Balogh Gábor publicista nemrégiben kifejtette: „Az ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze”. (Azonnali.hu, 2021.05.10) Okfejtése nem győzött meg.

Abból indulnék ki, hogy Orbánék csaknem húszévnyi munkával formáltak az irreguláris (partizán, gerilla) szabadcsapatokból reguláris (fegyelmezett és ütőképes) hadsereget; frontszolgálatos újságírókat. Az egyenruha, az azonos fegyverzet kiölte a tehetséget, a leleményességet, megszüntette a kiszólás lehetőségét. Az a benyomásom, hogy a másik politikai oldalon nem a partizánokat kellene átnevelni, inkább a hangjukat kéne fölerősíteni. S hogy a tónusuk hitelesebb legyen, néhány tájékozódási pontot kölcsönözni nekik.

Ha Orbán Viktor nevét a jövő tavaszig még néhány százszor szóba hozzák, akkor ne azt a fordulatot használják, hogy a miniszterelnök Felcsúton született. Csupán azért, mert a kertje tövébe építtetett egy stadiont, és ha az ellenzék elszemtelenkedik, a kisvasutat is meghosszabbítaná Bicskéig. Holott ő maga beszélt arról, hogy nyolcéves korában került Felcsútra. Növelné az érvelés hitelességét, ha sikerülne az ellenzéknek kinyomoznia, vajon miért nem a szülőhelyét halmozza el a kegyeivel.

A másik fordulat most bukkant föl a nyilvánosságban. Karácsony Gergely Nyírtasson jelentkezett be miniszterelnök-jelöltnek, és bár soha nem mondta, hogy ott született volna, az ellenzéki véleményformálók a szülőfalujának nevezték ki a szabolcsi települést. Elvégre miért épp ott jelentkezett be, ha nem is a szülőfaluja? Növelné az érvelés hitelességét, ha elhinnék neki, hogy Fehérgyarmaton született.

A harmadik hamis toposzról a tegnapi bejegyzésben tűnődtem. A kormányhoz közel álló médiatulajdonosok hazafias buzgalomból 30 milliárd forint értékű fórumot ajánlottak föl egy KESMA nevű alapítványnak. Eme állítást a kormány tevékenységét firtató véleményformálók készpénznek vették, noha van olyan dokumentum, amely arról árulkodik, hogy a „felajánlók” valamilyen formában megkapták a piaci ellenértéket.

Bizonyára vannak még állandósult szófordulatok, amelyeket érdemes volna pontosítani, mielőtt hamis beidegződéssé szilárdulnának. Ha az egymással szövetkező ellenzéki pártok ebben segítenék az egymástól függetlenül dolgozó véleményformálókat, sokkal inkább növelhetnék az érvelésük átütő erejét, mintha fegyelmezett hadsereggé formálnák őket.