A provokatív kérdést visszaszívom. A volt miniszterelnök kétségkívül értékes ember, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Mentségem, hogy ő kölcsönzött alkalmat a címadásra. Terjedelmes interjúja tegnap jelent meg a Telex.hu-n, és a Demokratikus Koalíciót úgy jellemezte, hogy induláskor „Nem adtak volna /érte/ két lyukas fillért sem.” Gyurcsány Ferenc egy híján hatvan esztendős, az interjút készítő újságíró negyedszázaddal fiatalabb, e sorok írója pedig egyidős a forinttal. Velük ellentétben volt már a kezemben kétfilléres - a közepén lyukkal.

Alumíniumból készítették 1950. március 27. óta. Ha ötöt szedtünk össze belőle, vehettünk egy stollverket, a legolcsóbb édességet, amely a fogunkba ragadt. Egy zsömle 40 fillérbe került, a legolcsóbb mozijegy egy forint 20 fillérbe. Egyébként pedig az árva kétfillérest a svájcisapkánk bojtjára, az úgynevezett „villámhárítóra” húztuk. A sors iróniája, hogy 1965 és ’70 között gyakrabban találkoztam a lyukas aprópénzzel, mint az ötvenes években. Az egyetemi éveket ugyanis Debrecenben töltöttem, és a Bem-téri Zöldi-cukrászda tulajdonosa, Sanyi nagybátyám a szabadnapjukon, hétfőnként meghívott ebédelni. A kosztért meg kellett dolgozni.

Vasárnap focimeccse volt a nagyerdei stadionban, és a szurkolók útba ejtették a cukrászdát, ahol 50 fillért kóstált egy gombóc fagylalt. A nagy forgalomban Teri néni nem számolgatta a markába nyomott aprópénzt, az élelmes fagyizók „jóvoltából” így kerülhetett 10 helyett elég sok kétfilléres a lisztes zsákba, melynek tartalmát ebéd után kiöntöttük az asztalra terített Hajdú-bihari Napló széthajtott oldalaira. Rolniztuk a fémpénzt, hogy a szemközti OTP-fiókban papírra válthassuk. 10 százalékát kaptam, amiből havonta több jött össze, mint az egyetemi ösztöndíjból.

Csakhogy a kétfilléreseket nem lehetett átváltani, már nem volt forgalmi értékük. Elkértem hát őket, és a zacskónyi, száznál több lyukas pénz lakásról lakásra vándorolt velem. Az egyik költözésnél azonban elkeveredtek. Kár értük, mert olvasom a világhálón, hogy valaki két darabot 4000 forintért árul, más pedig öt darabért 5800 forintot kér. Az amerikai gyűjtők kedvéért 19 dollár 90 centben is megadta az árát. Aztán felötlik, hogy a megmaradt ballagási tarisznya alján talán akad még egy. Meg is találtam a lyukas kétfillérest, amellyel az általános iskolából bocsátottak útra bennünket. Ha az elveszett zacskó tartalma megvolna, most Krőzus lehetnék.