A tegnapi tűnődést nem én folytatom, hanem egy kormánypárti politikus. Miután idéztem Kovács István Megafon-egyesületi igazgató szavait a jobboldali trollképző céljáról, szintén a Magyar Nemzetben tegnap interjú jelent meg Kubatov Gáborral is. Kifejtette, hogy a „Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni.” De ha a Fidesz pártigazgatója így látja a helyzetet, adódik a kérdés: vajon az országot vezető politikai szervezet miként jutott el e fölismerésig?
Kovács István szerint „A konzervatívok általában szkeptikusok mindenfajta újítással szemben, így nyilvánvalóan az információs technológiával szemben is.” Látszólag eme álláspontot támasztja alá a Médianéző Kft 2018-as fölmérése is. A kormány közeli cég a tájékozódáshoz való hozzáférés szempontjából vizsgálta a lakosságot, és a hazai média három részlegében (az újságoknál, a rádióknál és a tévéknél) állapított meg kedvező helyzetet a hatalmon lévők szempontjából. Az online mezőnyben viszont az ellenzék 71:29-es fölényét hozta ki. Ez kisebb, mint a megafonos Kovács feltételezése, aki „90 százalék fölött” látja az ellenzéki befolyás arányát. Ha történt is elmozdulás, az a benyomásom, hogy bonyolultabb folyamat játszódott le.
Volt ugyanis egy országgyűlési választás, amelynek kampányában a miniszterelnök megakasztotta a digitalizáció lendületét. Nehogy az ellenzéki nyilvánosságtól elzárt kisvárosi és falusi emberek alternatív hírforrásokból tájékozódhassanak. 2018. április 8. óta ismét felgyorsult a digitalizáció, és a kormánypárti nyilvánosság fórumain összehangolt támadás indult a közösségi média ellen. Ennek magyarázatát abban vélem fölfedezni, hogy a koronavírus „jóvoltából” az iskolák áttértek a digitális távoktatásra. Ez pedig a home office-re kényszerült szülők százezreit késztette arra, hogy a gyermeküknek is vegyenek tabletet, máskülönben nem dolgozhattak volna otthonról. Vagy ha nem volt rá pénzük, a karitatív szervezetek gondoskodtak használt számítógépekről.
De időközben megváltoztak a választópolgárok médiafogyasztási szokásai is. Rájöttek, hogy a számítógép nemcsak munkára, csetelésre, játékra és fogadásra alkalmas, hanem tanulásra, tanításra és politikai tájékozódásra is. Innen már csak egy lépés a pártigazgató Kubatov Gábor fölismerése, hogy közösségi média nélkül már nem lehet választást nyerni. Így érthető igazán, hogy a megafonos trollképzés révén a Fidesz miért akarja fölerősíteni a kormányzat hangját.
Tíz mondat a közösségi médiáról
Van egy felület, amit nem ural a Fidesz, ez a közösségi média. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Inforádió, 2016. december 6.)
A közösségi média felhasználói nem kaptak újságíró-képzést. Nem tudják, mi az, amit a nagyközönség elé tárhatnak. (Jancsó Orsolya újságíró, Magyar Idők, 2017. október 14.)
A szociális média, vagy hogy hívják ezt az internetvilágot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. január 19.)
A szociális média a hivatalosság alatti szinten működő internetes felület. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2018. április 1.)
A közösségi média mindenki számára elérhető. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2018. április 10.)
A közösségi média cenzúrája balra enged, jobbra rúg. (Béky Zoltán, a Századvég Intézet jogi szakértője, Origo.hu, 2020. május 7.)
A Médianéző Központ azt vizsgálta, vajon március 4. és május 4. között hogy alakult a politikai pártok közösségi média használata. Kiderült, hogy a Fidesz bejegyzéseire 2,8 millió interakció - lájkolás, megosztás, komment - érkezett, az ellenzéki pártokéira összesen 2,5 millió. (Dorogi László újságíró, Blogstar.hu, 2020. május 10.)
Félő, hogy a közösségi média döntése mögött ideológiai és politikai okok húzódnak. (Varga Judit igazságügyi miniszter egy Böjte Csaba-prédikáció letiltásáról, Mandiner.hu, 2020. június 9.)
A közösségi médiában 90 százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya. (Kovács István, a Megafon Központ igazgatója, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 14.)
Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)
