Ma van a kétszázadik születésnapja. Ez kettőnkön kívül mást aligha foglalkoztat. A másik jegyzetíró Hegyi Gyula publicista és filmkritikus, akit hivatásos politikusként nemrégiben választottak meg ismét az MSZP alelnökévé. Nehéz eldönteni, hogy Gyuszi tegnap, a Népszava hasábjain milyen minőségében emlékezett meg Friedrich Engelsről.

Mindenesetre terjedelmes cikkében az Angliában gyárosként élt német értelmiségi életrevalóságáról, valóságközelíségéről értekezett. Ráadásul arról is, hogy az alkotótárs halála (1883) után még tucatnyi évet adott neki a sors, hogy ama korszakot is értelmezhesse, melyet Marx már nem élhetett meg. Azt én fűzöm hozzá, hogy erre a néhány esztendőre esik levelezése a német szociáldemokrácia „atyjával”, August Bebellel. Kiderül, hogy Bebel párttársai már a Bundestagban politizáltak, az 1871-ben egyesített Németország parlamentjében, és a vezetőség azon töprengett, hogy a korabeli nyilvánosság fórumain miként lehetne egységesebb képet mutatni magukról.

Bebel úgy vélte, hogy az volna a legkézenfekvőbb megoldás, ha megvásárolnák a velük rokonszenvező újságokat, és katonás hálózatot hoznának létre belőlük. Engels nem beszélte le erről, felvillantotta azonban a másik, talán gyümölcsözőbb lehetőséget is. Elismerte, hogy a közös nézetrendszerükhöz közel álló sajtó rövid pórázra fogható, ha a párt kicsi, és szektaszerűen működik. De ha milliós tömegpárttá terebélyesedett, mint a XIX. század kilencvenes éveiben a német szocdemek, akkor „A ’művelt’ elemek beözönlésével több játéktérre van szükség…Minél előbb berendezkedtek erre a helyzetre, annál jobb… Jobb, ha ti engeditek eljönni úgy, hogy eleve a ti erkölcsi befolyásotok alatt marad, és nem ellenkezőleg, veletek szemben keletkezik.”

Összefoglalom Engels okfejtését: ha egy párt szellemi ösztönzéseket szeretne kapni értelmiségi köröktől, akkor békén kell hagynia a szerkesztőségek tulajdonviszonyait, le kell mondania a hálózattá szervezésükről. Máskülönben csak propaganda-eszközökre tehet szert, és ami ezzel jár: az újságírók elemző munkáját óhatatlanul frontharcos szolgálattá silányítja. Vajon csak én olvasom ki a százhúszon-valahány éve megfogalmazott sorokból, hogy Engels a mai magyar nyilvánosság talán legnagyobb ellentmondását feszegette?

Az iménti eszmefuttatáson nemcsak a választási törvény módosításával összeterelt ellenzéki pártoknak kéne eltűnődniük. A Fidesz nevű kormánypártnak is, KESMA bokrétával a kalpagján.