A tegnap híre felemás visszhangot keltett a hazai sajtóban. A Médianapló 2500 karakternyi terjedelme nem igazán alkalmas a folyamat elemzésére, de azt a hibát nem követném el, hogy Magyarországra korlátozzam az okfejtést. A lényeg az, hogy az alapító Axel Springer 1985-ben bekövetkezett halála óta válsággal küszködik a német nyelvű nyilvánosság egyik legnagyobb vállalkozása.

Egy másik „cápa”, Leo Kirch ugyanis 40 százaléknyit szerzett a Springer-részvényekből, miután azonban csődöt jelentett, pakettjét az Axel-utódok nem vásárolhatták vissza. Megindult a harc két családi vállalkozás között, és a Ruhr-vidéki WAZ meg a svájci Ringier párviadalából az utóbbi került ki győztesen. Ebből mi annyit érzékeltünk már a Fidesz országlása idején, hogy a Gazdasági Versenyhivatal megtiltotta a Ringier falatozását a Springer itteni menüjéből.

Manapság, amikor az Orbán-kormányhoz közel álló alapítvány, a KESMA négyszáz-valahány médiumot tett magáévá, nevetségesnek hat a hajdani indoklás, miszerint azért nem vehette át a Ringier a Springer magyarországi szerkesztőségeit, mert alapvetően befolyásolta volna a sajtópiacot. Eközben új színnel gyarapodott a nemcsak ránk kiterjedő átrendeződés. A Springer kupaktanácsa úgy döntött, hogy tőkéjét a digitális sajtóra összpontosítja. Nemcsak itt szabadult meg a lapjaitól, hanem szinte egész Kelet-Európában. A Ringier viszont lát még fantáziát a papír alapú sajtóban, ezért ahol csak lehet, igyekszik fölvásárolni a partner-versenytárs újságjait.

Egyébként az 1831-ben alakult cég fejlődése csak a XX. században gyorsult föl. Egy kiállításon bemutatták a mélynyomó rotációs gépet, amely a képet és a szöveget ugyanabban a munkafázisban nyomtatta ki. Ez tette lehetővé, hogy a semleges országban élő olvasók érdeklődését az első világháború eseményei iránt immár több százezres példányban elégítették ki a cég korszerű, gyors lapjai. Idestova több mint egy évszázada a Ringier bulvárújságokra, magazinokra és képregényekre helyezte a hangsúlyt.

A múlt század hetvenes éveiben alapította például a Blick-et, amelynek különböző nyelvű változatai több kelet-európai országban is nagy példányszámra tettek szert. A sajtótörténet fintora, hogy a magyar Blikket 1994-től 2014-ig a Ringier gondozta, majd átadta az Axel Springer Magyarország Kft-nek, a mostani egyezséggel pedig a tulajdonjogot kapta vissza az alapító. A jelek arra utalnak, hogy már a Gazdasági Versenyhivatal sem vétózza meg az üzletet.