A nyáron múlt 70 éves, és elfelejtettem felköszönteni. Pedig megérdemelte volna, mert a magyar sajtó érdekes színfoltja. Sportújságíróként megszokta, hogy sportegyesületek utaztatják. Ezzel vált alkalmassá arra, hogy politikai egyesülettől függő újságnál legyen főszerkesztő. Sokáig irányította például a Népszavát,

Igazán kár, hogy Németh Péter a 2010 előtti években nem készítette föl az ellenzéki létre. E tragikai vétséget azonban Orbánék hatalomra jutása után ”levezekelte”. A hét szűk esztendőben sikerült életben tartania a legrégebben működő magyar napilapot. Méltatlan körülmények között nyugdíjazták, majd a Hírklikk.hu-ból, egy MSZP-közeli honlapból sok munkával figyelemre méltó véleményportált faragott. Hetenként egyszer visszaír régi lapjába, ma például Szájer József sorsáról tűnődött. Akinek ürügyén joggal és okkal értekezett a „Fidesz-média” blokkolta botrányokról meg a „hatalom által uralt médiatérről”.

Bár viták dúlnak arról, vajon a média melyik válfajában versenyképesek a kormány tevékenységét fürkésző újságírók, abban többé-kevésbé egyetértenek, hogy a papír alapú sajtóban, a rádióknál és a tévéknél túlsúlyban vannak a kormánypártiak. Abban van különbség a vitázók között, hogy a túlsúlyt milyen jelzővel illetik. Szinte Németh Péter az egyedüli, aki nem éri be jelzővel, és mondandóját számmal nyomatékosítja. Körülbelül a Népszabadság megszüntetésekor kezdte jelezni a kormányzati nyomulást, imigyen: 95 százalék, 90, 95, 90, 90, 90, „szinte 100 százalék”, 90, 90. A mai cikkben is fejtegette, hogy „kilencvenszázaléknyi médiafelületen” nem találkozhatunk a Szájer-üggyel.

Érteni vélem, hogy miért nem éri be a kormányzati túlsúlyt érzékeltető jelzővel. Bizonyára úgy érzi, hogy érvelését számmal kell nyomatékosítania. Nem értem azonban, hogy e számok miért hullámzanak. Azt sem, hogy a számsor eleve 95 százalékkal indul - évekkel a túlsúlyt betetőző hálózat, a KESMA alapítása előtt. Azt pedig végképp nem értem, honnan vette az idézett százalékokat. 11177 termék (6699 újság, 3662 portál, 816 rádió és tévé) hatását kéne ugyanis felmérni. Egy ilyen kutatást ismerek, a Mérték Médiaelemző Műhely az árbevételek alapján értékelte a médiapiacot, és 2019-ben a kormánypárti médiumok 78 százaléknyi túlsúlyát mutatta ki.

Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy nem tartok lépést a médiaszociológia eredményeivel. A másik pedig az, hogy immár 70 és féléves kollégám a hasára ütött - ha már túlsúlyról van szó.

Németh Péter a média arányairól

/Orbán Viktorról/ Övé a média 95 százaléka. (Népszava, 2016. október 4.)

/Orbán Viktorról/ A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt áll. (Hír TV, 2016. december 19.)

A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be. (Népszava, 2017. április 12.)

A kormánysajtó „szétterítette” eddig talán legocsmányabb „kreativ” üzenetét, a Soros György elleni kampányt, és helyezte el ennek kiegészítő szövegét a saját rádióiban, televízióiban, internetes felületein, vagyis a média több mint 90 százalékán. (Népszava, 2017. július 15.)

A magyar sajtót, amelynek 90 százalékát immár a kormány uralja, félelem lengi körbe. (Népszava, 2018. november 17.)

A média eme /kormánypárti/ része nagyjából 90 százalékot tesz ki. (Népszava, 2019. január 12.)

Attól, hogy valakinek szinte száz százalékosan a kezében van a média, még lehet bukni. (HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

A térfél 90 százalékát uralja a hatalom. (HírKlikk.hu, 2020. január 14.)

A kilencvenszázaléknyi médiafelületen az olvasó, néző, hallgató nem is találkozhat az aktuális jobboldali botrány eseményeivel. (Népszava, 2020. december 5.)