Tegnap este azt fejtegette Vadai Ágnes, hogy „A közéleti személyiségek kinézete nem lehet közbeszéd tárgya.” A DK-politikus az ATV stúdiójában „futóbolondnak” nevezte a Honfoglalás 2000 Egyesület tagjait, akik nyílt levelet írtak a miniszterelnök feleségének. Azt kérték „Orbán Viktorné”-tól, hogy a jobb hatás kedvéért slankítsa a férje zakóját.

Az iromány mögött tömény irónia sejlett föl. Valószínűleg az tévesztett meg, hogy az egyesület alapítóját, Szilvásy Györgyöt felületesen azonosítottam egy Gyurcsány közelében lévő politikussal. Kiderült azonban, hogy csupán névtársak. Az idős iparművész és volt MIÉP-politikus őszintén, meghatottságtól rebegve javasolta Lévai Anikónak, hogy figyeljen oda Orbán Viktor vonalaira, zakójára, nadrágjára, teljes kinézetére. Rokonszenves, hogy az ellenzéki politikusnő kiállt a First Lady mellett, ettől azonban még a mondandója vitára, vagy legalábbis továbbgondolásra késztet

Valamivel több mint harminc éve a gyerekeim ferencvárosi lakása fölötti lakásba költözött egy fiatal házaspár. Csecsemőjük, a néhány hónapos Ráhel papájával jó néhányszor összefutottunk a lépcsőházban. Majdnem mindig melegítőben volt, de ha rövid futónadrágban, akkor azt is megállapíthattam, hogy izmos a lába. Ment kocogni, vagy jött a kocogásból. Hajdani atlétaként a javára írtam, hogy szeret futni, és ragaszkodik a versenysúlyához. Aztán majd’ egy évtized telt el, és az ország első embere lett. Egy interjúban elmesélte, hogy inni azért nem akart, mert a feje nem maradt volna tiszta a létfontosságú tárgyalásokhoz, inkább az evést választotta.

Megint ellenzéki politikus lett, és mire ismét megválasztották miniszterelnökké, kigömbölyödve került elénk. Ha a hatalomgyakorlását kulturáltan elemezzük, ha azt firtatjuk, hogy miként öltözködik, vagy a nadrágja miért buggyos a cipőjénél, akkor miért ne lehetne közbeszéd tárgya a kinézete? Orbán Viktor alakváltozása ugyanis egy társadalmi jelenség tünete. A 199 főnyi országgyűlés persze nem hasonlítható össze a korábbival, a 386 főnyivel. De ha mérnék a képviselők átlagsúlyát, arról számolhatnánk be, hogy az első választási ciklust minimum tízkilónyi túlsúllyal élik meg, a másodikban pedig a sok üléstől és a kevés mozgástól duplájára dagad az arcuk.

Ezt azért érdemes pedzegetni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a magyar konyhán szocializálódott politikusoktól aligha várható el az önmérséklet.