A Magyar Hang vidékfelelőse Szabó Zsolt László. A hetilap szinte minden számába ír valami érdekeset a fővároson túli Magyarországról. Nemrégiben például arról, hogy közös szakmai pátriánk, a Debrecenben szerkesztett Hajdú-bihari Napló mintha az idegen tollakkal ékeskedés enyhébbik formáját választotta volna. Egy helyi portálból emel át cikkeket. A forrást föltünteti ugyan, kínos azonban, hogy amit korábban az érdeklődök ingyen olvashattak, azt később a megyei napilap előfizetőiként és utcai vásárlóiként fizetik meg.
Eme gyakorlat okát én is csak találgatom, de hogy korántsem elszigetelt jelenségről van szó, azt egy pécsi eset is bizonyítja. A Dunántúli Napló online változata tegnapi dátummal terjedelmes interjút közölt, a Jön az immunitási hét című beszélgetést Máté Balázs, a PécsiÚjság.hu főszerkesztője készítette. Egy helyi szakembert szólaltatott meg az egyetem orvosi köréből, mert Pécs csatlakozott a WHO (Egészségügyi Világszervezet) Egészséges Városok elnevezésű programjához. A kerek arcú, erősen kopaszodó, javakorabeli férfiú érdekeseket mondott a járványkezelésről, mellékesen pedig kifejtette, hogy „az álhírek gyorsabban terjednek, mint a vírus”.
Az újságíró többször is megszólította, és a pécsiek közül néhányan bizonyára föl is ismerték, ám a megyei napilap szerkesztősége elfelejtette feltüntetni a nevét. Nem nagy ügy. Efféle figyelmetlenségre, hanyagságra mindig lesz példa a sajtóban. Túl nagy jelentőséget ezúttal se tulajdonítanék neki, azt azonban mégis érdemes megjegyezni, hogy amíg nem kormánypárti üzenőfüzet volt a baranyai napilap, az alaposságra, az odafigyelésre telt a szerkesztéséből. Az már a mai magyar sajtó szegénységi bizonyítványa, hogy a másik oldalon is történnek furcsaságok. Az egyik ráadásul épp a bejegyzés elején okkal dicsért Magyar Hang legutóbbi számában.
A polgári hetilap 2021. április 23-án Elmélkedés a kultúráról, miközben szétverik címmel közölte az ökofilozófus Lányi András figyelemre méltó publicisztikáját. Csakhogy fölötte, a megjelenés napjának fenntartott helyen ez olvasható: „2021. március 26.- április 1.” Az április elsejei tréfát értem, bár nem nevettetett meg. De vajon mire utalhat a március 26?
Tíz mondat a sajtóról
A sajtót nem azért találták fel, hogy tájékoztatás helyett félretájékoztasson. (Föld S. Péter újságíró, (Népszabadság Online, 2012. július 9.)
Ha a sajtó nem kritikus, akkor nem is sajtó, hanem hirdetési felület. (Csintalan Sándor, a Lánchíd Rádió műsorvezetője, Heti Válasz, 2015. április 30.)
Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)
A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)
A sajtó nagy részéből faliújságot csináltak. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2018. április 14.)
Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2018. szeptember 23.)
Nagyon messze vagyunk már attól, hogy a sajtó színvonalasan tehesse a dolgát. (Krizsó Szilvia műsorvezető, HírKlikk.hu, 2019. november 22.)
A sajtó szolgáltatás ugyan, de nem a politikusoknak szól, hanem az olvasóknak. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, 2019. december 10.)
A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András közíró, 24.hu, 2019. december 26.)
Olcsó sajtómunkásnak híg a leve. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, 2020. október 29.)
