Az MSZP volt elnöke a dél-borsodi időközi választás tanulságait pedzegette a szombati rovatában. Ugyanarra a következtetésre jutott a Népszava hasábjain, mint amit néhány napja már szóba hozott az ATV egyik vitaműsorában. A Színház- és Filmművészeti Egyetem bekebelezési kísérletével a kormányzat szintet lépett, ezért a veterán politikus azt firtatta, vajon az ellenzéknek nem kéne-é kilépnie a Parlamentből. Most még határozottabban kérdezett: „Tényleg azt hisszük, mehet minden a régi tempóban? Interpellációk, sajtótájékoztatók, jó frizurák és frappáns mondatok az ATV-ben és a Klubrádióban?”

Fel is sorolta, mit kéne csinálni. Nemcsak a közös programot megírni, hanem az ellenzéki kerekasztalt is létrehozni. Nemcsak konkurenciát teremteni a kormány operatív törzsének, hanem alternatív parlamentet, alkotmánybíróságot, sőt ombudsmani szervezetet is kiépíteni. Véleményét a Kósáné Kovács Magdának tulajdonított szállóigét kifordítva foglalta össze: „Nem elég ellenzéknek látszani, annak is kell lenni.” (Népszava, 20.10.17.) Bár az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat a Parlament épületében, aligha fogadják meg az iménti tanácsokat. Ezekhez az egzisztenciájukat kellene kockáztatni.

Miközben felírom a kor üzenőfalára Lendvai Ildikó egyértelmű állásfoglalását, hiányolok is valamit amúgy figyelemre méltó cikkéből. Az MSZP médiapolitikusaként megismerte a nyilvánosság működését, és felkészültségéből telt volna arra is, hogy legalább megemlítse, mi történt tavaly október 13-a óta abban a fránya nyilvánosságban. Vajon az ellenzéki pártok miért nem építették ki a Szabad Városok Szövetségét? Az immár egy éve ellenzéki többségű települések miért nem hozták létre az országos hatókörű közös újságot vagy/és portált? Miért nem szervezték meg a kormányhoz húzó Magyar Távirati Iroda ellensúlyozására a közös ellenzéki hírügynökséget?

Nem föltétlenül a nyilvánosság ama fórumait említettem, amelyeket fontosnak tartottam volna. Csupán azokat, amelyek az önkormányzati választás óta szóba kerültek, és azóta hamvukba is holtak. Vajon miért? Mi akadályozta meg abban a közös fellépésre készülő ellenzéki pártoka, hogy a nyilvánosságban saját elképzeléseiket valósítsák meg? Vajon mivel magyarázható, hogy erről a nyilvánossághoz talán legjobban értő ellenzéki politikus is úgy hallgat, mint hal a szatyorban? (Kedveli a háziasszonyos hasonlatokat, és olyat választottam, amely illik hozzá.)