Állítólag 3,6-en olvasnak egy újságot. Csakhogy a papírra nyomtatott újság csillaga leáldozóban van, és ami utána jött, az magányos időtöltés. Nem szokás a számítógép előtt ülő háta mögött áthajolni, és a monitorról (vagy a mobiltelefon képernyőjéről) betűzni a híreket, véleményeket. A házunkban mégis érvényes az a fránya 3,6.

Reggelenként felhozom a postaládából a Népszavát. Átrágom magam rajta, majd leviszem a negyedik emeleti mérnökhöz, és kétrét hajtva az ajtó elé szerelt rácsok közé húzom. Onnan vándorol az első emeletre, a másik mérnökhöz. Tőle pedig a másik lépcsőházban lakó özvegyasszonyhoz. A száz lakásban körülbelül kétszázan élünk, és négyen olvassuk az egyetlen ellenzéki napilapot. Téved azonban, aki kizárólag ebből az arányból indul ki.

Az 1873 óta működő újságból 17-18 ezer példány kél el, ami ugyebár 65 ezer olvasót jelent. Az online változatot pedig naponta 47-48 ezren kísérik figyelemmel. S mert a karantén digitalizálta a koros törzsolvasókat is, a patinás újság olvasottsága úgy fele-fele arányban oszlik meg mintegy 100 ezer ember között. Ha tehát a Népszavát el kéne helyezni a nyilvánosságban, akkor érdemes olyan emberre bízni, aki ügyesen és előre látóan szervezi az offline és az online közti átmenetet. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy e munkát a fiatalítás jegyében a 70 éves Friss Róbert helyett a 71 éves Németh Péterre bízták a tulajdonosok.

Igen ám, de a váltás az ellenzéki előválasztás utáni napon ment végbe. Márpedig ha így időzítették, akkor nem árt figyelembe venni a hat és fél ellenzéki párt, sőt talán a párton kívüli miniszterelnök-jelölt szempontjait is. Vagy lehetséges, hogy a hat ellenzéki párt vezetői kész tények elé akarták állítani a Pálinkás József-féle feledikhez közeledő Márki-Zay Pétert? Találgatás helyett barátkozzunk inkább a gondolattal, hogy a politikusok ilyenkor szoktak főszerkesztőt cserélni: a belső kampány után és fél évvel az országgyűlési választás előtt.

A négyéves száműzetésből visszatért régi-új főszerkesztő, az örökifjú Németh Péter szellemes, ütős mondataiból nem sikerült legalább tízet összegyűjteni. Egyike azonban azoknak, akik sportújságíróként megszokták, hogy utaztatják őket az egyesületek. Elődje viszont olyan szerkesztőségből érkezett néhány éve, ahol tiltották a munkatársaknak, hogy beüljenek az egyesületek buszába vagy repülőjébe. Szemlélete kirajzolódik a bejegyzésem utáni összeállításból, talán ez a titka leváltásának is.

Tíz mondat Friss Róberttől

Orbán Viktor a köztársaság királya. (Népszabadság, 2010. augusztus 12.)

Az MSZP inkább politikai klub, mint párt. (Népszabadság, 2010. november 16.)

/Az Orbán-kormányról/ Hatalomra méltatlan hatalom. (Népszava, 2014. július 21.)

Az erősödő Fidesz-államban az ellenzék demokráciát mímel. (Népszava, 2014. augusztus 9.)

A DK elkezdte felzabálni az MSZP-t. (Népszava, 2017. november 29.)

Az ellenzéki pártokban nem messiásokra, hanem szervezetekre volna szükség. (Népszava, 2018. október 10.)

Ami elég a Kossuth téren, kevés az országban. (Népszava, 2019. január 28.)

A baloldal képtelen a társadalmi elégedetlenséget politikai keretbe emelni. (Népszava, 2020. október 22.)

A firkászok itt mellékszereplő ordító egerek. (Népszava, 2021. április 14.)

Ma széles körű elégedetlenség van, de nincs forradalmi helyzet. (Népszava, 2021. október 5.)