Az ellenzéki rádióról készített dokumentációban a leggyakrabban használt kifejezés a száműzés volt. Száműzetésnek érzik a munkatársak, hogy a magáncégük elvesztette utolsó földi frekvenciáját is. A hatalmon lévők 11 év alatt apránként, egyesével vették el a 12 hullámhosszukat, február 14-én a fővárosit is, boldoguljanak az egyelőre nehezebben hozzáférhető online térben - ha képesek rá.

De mi van a másik oldalon? Vajon mi motiválja a kormányzati elképzeléseket? Erre kaphatunk választ Gajdics Ottó miskolci interjújából. Mielőtt azonban idézném, hogy miről beszélt a Szabad Föld című hetilap főszerkesztője, a Hír TV nemrégiben kinevezett tartalomigazgatója, ráadásul a Karc FM rádió főszerkesztője is, érdemes megemlíteni, hogy a KESMA nonprofit alapítvány által működtetett megyei lapok online változatán, a címoldal jobb sarkában van egy kallantyú. Ha az olvasó odakattint, megszólal a Karc FM élő adása. Néhány perce például Horváth Béla volt kisgazda politikus beszélt A hit pajzsa elnevezésű díjról.

Gajdics Ottó pedig kifejtette a közösségi rádiójáról: „Az elmúlt hónapokat azzal töltöttük, hogy az igényeknek megfelelően minél több helyen elérhető legyen az országban hagyományos földi sugárzással is.” (Borsod Online, 2021. február 17.) Kijelentése azért árulkodó, mert a kormányzati tényezők egybehangzóan hárítják el magukról a felelősséget, mondván, hogy semmi közük a Klubrádió száműzéséhez. Közben pedig előkészítették a terepet arra, hogy egy Budapestre és környékére sugárzó kormánypárti rádió országossá tágíthassa a vonzáskörzetét. Gajdics úr ugyanis elkottyantotta, hogy „Legalább húsz helyen szól hagyományos rádión a Karc FM.”

Most azonban még tovább is lépett. A vidéki Magyarországon immár nemcsak hallgatni lehet a nap 24 órájában sugárzott műsorait. Miskolc és környéke úgy is kapcsolódik hozzá, hogy a Karc FM délután 13 és 15 óra között helyi ügyekkel foglalkozik. Túlnyomórészt a megyei lapnál dolgozó újságírók közreműködésével. Összefoglalom a helyzetet. A kormányzat gondoskodott arról, hogy alig több mint egy évvel az országgyűlési választás előtt az ellenzék hangját fölerősítő Klubrádió eltűnjön a föld felszínéről. A hozzá közel álló rádiót pedig nemcsak hogy megtartja a technikailag könnyebben hozzáférhető analóg térben, hanem a vonzáskörzetét még ki is terjeszti az egész országra.

A lopakodva megvalósított rádiócserét nevezik médiapolitikának.