A Partizán nevű csatorna visszatért a magyar tévézés egyik legismertebb műsorára. Ennek oka Verebes István, aki néhány napja nem ült be a többiek közé. Külön azonban elfogadta a digitális fórum meghívását. A beszélgetés nézettsége tegnap este már meghalaladta a százezret, ami azt sejteti, hogy nemcsak engem érdekelt a magyarázat.

A neves színházi szakember kertelés nélkül mondta ki, hogy nem akart egy légtérben lenni olyanokkal, akik nem viselkedtek pártatlan értelmiségiként. Akkor is köszörülték a nyelvüket Orbánon és a Fideszen, amikor a jelenlegi miniszterelnök és a jelenlegi állampárt ellenzékben volt. Utalt az asztaltársaság két tagjára. Az egyik Kossuth-díjat szeretett volna kapni a kormánytól, a másik pedig a lapját szerette volna eltartatni a hatalmon lévőkkel. Verebes magát sem kímélte. Közölte, hogy mindent a pénzért csinált, a fiát ugyanis beíratta egy angol egyetemre, hogy filmrendezést tanulhasson.

Neveket nem mondott, mindazonáltal tudható, hogy Gálvölgyi Jánosra és Farkasházy Tivadarra utalt. Nem is ok nélkül. A színész többször beszélt arról a Heti hetesben, hogy már igazán megérdemelné a Kossuth-díjat, amit 2005-ben, a Gyurcsány-kormány országlása idején meg is kapott. Az újságíró pedig Hócipő című lapjából szeretett volna családostul megélni, ez 2002 és 2010 között sikerült is neki. Verebes engedelmével mindehhez hozzáveszem Hernádi Judit és Hajós András motivációját is. Hernádi okosan képviselte a nők érdekeit az elférfiasodott műsorban, Hajós pedig „gitáros fiúból” nőtt a nála idősebb életművészek közé.

Ki állítja, hogy Gálvölgyi nem érdemelte meg a Kossuth-díjat, Farkasházy rossz lapot csinált, Hernádi ügyetlen nőjogi harcos volt, Hajós pedig rosszul sáfárkodott a Heti hetesben szerzett hírnévvel? Sajátos motívumaikért nem kell őket szeretni, értékítéletünket azonban megelőzhetné egy szempont, amelyről Verebes mintha megfeledkezett volna, holott magyarázatot ad az ő motivációjára is. Azok lettek az asztaltársaság törzstagjai, akik megtanulták a szakmájukat, és gyorsan reagáltak. Márpedig a reflexió az értelmiség ismérve. Magamról is tudom, hogy egy kínálkozó poénért eladom az öreganyámat (de a lelkemet talán mégsem).

S mert annyiféle motiváció színezte az említett hölgy és urak szellemes rögtönzéseit, a Heti hetes sikere épp azzal magyarázható, hogy hitelesen képviselték erényeiket és fogyatékosságaikat. Verebes István nyugodtan beülhetett volna közéjük nosztalgiázni.

Tíz mondat Verebes Istvántól

Azért nem leszek édeskés, hogy többen szeressenek. (Népszabadság, 1989. november 14.)

Ahol elkerülhetetlen, hogy farkasszemet nézzek, ott hülyeség sunyítani. (Vasárnap, 1994. augusztus 28.)

Senki sem lehet rohadtabb hozzám - önmagamnál. (Népszabadság, 1995. július 29.)

Nem vagyok hajlandó lemondani a színházról, viszont megélni nem tudok belőle. (Délmagyarország, 2001. március 24.)

Ha megszólalok Orbán Viktorral kapcsolatban, nem azért teszem, hogy megbukjon. Azt szeretném, ha hitelesebb lenne. (Heti Válasz, 2005. június 2.)

/A Heti hetesről/ Voltak tévedéseim, néha magam is belecsúsztam ízetlenségekbe, de egyszer sem hazudtam. (Origo.hu, 2008. december 20.)

Amit írtam, azzal nem rokonszenves akarok lenni, hanem őszinte. (Népszava, 2009. május 23.)

Az én pedigrém, hogy fel szoktam bosszantani a baloldalt és a jobboldalt is. (Napló, 2012. július 13.)

Én soha nem jobb akartam lenni, elég volt nekem a jó. (FüHü.hu, 2018. június 7.)

Az én életemben a Heti hetes egy tévedés. (Partizán, 2021. január 8.)