Ha könyvírásra szánom el magam, a kiadótól Pápai Gábor rajzait kérem. A karikaturisták közül ő a legérzékenyebb a napi politikára. A blogján például tegnapi dátummal jelent meg egy figyelemre méltó rajz. Munkácsy Mihály Ásító inasát jellegzetes nyújtózkodó mozdulatában örökítette meg, arcán korunk jelképével, a szájmaszkkal.

Utalt a miniszterelnök múlt pénteki megnyilvánulására, midőn Orbán Viktor a szakvizsgára készülő, de már diplomás orvosokat, a rezidenseket inasnak nevezte. Aligha akarta megbántani őket, de amennyire jogvégzettként tisztában van az ügyvéd és az ügyvédbojtár közti különbséggel, annyira idegenül mozog az egészségügyben. S mert a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként gyakran szólal meg, a vakcinás Karikó Katalint hajlamos asszonyságnak nevezni, a gyereket pedig közjószágnak. Elszólásainak nem érdemes túl nagy feneket keríteni, alkalomadtán azonban érdemes a humor eszközeivel utalni rájuk. Például az ásítós karikatúrával.

Sudár Ágnes győri újságíró, akit a szegedi egyetemen tanítottam, 2009-ben interjút készített a Munkácsy Mihály festményeit gyűjtő Pákh Imrével. A Kárpátaljáról Amerikába elszármazott üzletember mesélte, hogy egy Munkácsy-kép értéke egymillió dollárnál (mintegy 300 millió forintnál) kezdődik. S ha túl lesz a nemrégiben megvásárolt Ásító inas magyarországi bemutatásán, akkor reggelenként New York-i házában, a hálószobában fogja nézegetni. Talán azért, mert a pályája ugyanolyan nehezen indult, mint az asztalosinas Munkácsyé, akit hajnalban keltett a mester, hogy söpörje össze a faforgácsokat, és durrantson be a kályhába.

Igen ám, csakhogy mi két képet ismerünk. Az egyik 1869-ből való, és a teljes alakot ábrázolja a körülményeit érzékeltető mozzanatokkal együtt. A szegényes ággyal, alatta a bilivel, és az álmos fiú nadrágszárából kilógó gatyamadzaggal. Mindez nem látszik a jóval kisebb fejtanulmányon, amely néhány évvel korábban készült, és hozzáférhető a Magyar Nemzeti Galériában. Vajon melyik változat égett be a hazai érdeklődők tudatába? A karikaturista mindenesetre a fejtanulmányt hozta össze a szájmaszkkal.

Bizonyára nem véletlen, hogy rajza korántsem házi lapja, a Népszava szombati, de nem is a mai (hétfői) számában látott napvilágot. Hanem a blogján tegnap, vasárnap, amikor a patinás újság nem jelenik meg. Az Ásító rezidens túl jó ahhoz, hogy alkotója csupán digitális kísérletnek szánja. Az egész alakos Ásító inas pedig mégsem eléggé ismert ahhoz, hogy a zseniális utalás mindenkinek bejöjjön.