Tegnap este kiderült, hogy az egyik budai kerület polgármestere, Pokorni Zoltán megváltoztatta véleményét a Böszörményi út elején lévő Turul-szoborról. A szomorú történet ismeretében nem hiszem, hogy élvezné a nyilvános élveboncolást, mondott azonban valamit, amely továbbgondolásra késztet. Az ATV stúdiójában kijelentette: „Most jönnek vissza ezek a médiák, feldolgozások.”
Arra utalt, hogy a nyilvánosság fórumain újra megcsócsálják a viszontagságos históriát, holott ha rajta múlna, már régen megtalálta volna a nyugvópontot. A nyilvános feldolgozásnak pedig az általa médiáknak nevezett valami kölcsönzött terepet, keretet. Ebben téved, a latin többes számú mediának aligha lehet magyar többes száma. Néhány éve még úgy fogalmaztam volna, hogy nem lehet magyar többes száma, azóta azonban fejlődtem az értelmezésben. Azokkal együtt, akik a múlt század kilencvenes éveiben még gyakran használták a médiák kifejezést, de lassanként leszoktak róla. Most már beérik a médiával.
Azért volnék méltányosabb hozzájuk, mert aki nem szakmabeli, felőlem nyugodtan használhatja a médiákat. Aki viszont a nyilvánosságiparban keresi a kenyérre valót, lehetne igényesebb is. Mert ha tartalmilag közelítjük meg a nyilvánosság eszközrendszerét, akkor az ékezettel magyarosított latin többes szám, a média azt jelenti, hogy a keletkezés sorrendjében benne foglaltatik a sajtó, a rádió, a televízió és a világháló. Ebből következik, hogy ha például a hagyományos (papír alapú) sajtóra utalunk, de valamilyen okból nem akarjuk megnevezni, akár médiumnak is nevezhetjük. A négy médium pedig együtt alkotja azt a fránya médiát, fölösleges tehát a gyűjtőfogalmat újabb többes számmal ellátni. (A fogalmi káoszt érzékelteti a bejegyzés után olvasható összeállítás.)
Akadtak vitapartnerek, akik az iménti okfejtést el is fogadták volna, ha nem tartanának attól, hogy ebben az esetben a média egyes száma, a médium óhatatlanul csorbát szenved. Úgy vélik, mintha beülnénk egy sötét szobába, szemközt a jósnővel, hogy pénzért megidézze néhai hozzátartozónk szellemét. Meglöki az asztal lábát, hogy némi imbolygást idézzen elő, majd síri hangon közvetít közöttünk és a szerettünk között. A médium kifejezéssel ezért nem kéne a nyilvánosság fórumait azonosítani a jól jövedelmező átveréssel, csalással, félrevezetéssel, megtévesztéssel, rászedéssel.
Sajnos azonban úgy alakultak a fejlemények, hogy külön-külön a sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót egyre indokoltabb médiumnak nevezni.
Tíz mondat a médiáról
Mind nagyobb az undorom a szerepléstől a médiákban, ahogy mondják. (Gábor Miklós színész, Napló, 1995. február 5-10.)
Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja. (Kvári Sinkó Zoltán veszprémi újságíró, Napló, 1996. augusztus 9.)
520 különféle média hívott fel, hogy üljek le Tóta W-vel. (Bayer Zsolt újságíró, Echo TV, 2015. május 12.)
A print szakma elég jól áll a többi médiához képest. (Kovács Tibor, a Magyar lapkiadók Egyesületének elnöke, MÚOSZ, 2016. szeptember 21.)
Annál a médiánál, ahol én dolgozom. (Csintalan Sándor, a Lánchíd Rádió műsorvezetője, ATV, 2016. október 10.)
A könyv szerzője a balliberális média ünnepelt sztárja lett, akit szinte kézről kézre adnak a médiumok. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap, 2017. február 11.)
Néhány ember felparcellázza a Balatont, a médiákat, a médiumokat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2017. október 16.)
Az akkor ellenzéki Fidesz kezében nem volt média, médium. (Lánczi Tamás politológus, a Figyelő főszerkesztője, M1, 2018. szeptember 11.)
Vannak médiák, akik úgy döntöttek. (Varga István, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. január 4.)
Egy médiában nem elegáns egy másik médiumot kritizálni. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, 2019. december 17.)
