Amikor a mondat kicsúszott Kulcsár Krisztián száján, még „csak” világbajnok volt, de már abbahagyta a vívást. Egy pénzügyi cégnél dolgozott, és néha a sportpolitikában is hallatta a hangját. Így fogalmazott: „A megaolimpiák ideje lejárt. Nem fordulhat elő, hogy üres, elhanyagolt sportlétesítmények maradjanak a játékokat követően a városban.” Most, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként ő vezeti sportolóinkat Tokióban, a holnap kezdődő olimpián.
Vajon mi lesz a japán fővárosban felépített sportlétesítmények sorsa? Az már bejött az idézetből, hogy üres csarnokokban, stadionokban versenyeznek a világ legjobb sportolói. A pandémia miatt buborékot teremtettünk magunk körül itt, a Kárpát-medencében, hogy túlélhessük a vírust. Most az egyéni buborékokból olimpiai buborék lett. Mintegy tízezer ember tartózkodik a világ talán legnagyobb buborékjában, kívül pedig egy 9 milliós város és egy 125 milliós ország küszködik a járvánnyal. Bent csupán olyan nézők vannak, akik sportolóként, sportvezetőként, tolmácsként, egyéb alkalmazottként védettségi igazolvánnyal léphettek be a közönségtől elzárt buborékba. Őket figyeli világszerte két-három milliárd tévénéző.
Már nincs ebben semmi meglepő. A megelőző másfél évben megszoktuk, hogy üres stadionokban, csarnokokban versenyeznek a hivatásos sportolók. S hogy az üresség ne legyen túl feltűnő, a rendezők papírmasé arcokkal népesítették be a szurkolók hűlt helyét. Olykor még a bekiabálásokat is bejátszották, hogy minél élethűbb legyen a hangulat. E kép- és hangzásvilág olimpiává tágított változata kezdődik holnap Tokióban. A sportolóknak nem lesz nehéz dolguk. Elvégre megtanultak csalóka, hamisított, megtévesztő, mesterkélt, mondvacsinált, színlelt körülmények között versengeni. Az olimpiát nálunk a közszolgálati televízió közvetíti. Meglepődnék, ha két olimpiai esemény közé nem ékelne egyperces hírblokkokat.
Furcsa tartású ifjú hölgyekre számítok, akik három hírrel traktálnak bennünket. Mit mondott a miniszterelnök, mit tartalmaz a nemzeti konzultáció vagy/és a népszavazás az úgynevezett gyermekvédelmi törvényről, ráadásul jönnek azok a fránya migránsok. Nem telik az idejükből, de a kormány már belénk szuggerálta, hogy a migránsok hoznák a vírust, ha ő hagyná, hogy átszakítsák a buborékunk burkát. Ami pedig a kormányzati kommunikációval tarkított olimpiát illeti, az kirajzolódik a bejegyzés után olvasható dokumentációból.
Tíz mondat az olimpiáról
Az olimpián egy őrületes gépezetbe táplálják be a sportolókat, hogy a világnak legyen tévéműsora. (Vitray Tamás riporter, Mai Nap, 1996. május 19.)
Az olimpiánál egyedülállóbb kulturális találkozó nem létezik a Földön. (Mocsai Lajos, a férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, Heti Válasz, 2012. július 26.)
A mostani olimpia már nem több saját magánál. Szórakoztatás, beszédtéma-szolgáltatás, befektetés. (Fáy Miklós kritikus, hvg.hu, 2012. augusztus 13.)
A megaolimpiák ideje lejárt. Nem fordulhat elő, hogy üres, elhanyagolt sportlétesítmények maradjanak a játékokat követően a városban. (Kulcsár Krisztián vívó világbajnok, a BOM-kuratórium tagja, Magyar Távirati Iroda, 2014. december 12.)
Az olimpia a legnagyobb építőipari vállalatok és a hirdetésekre legtöbbet költő cégek négyévenkénti seregszemléje sportolók részvételével. (Bálint Mátyás újságíró, Nemzeti Sport, 2015. március 14.)
A globális szórakoztatóipar csúcsterméke az olimpia. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2015. július 4.)
Az olimpia a szervezett bűnözés kiváló formája. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2016. augusztus 8.)
Az olimpiát ma a politika mellett még két dolog mérgezi: a pénz és a dopping. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2016. augusztus 15.)
Egy olimpia talán összefoltozná a kicsit szétcsúszott nemzettudatot. (Jásdi István csopaki borász, Heti Válasz, 2018. április 26.)
Szeretném még megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nemzeti Sport Online, 2020. december 31.)