Ez a kérdés gyakran fogalmazódik meg a nyilvánosság fórumain. Sokféle válasz adható rá, leginkább az igen vagy a nem. Tűnődésre késztet az a cikk, amely tegnap jelent meg a 24.hu digitális felületén. Kovács-Angel Marianna vette számba a pártalapítványok anyagi körülményeit és támogatáspolitikáját.

Aligha árt néhány számot felidézni belőle. A Fidesz alapítványa az idén 1470 millió forinttal gazdálkodhat, a Jobbiké 700-zal, az MSZP-é 360-nal, az LMP-é 212-vel, a DK-é 195-tel, a Momentumé 74-gyel, a Párbeszédé 27-tel, a Kétfarkú Kutyáé pedig 41 millióval. A legutóbbit előbbre kellett volna tenni, mégis vele fejeztem be a felsorolást. Az alapítványát ugyanis Savköpő Menyétről nevezte el, és a maga összegéből külön keretet létesített a Rózsa Sándor Közpénz Tékozló Alap kiadásaira. Feltűnt három, engem közelebbről érdeklő adat is.

A Jobbik jelentős összeget szánt a „nemzeti politika iránt elkötelezett sajtóra”. Feltételezhető, hogy ez a Nemzeti TV meg a Zsúrpubi támogatását jelenti, de talán Vona Gábor vlogjáét is. Bár a hajdani pártelnöknek a hirdetések tanúsága szerint vannak támogatói a kereskedelmi cégek között is, hátha egyszer visszatér a nagypolitikába. A Táncsics-alapítvány 5 millió forintot adott a HírKlikknek, amely a szocialisták véleményformáló szócsövének tekinthető. A DK alapítványa pedig 2,4 millió forintot utalt át Závecz Tibor közvélemény-kutató cégének. Az említett szociológus tekintélyt vívott ki a szakmájában, és nem engedheti meg magának a részrehajlást. Semmi kivetnivalót nem találok abban, ha egy párt kutatást rendel meg tőle, és piacon kialkudott összeget fizet érte. De minek még külön támogatást is fölvenni általánosságban megfogalmazott elemzésre?

Igyekszem persze jóhiszemű lenni. Talán azért, mert 2006 nyarán, a csillebérci úttörőtáborba továbbképzésre hívtunk vagy negyven diák-újságírót a felsőoktatási intézményekből, és a tanfolyamot kétmillió forinttal támogatta a Táncsics-alapítvány. Azt tapasztaltam, hogy Baja Ferenc kuratóriumi elnök nem kért ellenszolgáltatást, amit akkor azzal magyaráztam, hogy a múlt század nyolcvanas éveit Nyíregyházán töltötte, és később is rokonszenvezett a helybéli főiskola hallgatóival, akik a táborozók felét alkották. Miért nem tételezhetnők fel ellenszolgáltatás nélküli rokonszenvet a jelenlegi pártalapítványokról is? Vagy a támogatott cégek szellemi függetlensége egyre kevésbé képzelhető el?