Gálvölgyi János legutóbbi interjúja mintha elsikkadt volna. Keveset beszélünk róla, holott a viszonylag rövid beszélgetésben négy olyan mondatot is leltem, amelyek érdemesek az archiválásra. Három színházi témájú, a negyedik pedig általánosítható.

A hvg.hu digitális felületén ezt fejtegette: „Kimentek alólam a színházak.” Két törzshelye is profilt váltott, ezért örül Pintér Béla ajánlatának. Javában próbál, és egyre inkább az a benyomása, hogy az említett rendező „Korunk Shakespeare-je.” Kiérzem belőle a szeretetteljes, elismeréssel felérő csipkelődést, de azt is, hogy Pintér korunk közérzetéből, hangulatából ír hatásos darabokat a színészek segítségével. Gálvölgyi szót ejtett az úgynevezett büfészínészekről is, ezt mondta róluk: „Az amatőrök szeretnek szerepelni civilben.” Ő csak este héttől tízig érzi magát színésznek, de akkor odateszi magát. Végezetül pedig van egy mondata, miszerint „Itt már mindenki miniszterelnök-jelölt, aki majd jól megdönti a kormányt.”

Elkönyvelik az Orbán-rendszer villámgyorsan reagáló bírálójának, és igazán nem szép tőle az, amit leginkább becsülök benne, hogy a csipkelődése ökumenikus. Telik belőle az összefogódzkodott ellenzéki pártok csetlésére-botlására is. Lám, ennek a felvágott nyelvű értelmiséginek felényi terjedelemben is több jó mondata van, mint egy élvonalbeli politikusnak, akinek egész újságoldalt kölcsönöznek a szerkesztőségek. Ennél azonban többről van szó. Gálvölgyi Jánostól a rendszerváltás óta 86 mondatot jegyeztem föl, közülük 19-et helyeztem el a szállóigék gyűjteményében, és tízet válogattam a bejegyzés után olvasható összeállításba.

Egyéníti, jelképezi, megszemélyesíti, megtestesíti a színészek ama tulajdonságát, amelyet Mohácsi János fogalmazott meg a legpontosabban. A Pintér Bélához hasonlóan rengeteget próbáló rendező szerint a színészek segítségével „Szublimálódnak, kicsontosodnak a mondatok.” (Népszava, 2013.03.02.) A szublimálás két jelentése, a megnemesítés és a megtisztítás közül alighanem az utóbbira utalt Mohácsi. Arra, hogy a színész éhes a sikerre, és addig kalapálja a szövegkönyvben föllelhető mondatokat, amíg kimondhatókká, szellemesekké, mulatságosakká - tapsra válthatókká nem válnak.

Ezzel magyarázható, hogy a mintegy háromezres gyűjteményben a színészek több szállóigével vannak jelen, mint például a filozófusok. És nem azért, mert okosabbak, hanem mert a filozófusok kevesebbet próbálnak.

Tíz mondat Gálvölgyi Jánostól

Csak a nevek változnak, a hülyeség marad. (Népszabadság Online, 2004. július 17.)

Ami fent van, az tükröződik lent. (Zoom.hu, 2008. október 14.)

A celeb semmiből lett senki. (Vasárnapi Hírek, 2009. október 18.)

Az állatokat meg kellene kímélni az emberektől. (Prizma TV, 2011. május 8.)

A világot nem akarom megváltani. Volt már megváltója. (Reflektor TV, 2012. április 28.)

Az ember már azzal politizál, hogy itt él. (Délmagyarország, 2012. szeptember 10.)

Fáj, hogy nem hívnak, de oda nem megyek. (Hír TV, 2017. június 1.)

A színházak sok élő színészt tekintenek saját halottjuknak. (Centrum TV, 2018. november 7.)

Mindnyájan színésznők vagyunk. (Klubrádió, 2020. október 23.)

Az amatőrök szeretnek szerepelni civilben. (hvg.hu, 2021. július 9.)