A Médianapló olvasói ismerős mondatokkal szembesülhettek 2021 első tizenkét napján. A vasárnaponként megjelenő válogatásokból, ötvenkétszer 21 (1092) „lefülelt” mondatból emeltem ki azokat, amelyek érzékeltették a véleményformálók erőteljes, kifejező álláspontját. Minden napra jutott egy-egy korjellemző idézet, a február 29.-kel együtt 366 mondat.

Előnyben részesítettem az ütős, szellemes vagy „csak” politikai döntéshozó szájából elhangzott, tollából kicsordult gondolatokat. Ezek számunkra akkor is jelentenek valamit, ha néhány hónap múltán elfelejtettük, hogy annak idején mihez kapcsolódtak. Vagyis elhanyagoltam az amúgy is homályba vesző utalásokat. Íme, a tízes élmezőny. Facebook.com: 56 mondat, ATV: 48, Népszava: 27, Klubrádió: 23, HírKlikk.hu: 15, Magyar Rádió: 14, 24.hu: 14, Magyar Nemzet: 10, Magyar Hang: 10 és hvg.hu: 10. Mindez 227, minden ötödik mondat tehát az élmezőnyben lévő szerkesztőségek kínálatából való. (Egyébként 72 redakció terméséből idéztem.)

A Facebook első helye azért nem lepett meg, mert üzenőfalán élik ki magukat a kormányzati tényezők és az ellenzéki politikusok, az első (hivatalos, félhivatalos) meg a második (ellenzéki pártokhoz kötődő) nyilvánosságból kiszorult véleményformálók. Az ATV igyekszik szóhoz juttatni mindkét oldal képviselőit. A Népszava átvette a Népszabadság gyűjtőhely-szerepét, a Klubrádió pedig fölerősítette a kormányt bíráló értelmiségiek hangját. Meglepett viszont az MSZP holdudvarába sorolt  HírKlikk.hu mondattermő képessége.

A Magyar Rádió nem került volna az élmezőnybe a miniszterelnök pénteki megszólalásai nélkül. A 24.hu-tól többet vártam a véleményben (de kevesebbet a hírben). A Magyar Nemzet mint a kormány félhivatalos szócsöve hozta ugyan a vezető politikusok megnyilvánulásait, elmaradt azonban hagyományos publicisztikai színvonalától. A Magyar Narancs előbbre kerülhetett volna, ha figyelemre méltó szerkesztői jegyzetei névvel látnak napvilágot. A Magyar Hang pedig begyűjtötte a kormány hatalomgyakorlásából kiábrándult konzervatív publicistákat.

Vajon levonható-e a következtetés, hogy a kormánypárti fórumokon megszólalók kevésbé képesek érzékeltetni a közhangulatot? Talán képesek volnának, mindazonáltal kevésbé egyénien láttatják, mint az ellenzék szétszóródott szószólói. Meg kell ugyanis várniuk, amíg az ország első embere mondattá formálja a kulcsszavakat. Az a benyomásom, hogy ezektől akkor sem térhetnek el, ha másként élik meg a valóságot.