A Magyar Távirati Iroda szerint a közszolgálati médiumokat működtető MTVA 2021-ben költségvetési bevétel címén 110 milliárd forintra számíthat. Ebből a közszolgálati hozzájárulás 97 milliárd forint lesz.

Medgyessy Péter miniszterelnök annak idején 70 milliárdra becsülte a közszolgálati médiumokra szánt pénzt. Figyelembe véve az inflációt, e 2002-es összeg körülbelül megfelel az MTVA jövő évi támogatásának. Vannak persze állami cégek, például a Szerencsejáték vagy a Magyar Villamos Művek, amelyek hirdetnek az M12345-ben, a Dunában és a Magyar Rádióban is. Ez azonban benne van a 7,8 milliárdra tervezett kereskedelmi bevételben. Mindehhez jön még a Rogán Antal vezette propaganda minisztérium 50 milliárdos kommunikációs kerete, ebből is jut majd a közszolgálati médiumoknak.

Zsebünkhöz mérve fölfoghatatlan, hogy mennyi ezermillió, azaz egymilliárd forint. De ha abból indulunk ki, hogy Szijjártó Péter fürkészői és portyázói 300 milliárdért vettek 18 ezer lélegeztetőgépet, talán érzékelhető a közpénzből működtetett médiumok jelentősége. Például abból, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a gazdasági háttér-emberével, Simicska Lajossal való összeveszése után néhány héttel így fogalmazott: „Van egy zavar. Nem az erőben, hanem a tájékozódásban. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat.” (Echo TV, 2015. május 1.) S mert Simicska magával vitte a gondjaira bízott magánmédiumok terjedelmes hányadát, a kormány kezében maradt közszolgálati médiumok óhatatlanul felértékelődtek.

Az ellenzéki pártok képviselőit a G-nap előtt se nagyon hívták meg a közszolgálati műsorokba, a 2015. február 6-i kenyértörés óta azonban mintha nem is létezne számukra az Alaptörvény szerint kiegyensúlyozott tájékoztatásra köteles médiumok invitálása. Nincsenek illúzióim. Amikor a másik politikai oldal volt hatalmon, szintén fontosnak tartotta, hogy az ő emberei legyenek a közszolgálati műsorok élén. Ám vigyázott arra, hogy a kiegyensúlyozottság látszata megmaradjon. Nos, a G-nap után a látszat maradéka is megszűnt. Orbán Viktor bizalmi emberei fölvásárolták az országos terjesztésű sajtó jelentős részét, és az ellenzéktelenített rádiók-tévék segítségével beszűkültek a tájékozódás lehetőségei.

Nem vonom kétségbe, hogy a sokrétű tájékozódásnak maradt néhány csatornája, ehhez azonban szellemi igényre, megfelelő jövedelemre és digitális szemléletre van szükség. Nem vagyunk kevesen, nagyjából az ország egyharmada.