Harangozó Tamás tegnap este álcában fejtette ki az álláspontját. A többi vendéggel ellentétben a szocialista politikus nemcsak szájmaszkban ült be az ATV stúdiójába, hanem magán is hagyta. Nyilván azért, mert tudhatjuk róla, hogy a családjában volt vírusfertőzött, és ő maga is megszenvedte a karantént. S mert a speciálisan kiképzett arctakaró mögül eregette a szavakat, perceken át nézhettük a vörösre festett szövet jobb oldalán a fecskevirágnak is nevezhető szegfűt. 

Talán nem figyeltem volna föl a szokatlan jelenségre, ha aznap nem néztem volna bele a parlamenti közvetítésbe is. A kamera a kormánypárti képviselőcsoport tagjait pásztázta, akik szájmaszkban múlatták az időt. Nemzeti színűben. Az egyetlen kivétel Orbán Viktor volt, aki a boltban kapható két maszk, a halványkék és a fehér közül az utóbbit választotta. Gondolom azért, mert miniszterelnökként mégiscsak az egész országot kéne megszemélyesítenie, és amúgy is hajlamos a pártok fölé helyezni magát.

Az ország megosztottságát jelképező szájmaszkokból nem csinálnék ügyet, de zavar, hogy a magyar politikusok még a járvány idején is képtelenek az önmérsékletre. Mint majd’ mindenben, az álcaviselésben is megkülönböztetik magukat egymástól. A maszk mögött ugyanis eltűnik az arcuk, némelyiket alig lehet fölismerni. Furcsa látványuk azt sejteti, hogy akkor is tartják magukat a szervezet álláspontjához, ha egyébként más a véleményük. Ilyen értelemben a zárt térben kétségkívül kívánatos szájmaszk tökéletesen kifejezi az egyéni közelítésmód és a pártérdek közötti ellentmondást.

A korábbi különbözőségek nem voltak ennyire nyilvánvalóak. Például az a fránya csuklószalag a legutóbbi évtized terméke, és többnyire a kormánypárti politikusok ingujjából lóg ki. Ami látszik, az leginkább a piros, de ha a közéleti személyiség gesztikulál, a mögötte lévő fehér csík is feltűnik. Szegény zöld csak akkor látszik, ha a figyelmetlen képviselő reggeli félálomban fordítva teszi föl a szalagot, és először harmadik nemzeti színünk villan ki a mandzsettából. Ilyenkor a fél országgyűlés olasz vagy ír (zöld-fehér-piros) színben tündököl.

A szórakoztató külsőségekben való különbözés mintha 2002 óta jellemezné a közéletünket. A váratlan választási vereség után kezdtek óriási kokárdát hordani a Fidesz-politikusok. A fél mellkast beborító trikolórral határolták el magukat a kormányra visszakerültek gomblyukba tűzhető nemzeti érzéseitől.