főszerkesztője, Magyar Rádió, 1990. február 1.)

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 24.)

Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Bodor Pál újságíró, a MÚOSZ volt elnöke, Esti Hírlap, 1996. október 1.)

Szerintem az újságírónak csatornának kell lennie, amin keresztülfolynak az infók az olvasóhoz. (Pocsaji Richárd békéscsabai újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2003. március 22.)

Újságíró az, akit engednek, hogy az legyen. (Wisinger István újságíró, a MÚOSZ elnöke, Zalai Hírlap, 2004. január 12.)

A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)

Az újságírónak nem az a dolga, hogy egyik vagy másik fél oldalára álljon, hanem hogy mindkét fél álláspontjáról tájékoztassa az olvasót. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2011. március 23.)

Az újságírónak mindig az igazságot, a törvényességet, a jogállamiságot és a demokráciát kell képviselnie, nem az ellentétes álláspontot. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. május 20.)

Rossz szokás, hogy a jobboldali újságírók fillérekért dolgoznak. (Bencsik András újságíró, a Demokrata című hetilap főszerkesztője, Pesti TV, 2021. november 2.)

Nemcsak újságíró voltam, de mint ilyen - ugye - pártember is. (Huszár Sándor újságíró 1960. április 30-i naplójegyzetéből, ÚjHét.com, 2021. november 6.)