„Ezek a kütyük ráadásul még meg is sokszorozzák az emberek hangját” - mondta miniszterelnökünk március 26-án, a Magyar Rádió stúdiójában. A digitális eszközökre utalt, tágabb értelemben az összes hangerősítőre. De hogy is állunk ezekkel a kütyükkel?

Az állam hangja mindig messzebbre hallatszott. A kommunikáció szakos tanítványokkal írattam néhány száz szemináriumi dolgozatot a településük nyilvánosságáról, és a kétezres évek elején még találtak nyugalmazott kisbírókat, akik elmesélték, hogyan álltak ki az utcasarokra. Sőt, az egyikük azt is elmondta, miért kecsegtetett legmesszebbre hangzó dobpergéssel a szamárbőr. Aztán recsegett a tanácsháza tetején a megafon, majd ennek mobil változata, a hangszóróval fölszerelt autó. Ma ott tartunk, hogy a magyar állam egy Megafon nevű nonprofit szervezettel képezteti ki a trollokat. Gőzerővel készül a jövőre esedékes országgyűlési választásra.

Ennél rosszabb helyzetben vannak a publicisták és jegyzetírók, akik kritikus szemmel figyelik a kormány tevékenységét. Mint a tegnapi bejegyzésben is írtam, óhatatlanul bezárkóznak a saját véleménybuborékukba. S bár a kormánypárti véleményformálóknál egyénibben, oldottabban, tartalmasabban fejtik ki az álláspontjukat, a hangjuk nem hallatszik az égig. Kétségkívül minden ellenzéki pártnak van egy portálja, amely azonban azzal csorbítja a függetlenségét, hogy kizárólag a pártvezetők bejegyzéseit emeli ki a fészbukos buborékból.

Az Újnépszabadság.com nem pártszínek alapján válogat  Kereszty András a legjobb blogokat részesíti előnyben, naponta akár húszat is közöl. Tovább gyűrűztetett olvasottságuk már tízezrekre rúg, és még így is szerénynek mondható. Pedig ha nem egyedül teremtené meg a hangerősítés körülményeit, a nyilvánosság egyik csomópontjává tehetné a portált. Ehhez persze föl kellene ismerni az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekben rejlő lehetőséget. De tételezzük fel, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok létrehoztak egy nyilvánossággal foglalkozó munkacsoportot is. Nem lepődnék meg, ha a tagjai most fölkapnák a fejüket, és azt tudakolnák egymástól: Mi is az az Újnépszabadság.com?

Vajon nem kéne Keresztynek és a többi „megafonnak” némi pénzt adni, hogy ne a saját zsebükből fizessék a hangerősítés költségeit? Vagy legalábbis megveregetni a vállukat, hogy felhívták arra a figyelmet, miként lehetne sokszorosára növelni az ellenzék hangerejét.