Vajnai Attila szelet vetett, ám a Népszava főszerkesztője megakadályozta abban, hogy vihart arasson. Jobb híján az Európai Baloldal nevű párt honlapjában, A Mi Időnkben vette zokon, hogy a patinás újság nem közölte a cikkét. Lényegi mondandója az e bejegyzés utáni dokumentáció végén olvasható. Két mozzanatot emelnék ki belőle.
Nem elég, hogy a Népszava egyik vezető munkatársa gyalázta a szocialista megoldásokat, ráadásul még piacpárti is. Ama cikket Nagy B. György írta, és azt a címet adta neki, hogy Az államkapitalizmus emberei. Megemlítette Szijjártó Pétert, és elmarasztalta a Fideszt a szociális érzéketlenségéért. A szocialista megoldásokat nem bántotta, csupán pellengérre állította az államszocializmust is. Az a benyomásom, hogy Vajnai Attila félreértette Nagy B. György okfejtését, vagy félre akarta érteni.
A Népszava főszerkesztője, Nagy B. György pedig rosszul tette, hogy kitért a vita elől. Megindíthatott volna egy gondolkodási folyamatot arról: mi van, mi legyen ama újsággal, amelyet a gondjaira bíztak? A dokumentációból kiderül, hogy a legutóbbi három évtizedben milyen vélemények fogalmazódtak meg a Népszaváról. Vajon a csaknem másfél száz éves múltjából, benne leginkább a szocdem hagyományból mit érdemes megőrizni? Két ilyen mozzanatot találtam.
Több mint száz évvel ezelőtt August Bebel és Engels levelezett egymással. A német szocdemek épp bejutottak a parlamentbe, és növelték volna befolyásukat a nyilvánosságban. Vezetőjük, Bebel úgy vélte, hogy a párt pénzéből megvásárolja az értékrendjéhez közel álló újságokat. Angliában élő barátja nem beszélte le erről, csupán vázolta a lehetőségeket. Ha Bebel úgy érzi, hogy szűk szektapártot irányít, csináljon pártsajtót a tőle független szerkesztőségekből. De ha a német szociáldemokraták nyitnának, akkor jobban járnak, ha nem fogják járszalagra a velük rokonszenvező értelmiségieket.
Ami pedig a piacpártiságot illeti, a német szociáldemokraták a múlt század ötvenes éveiben bent ültek ugyan a parlamentben, de a Bundestag nem fogadta el őket kormányképes erőként. Willy Brandték megalkották a Bad Godesberg-i programot, amelynek lényege az államkapitalizmus elfogadása, ezzel együtt azonban a megszelídítése is - épp a szociálpolitika révén. Ha e két mozzanat magyarországi és XXI. századi tanulságait kibonthatták volna a Vajnai Attila kezdeményezte és Nagy B. György szorgalmazta vita hozzászólói, akkor a Népszava létjogosultságáról is többet tudhattunk volna meg.
Tíz mondat a Népszaváról
A Népszava ne a kormány és ne az ellenzék, hanem az olvasó, az igazság pártján álljon! (Deák András főszerkesztő, Népszava, 1991. január 15.)
Sokkal tisztább lenne a képlet, ha a pártoknak lennének lapjaik, mint ahogy a Népszava is a Szociáldemokrata Párté volt. (Nemeskürty István történetíró, Népszava, 1993. július 24.)
Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván újságíró, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)
A Népszava pártlap, akárhogy is színezzük. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Index.hu, 2014. április 18.)
A tény, hogy Simicska finanszírozta a lapot, az abszurditás végkifejlete. (Vásárhelyi Mária szociológus, Index.hu, 2014. július 10.)
A Népszava nem fog leleplezni repkedő bulibárókat, férjjellegüket elvesztő bankelnököket. Nincs rá erő, ember, pénz, tudás. (Dési János újságíró, a Népszava volt főszerkesztő-helyettese, B1, 2016. október 15.)
Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)
Puch addig tartja életben a Népszavát, míg Orbán Viktornak tetszik. (Szele Tamás újságíró, FüHü.hu, 2019. január 10.)
Miközben önök egyfolytában sajtószabadságról papolnak, az ország legnagyobb példányszámú baloldali napilapját egy nagyvállalkozó, ahogy önök mondják: oligarcha tulajdonolja és tartja el. (Orbán Viktor miniszterelnök az országgyűlésben, Mérce.hu, 2019. november 18.)
A lap, amely történelme során számos kiváló baloldali történelmi személyiségnek adott fórumot, most olyan mértékben tolódik ettől a haladó hagyománytól, hogy a Fideszt bíráló cikkében sem tudja mellőzni a szocialista megoldások gyalázását. Ráadásul abszurd módon piacpárti. (Vajnai Attila volt munkáspárti politikus, A Mi Időnk.hu, 2020. augusztus 31.)
