Ha az utcán elmenne mellettem, aligha ismerném meg. Bár tudható róla, hogy 66 éves, üzemmérnöki diplomát szerzett, majd 1980-ban elvégezte a színművészeti főiskolát is. Láttam néhány debreceni előadásban, majd amikor egyetemi társam, Gali László az egri színház igazgatója lett, ott is láttam föllépni. Sziki Károly egyébként az ’56-os Világ-Emlékbizottság elnöke, a New York-i Magyar Színház művészeti vezetője, a Vitézi Rend tagja lett, Wass Albertnek pedig kiállítást rendezett Egerben, ahol a Harlekin Bábszínház igazgatója is. Ő maga mondta egy interjúban, hogy leveleire a közéleti személyiségek közül csak Orbán Viktor és Lezsák Sándor válaszolt.

Érdeklődéssel olvastam interjúját a Heves Megyei Hírlap online kiadásában. Az újságíró kezdetben az alma máterről faggatta: „Mennyire volt hatással az egyetemi éveidre az akkori politika?” Sziki Károly ezt válaszolta: „Nem érdekelt és nem foglalkoztatott az a kérdés, ki a zsidó, ki a kommunista, ki a mélymagyar.” Elgondolkoztató, hogy a múlt század hetvenes éveiben ez volt számára a politika, de megnyugtatott, mert kifejtette, hogy ő „a liberális többségű tanári kar oktatása végén is” nemzeti radikális lett. Ezután arról beszélt, hogy „nehéz összefésülni” a nemzeti és a liberális színházat.

Hozzáfűzte, hogy ezt már Gali László is megpróbálta, de eltanácsolták az egri színházból, és most Vidnyánszkyéknak sem sikerülhet. Az úgynevezett kultúrharc kérdésében óvatosságra intette a kormányzatot, mondván: „Eddig sem igyekeztünk kizárni a zsidó és szocialista írókat, tehát ne menjünk tovább ezen az úton.” Azért emeltem ki a két zsidós mondatot, mert korjellemzőnek vélem, hogy egy Budapesttől 140 kilométernyire élő magyar értelmiséginek a Színház- és Filmművészeti Egyetem körüli purparléról ennyi jött le. Vajon a lényeget ragadta meg?

Az idézetekkel persze körültekintően kell bánni. Megtanultam, hogy a textusban érdemes érzékeltetni a kontextust. De ha ez terjedelmi okból nem lehetséges, inkább hagyni kéne az egészet. Ezúttal a közlés vagy nem közlés helyett mégis a harmadik utat választom. Pontot teszek e bejegyzés végére, és az utána olvasható dokumentum-összeállításból talán kibontakozik az árnyalt valóság. Miközben a vidéki Magyarországról nagyon sok embernek körülbelül ugyanez jön le egy fővárosi „botrányról”, a hiteles információk hiányában vélem fölfedezni a végletekig leegyszerűsített zsidó és nem zsidó érdekellentétet.

Részletek a Sziki-interjúból (Heol.hu, 2020. október 7.)

„Kimondta valaki és mások is, hogy liberális keltetőgép az egyetem. Ez engem vérig sértett, mert ha én karakteres nemzeti lettem a liberális többségű tanári kar oktatása végén is, sokszor még radikális is, akkor a kimondott jelzős mondat nem igaz.”

„A libernyák jelzőt, amit kilökött a gépezet magából, visszautasítom.”

„Nehéz összefésülni a nemzeti és a liberális színházat, ezért is lángoltak fel az indulatok a Színművészeti Egyetem körül.”

„A hatalom arrogánsabb sokszor, mint kellene, kapkod, mindent erőből akar megoldani. Ebben társakat talál a karrieristák, álláshalmozók és ellenségkép-gyártók személyében.”

„Egyes alkotók liberális színe nem leváltható, mert abból a próbálkozásból nem születhet más, csak torzó. Eddig sem igyekeztünk kizárni a zsidó és szocialista írókat, tehát ne menjünk tovább ezen az úton, mert már összerándult a képzőintézet átváltoztatása kapcsán sok jelentős művész, lehetőséget pedig a nyugatról fogást keresőknek nem kellene adni.”