Figyelemre méltó cikk jelent meg a magyar sajtó állapotáról. Szele Tamás szerint „A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad.” Okfejtésére még visszatérek, előtte azonban érdemes tisztázni, hogy az újságírás talán legismertebb jelmondata a The Manchester Guardian 1821. május 5-i számából származik. A patinás újság 1959 óta Londonban lát napvilágot, nemrégiben ünnepelték a 200. születésnapját. Az online változatára világszerte 268 ezren iratkoztak fel. A jelmondat pedig így hangzik: „Comment is free, but facts are sacred.”

Ez úgy fordították magyarra, hogy a hír szent, a vélemény szabad. Hitelesítésért az angolszász irodalom egyik legjobb tolmácsához fordultam. Révbíró Tamás szerint „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mintha az ’opinion’ szót használta volna a szerző.” (Facebook.com, 2021.06.01.) Ha jól értem a műfordítót, a comment (kommentár, hírmagyarázat) nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). A különbséget abban vélem fölfedezni, hogy a sajtó akkor érkezett a fordulóponthoz, amikor a hírlapból újság lett.

Gutenberg a XV. században még 12 pontos ciceróval szedte a Bibliát. Nyomdász utódai ennél kisebb betűtípussal, a 8 pontos nonpareille-jel szedték a többnyire gazdasági jellegű híreket, majd újabb évszázad múlva a hírekhez fűzött magyarázatot a ciceró felével, az úgynevezett petit-tel. Az újságban a 8 pontos hír fontosabb volt a 6 pontos magyarázatnál, olyannyira, hogy az utóbbit még ketrecbe (keretbe, boxba) is zárták. A hír tehát nem szakadhatott el annyira a magyarázattól, hogy a kelleténél szubjektívebb vélemény legyen belőle. Az egyre inkább szakíróvá váló újságírók a szöveget összefüggésbe, a textust kontextusba helyezték.

Azt, amire Révbíró Tamás utalt, hogy a hírtől hajlamos elszakadni az a fránya vélemény, régi, kedves kollégám, Szále László így foglalta össze: „A tény halott, a vélemény szabados.” (ÉS, 2021.01.08.) Innen már csak egy lépés Szele Tamás megnyilvánulása, hogy „A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad.” (Forgókínpad.blog, 2021.07.11.) Ebből azt olvasom ki, hogy mi, újságírók jobban tennénk, ha közelebb hoznánk egymáshoz a hírt és a magyarázatot. Vagyis kommentálnánk, nem pedig kommentelnénk. A „ósdi” kommentár és a „korszerű” komment között abban látom a különbséget, hogy az újságíró fegyverében van puskapor.        

Tíz mondat a hírről

Az újsághír tulajdonképpen olyan, mint a női haj. Ha egy kicsit tupírozzák, a haj lényegében nem változik, mégis tetszetősebb lesz. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1998. december 30.)

Hír az, amit egy nemtörődöm krapek olvasni akar. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 1999. szeptember 18.)

Magyarországon a hírek nem igazak, de lehetségesek. (Darvasi László író, Délmagyarország, 2001. február 10.)

Híreket adunk emészthető formában. (Kereszty Gábor tévémenedzser, Kreatív, 2002. június 28.)

Az álhírnek ára, a hírnek értéke van. (Sajtos Lajos székesfehérvári újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. augusztus 28.)

Ma Magyarországon a hírek 90 százalékát az állam állítja elő. (Szanyi Tibor szocialista Politikus, Népszava, 2012. augusztus 14.)

A kormányzat a jó, az ellenzék pedig a rossz híreket szereti. (Tóth István György szociológus, Vasárnapi Hírek, 2015. január 11.)

Álhír az, amit mások terjesztenek. (Lánczi Tamás politológus, Magyar Rádió, 2017. január 22.)

Álhír olyan cikk vagy hír, ami hamis, nem bizonyított információra épül, és célja emberek nagyobb csoportjának félrevezetése. (Horváth Lili jogász, Jurátus, 2020. április 7.)

Ami az egyik embernek álhír, az egy másiknak - például egy újságírónak - eltitkolt hír is lehet. (Sajó András alkotmányjogász, a Facebook működését ellenőrző tanács tagja, Népszava, 2020. május 21.)