A rendszerváltás óta úgy alakult a közjogi rendszerünk, hogy a miniszterelnök lett a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Figyelünk rá, kóstolgatjuk, értelmezzük, ismételgetjük a jó mondatait és az elszólásait. Eddigi hét kormányfőnk élt a kínálkozó lehetőségekkel, elvégre apparátusuk volt arra - például beszédíróik -, hogy észre is vétessék magukat. Közöttük Orbán Viktor a csúcstartó 45 ütős, korjellemző mondattal. Ebben nemcsak az játszik közre, hogy van érzéke a nyilvános szerepléshez. Az is, hogy a negyedik választási ciklusban irányítja az országot. Tegnap, a piliscsabai temetőben újabbal gyarapította a szállóigék tárházát.

Ezt találta mondani néhány napja elhunyt kulturális főtanácsadójáról, Szőcs Géza költőről: „Több ötlete volt, mint ahányat a politika elbírt.” (M5, 2020. november 14.) Ebből a dicséretet hallottam ki, meg persze a szomorúságot is egy hozzá közel álló ember elvesztése miatt. Mindazonáltal nem tagadta meg politikusi önmagát, az idézett mondatra épített föl egy figyelemre méltó eszmefuttatást. Abból indult ki, hogy a határtalan képzeletű, valóság által kevésbé korlátozott tanácsadók óhatatlanul előbb járnak, mint a gyakorlatias politikusok, akik kénytelen-kelletlen mérlegelik a lehetőségeket. Aztán előállt a farbával.  

Szerinte Szőcs Géza már 2010 előtt szorgalmazta, hogy a keresztény nemzeti alkotmányra (alaptörvényre) kellene építeni a kormányzást. Amikor a kétharmados körülmények lehetővé tették, ezt végre sikerült is megvalósítani. 2014 előtt pedig azt pendítette meg a határon túlról, Kolozsvárról érkezett költő, hogy fogy a magyar, és lám, megelőlegezte a második kétharmados kormányzati ciklus családpolitikáját. 2018 előtt már inkább az innováció jelentőségét hangsúlyozta, a harmadik kétharmadban el is vállalta a magyar találmányok útját világszerte egyengető Valor Hungariae Részvénytársaság elnökségét. Kár, hogy nem érhette meg a folyamat kiteljesedését.

Miközben hallgattam a miniszterelnök személyes érintettségtől áthatott és politikailag is végiggondolt beszédét, a tőle balra lévő ravatalra figyeltem. Nem lepődtem volna meg, ha kormány tevékenységét fürkésző sajtót is olvasó Szőcs Géza kiszól a koporsóból, és idézi Hamvay Péter kulturális újságíró véleményét az ő tanácsadói munkájáról: „Kiapadhatatlan ötletei egyre inkább süket fülekre találtak.” (hvg.hu, 2020. november 14.)