A tegnapi bejegyzéshez terjedelmes hozzászólást küldött egy könyvtáros. S mert kétszer is foglalkoztam ugyanazzal a jelenséggel, okfejtéseimben talált erényt és fogyatékosságot. Véleményében van egy mozzanat, amelyről nyilvánosan is eltűnődnék.

Ellentmondást vélt fölfedezni, amennyiben július 24-én még amellett kardoskodtam, hogy az ”óva intjük Angliát” újságcím 1914 nyarán jelent meg, tegnap viszont már azt állítottam, hogy inkább 1912-ben látott napvilágot. A kisvárosi nagyzolást sejtető vezércikk szerzője ugyanis nem attól óvta Angliát, hogy elkötelezze magát az Osztrák-Magyar Monarchia ellenében. A jelek arra utalnak, hogy a dél-afrikai brit-búr háborúskodásra hivatkozott, amelynek reguláris és gerilla hadműveletei 1899-ben kezdődtek, és jócskán elhúzódtak.

Az ellentmondás csakugyan létezik, de csupán annyi történt, hogy július 24-én reggel megírtam egy bejegyzést, amelynek olvastán többen figyelmeztettek: az Arcanum.hu két napra ingyenessé tette a szolgáltatásait. A magyar sajtót digitalizáló vállalkozás jóvoltából újabb adalékokra tettem szert, bár lehet még fordulat a sajtótörténeti szempontból érdekes ügyben, amelynek azonban már vannak szakmai tanulságai. Hiába állítja 24 újságíró, politikus, egyéb közéleti személyiség, hogy ama bizonyos szalagcím az első világháborúba való belépéstől óvta az Egyesült Királyságot, ha pillanatnyilag a mindössze kétszer említett búr változatnak áll a zászló.

Arról nem is szólva, hogy az Arcanum-példatár szerint a második világháború kitörése előtt a magyar vezércikk-szerzők hétszer óvták Angliát a belépéstől. Ebből azonban csak az következik, hogy a szerkesztőségekben nyakra-főre használták a csúfondáros szállóigévé vált mondatocskát. Ráadásul a második világháború után is elő-előkerült, csakhogy a szerzők már nem a nagyhatalmi jellegét lassanként elvesztő Egyesült Királyságot óvták az erőviszonyok átalakításától. Inkább az Egyesült Államokat, Németországot, Szovjetuniót, sőt a rendszerváltás után „Angliát és az MSZP-t”, napjainkban pedig az Európai Uniót és Brüsszelt is.

A hajdani vezércikk bombasztikus címe, az „Ettől a beavatkozástól pedig óva intjük Angliát” a sokszori használatban kicsontosodott, és „óva intjük”-ként a publicisztikai eszköztár szerves része lett. Az újságírói nagyotmondás jegyében már nemcsak és nem is elsősorban Angliának szánjuk, hanem mindenkinek a földkerekségen, aki legföljebb annyit tud rólunk, hogy a fővárosunk Bukarest.